2017. november 22.
Az MTA „Neumann János” professzori címmel kitüntetett elnökével beszélgettünk a Magyar Tudomány Ünnepe központi műegyetemi ünnepsége alkalmából.
„Neumann János munkásságának üzenete az, hogy érdemes új tudományos területeken keresni, kutatni és alkotni” – mondta a bme.hu érdeklődésére a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, azután hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szenátusának május végi nyilvános ülésén átvette a BME és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság által közösen alapított és első alkalommal odaítélt „Neumann János” professzori oklevelet és plakettet. Lovász László kifejtette: a modern számítógép megalkotójának élete azért is tanulságos és különleges, mert bár matematikus volt, más tudományterületeken is dolgozott, tevékenységének nyomait őrzi a kvantumfizika, a statisztika, a közgazdaságtan és a játékelmélet is.
| A „Neumann János” professzori címet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem a Neumann János Számítógép-tudományi Társasággal együtt alapította azon kimagasló, nemzetközi szinten is ismert és elismert tudományos teljesítményt nyújtó hazai vagy külföldi egyetemi tanárok elismerésére, akiknek tudományos munkája kapcsolódik a Neumann János által elért eredményekhez, és kötődik a BME-hez. Idén egy „Neumann János” professzori cím átadását szavazta meg az intézmény Szenátusa. (A Szenátus nyilvános ünnepi üléséről a bme.hu is beszámolt – szerk.) |
A kitüntetett akadémikus az MTA és a Műegyetem közös munkáját méltatva elmondta: több területen valósul meg az együttműködés; az egyik legszorosabb a Kvassay Jenő Tervhez, a magyar kormány vízügyi stratégiájához kapcsolódik. A cél a program tudományos alapjainak megteremtése, a fő kutatási irányok meghatározása és a kutatások elindítása. Hozzátette: ez egy multidiszciplináris terület, a vizsgálat kiterjed az árvízvédelemre, az éghajlatváltozás körülményeinek vizsgálatára, az élővilágot, a környezetvédelmet és a turisztikát érintő változásokra, tehát nem lehet csupán egyetlen intézményben foglalkozni vele. „A jövőben egyre több témában nyílik lehetőség a BME-vel való együttműködésre, mivel nő a műszaki megoldásokat igénylő multidiszciplináris kutatások száma” – mondta Lovász László, példaként említve a gyógyszerkutatást és a mesterséges intelligencia kutatását.
|
Lovász László tudományos életrajza Lovász László 1948. március 9-én született Budapesten. Nős, négy gyerek apja. A matematikai tudományok kandidátusa fokozatot 1970-ben szerezte meg; 1971-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika szakán. 1977-ben megkapta a matematikai tudományok doktora fokozatot. 1979-től az MTA levelező, 1985-től rendes tagja. 2014-ben a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése az MTA elnökévé választotta. 2017-ben kezdte elnökségének második ciklusát. Az egyetem elvégzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Geometriai Tanszékén dolgozott tudományos munkatársként. 1975–82 között a szegedi József Attila Tudományegyetem Geometria Tanszékén tanszékvezető docens, majd egyetemi tanár. 1983–1993 között az ELTE újonnan alakult Számítógéptudományi Tanszékét vezette. 1993-tól 1999-ig a Yale Egyetemen volt a matematika és a számítógép-tudomány professzora, majd 1999–2006 között a Microsoft Kutatóintézet vezető kutatója. 2006–2011 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetének igazgatói teendőit látta el, azóta ugyanott egyetemi tanár. A nemzetközi és hazai tudományos élet szervezésében többféle formában vett részt: 2007-től 2010-ig a Nemzetközi Matematikai Unió elnöke és a Végrehajtó Bizottság tagja (1987–1994; 2010–2014), elnöksége alatt jött létre az unió állandó irodája, továbbá adománygyűjtő szervezete. 1990–1993 és 2008–2011 között az MTA elnökségi tagjai közé választották. Tagja volt az Abel-díj-bizottságnak (2004–2006), elnöke a Nevanlinna-díj-bizottságnak (1991–1994), a Nemzetközi Bolyai-díj-bizottságnak (1996–2005), valamint a Fields-érem-bizottságnak (2006–2010). Egyik alapítója és 1980 óta főszerkesztője a Combinatorica nemzetközi folyóiratnak, 12 további nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Külföldi akadémiai tagságai: European Academy of Sciences, Arts and Humanities (1981), Academia Europaea (1991), Nordrhein-Westfälische Akademie der Wissenschaften (1993), Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina (2002), Orosz Tudományos Akadémia (2006), Holland Királyi Tudományos Akadémia (2006), Svéd Királyi Tudományos Akadémia (2006), National Academy of Sciences of the US (2012). Főbb díjai, kitüntetései: Pólya-díj (1979), Best Information Theory Paper Award (1981), Fulkerson-díj (1982), Állami Díj (1985), Szele Tibor-emlékérem (1992), Brouwer-érem (1993), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1998), Bolzano-érem (1998), Wolf-díj (1999), Knuth-díj (1999), Corvin-lánc (2001), Gödel-díj (2001), az IEEE Neumann János-díja (2005), Neumann János elméleti díj (2006), Bolyai János alkotói díj (2007), Széchenyi-nagydíj (2008), Bolyai-nagydíj (2008), Kiotó-díj (2010), Fulkerson-díj (2012). Díszdoktori címet kapott a Waterloo Egyetemtől (1992), a József Attila Tudományegyetemtől (1999), a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemtől (2002) és a Calgary Egyetemtől (2006). Kutatási területe a kombinatorika és a gráfelmélet, és ezek alkalmazásai a számítógép-tudomány, illetve az operációkutatás területén. A nevéhez fűződő felfedezések között szerepel a „Lovász-féle lokális lemma”, a „Lovász-féle theta-függvény” és a „Lenstra–Lenstra–Lovász-algoritmus”. Legújabban a nagy hálózatok vizsgálatának matematikai alapjain dolgozott, és társszerzőivel kidolgozta a gráflimeszek elméletét. 10 monográfiát és tankönyvet, valamint több mint 250 tudományos és 20 ismeretterjesztő cikket írt. Néhány éve két – az 1970-es években írt – könyvét az American Mathematical Society hasonmás kiadásban újra kiadta. |
„Kiemelt jelentőségű számunkra a tudományos oktatás, a tudományos ismeretszerzés, mert ennek révén oszlathatjuk el a tévhiteket, amelyek időnként körülveszik a tudományt. Ezt a célt is szolgálja az „Emberközpontú tudomány” mottóval meghirdetett, nemrég megkezdődött Magyar Tudomány Ünnepe is” – jegyezte meg az akadémikus. Az országos rendezvénysorozaton a tudományos eredményekről, egy-egy fejlesztés jelentőségéről és a kutatómunka fontosságáról hallhatnak az érdeklődők. (Az eseményhez a BME is csatlakozott, amelynek részletei megtalálhatók az intézmény programoldalán. Ennek részeként ma rendezik meg a Műegyetemen az „Akikre büszkék vagyunk – Tudományos kiválóságaink 2017” című rendezvényt azzal a céllal, hogy az intézmény a rangos hazai pályázatok – mint az MTA Lendület program, az MTA Prémium posztdoktori kutatói program, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, valamint az ÚNKP Kiválósági Kutatócsoport Program – nyerteseit, kiválóságait egy esemény keretében köszöntse, egyúttal átadja a BMe kutatói pályázat díjait. – a szerk.)
Az MTA által meghirdetett országos eseménysorozat egyik központi témája a nők szerepe a tudományban. Lovász László ezzel összefüggésben úgy fogalmazott: „A helyzet javul, de nem elég gyorsan.” Véleménye szerint három állomáshoz érve kerülnek a nők hátrányba. Az egyik az általános iskola, ahol a lányok kevésbé érdeklődnek a matematika, a fizika, az informatika iránt, és ahogy a felsőbb osztályokban egyre több természettudományos, valamint társadalomtudományi tantárgyat tanulnak, a helyzet eszkalálódik. A másik állomás a gyermekvállalás időszaka, amikor a kutató teljesen kiesik a munkából. Utána pedig a karrierépítésnél az üvegplafon-jelenséggel, egy bonyolult útvesztővel találkozik. Az idén megalakult MTA Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottságnak már vannak javaslatai a női kutatók támogatására: az inaktív évek bevezetésére, a nők folyamatos konferenciaszereplésére, ismertségük felépítésére – mondta a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
Lovász László azt is szorgalmazza, hogy bővüljenek a tehetséggondozást elősegítő akadémiai programok, amelyekben az egyetemek is részt vesznek. Fontosnak tartja a fiatal kutatók külföldi tanulmányait, munkavállalását, tapasztalatszerzését, de szerinte az az elsődleges, hogy a tanuló Magyarországon kezdje el az egyetemet, ismerje meg a hazai tudományos életet, és alakítson ki saját kapcsolatrendszert – ekkor lesz remény a visszatérésére. A jövőről szólva az MTA vezetője úgy fogalmazott: „A következő generáció nevelése, a kutatásokba való bevezetése nélkülözhetetlen feladat. Ennek hiányában fölösleges a munkánk.”
GI - BK
Fotó: Philip János