A MAFC 120 éves, a műegyetemi testnevelés 90 éves, valamint a Testnevelési Központ 65 éves fennállását ünnepelte a BME sportközössége.

„Ez egy olyan esemény, ahol még az ajtóban is olimpiai bajnokok állnak” – kezdte köszöntőjét a Műegyetem Dísztermében november 16-án több sportévforduló okán tartott rendezvényen Józsa János rektor, aki az intézmény sportéletéhez kapcsolódó személyes emlékeit is megosztotta a közönséggel.

Elmondta, hogy az ifjúsági válogatott magasugrójaként először 1974-ben, egy ifjúsági edzőtáborban találkozott a Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC) kiváló sportolóival és szurkolótáborával, amely momentum a pályaválasztását is befolyásolta. „Nem a díjak, hanem a nyerés technikájának az elsajátítása az, amit a sporton keresztül kap az ember egy olyan harctéren, amely kiváló gyakorlótér az élet későbbi küzdelmeihez” – fogalmazott, majd bemutatta sportfelszereléseinek, ereklyéinek egy részét, és megemlékezett az elmúlt évtizedek kiváló MAFC-sportolóiról, valamint szakvezetőiről.

„A MAFC nélkül elképzelhetetlen a sportélet a magyar felsőoktatásban: amellett, hogy rengeteg élsportolót, olimpikont adott, sokat tett azért is, hogy életben maradjon az egyetemi, az utánpótlás és a szabadidős sport, egyúttal az a fogyatékkal élők számára is elérhető legyen” – hangsúlyozta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) nemzeti utánpótlás-nevelésért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. Sárfalvi Péter emlékeztetett, hogy a későbbiek során is rendkívül sikeres magyar olimpiai részvétel első lépéseit egy műegyetemi építészhallgató, Hajós Alfréd tette meg.

„A sport olyan nemzeti műveltségi terület, amely kiemelkedő helyen áll a magyar kultúrában: ennek szép példája az a születésnap, ami miatt összegyűltünk” – fogalmazott az ünnepségen Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora. „Ma már gyakran nem az űrhajózás biztosítja a hátterét a csúcsteljesítményt segítő mindennapi eszközeinknek, hanem a sport rendszerei, módszerei és technológiái” – fűzte hozzá, kiemelve azt is, hogy téthelyzetben, a nyomás alatt történő gyors döntési képesség fejlesztésében – amely létfontosságú egy ország versenyképes tudásának kialakításában – szintén nagy szerepe van a sportnak. „A műegyetemi sporttevékenység ennek letéteményeseként szolgál” – nyomatékosította az intézményvezető.

„A sport nem a szellem útján nyomja el a testet, hanem a test útján nyitja meg a lelket. A sport nemcsak a testnevelésnek, de a lélek nevelésének is leghatásosabb eszköze” – idézte köszöntőjében Szent-Györgyi Albert szavait Újbuda polgármestere. A MAFC egykori vízilabdázójaként fontos feladatnak nevezte az ifjúság sportra nevelését és megerősítette: a kerület a jövőben is szeretné támogatni a helyi sportegyesületeket, köztük a MAFC-ot. Hoffmann Tamás úgy vélte, elkötelezettségét az is bizonyítja, hogy Újbuda a közelmúltban vált futókör-nagyhatalommá, mivel a fővárosban itt létesült a legtöbb futópálya.

Székely Mózes, a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a felmérések szerint a sportoló egyetemi hallgatók nagy része műegyetemista, valamint rámutatott: az egyetemi versenyek lebonyolításának motorja is a BME.

Bretz Gyula, a MAFC elnöke beszédében nemcsak a dicső múltat, hanem a jelen és a jövő problémáit is ecsetelte. Emlékeztette a hallgatóságot, hogy az elmúlt években a nem megfelelő pénzügyi, létesítménybeli feltételek miatt sok élsportoló kénytelen elhagyni az egyetemi klubokat, így a MAFC szakosztályait egyaránt. „Reméljük, hogy a magyarországi egyetemek és főiskolák a hallgatók életmód-kultúrájának és sportjának jelentőségét még inkább felismerve jelentős létesítményfejlesztéseket valósítanak meg, továbbá kidolgoznak egy hosszú távú életpálya-programot, egyúttal beiskolázási és tanulmányi támogatásban részesítik a jövő tehetséges élsportolóit ” – fogalmazta meg a kívánatos teendőket az elnök. Hozzátette, az egyesület büszke lehet arra, hogy a sportolást mind a diákok, mind az oktatók számára a lehetőségeket legjobban kiaknázva biztosítják. Ismertetése szerint a MAFC 51 szakosztályt működtet, amelyben a csaknem 1200 igazolt sportoló zöme a műegyetemisták köréből kerül ki, többségük amatőr szinten űzi sportágát.

„A műegyetemisták ott voltak a magyar sport alapjainak lerakásakor” – idézte fel a kezdeteket Kincses Gábor, a Testnevelési Központ igazgatója, aki a műegyetemi testnevelés 90 és a Testnevelési Központ 65 éves, sikerekben gazdag történetét mutatta be előadásában. A BME-n létrejött Testnevelési Tanszék megalakulását és fejlődését felvázolva a jelen sokszínű sportolási palettáját mutatta be, amelyek „az olyan kiemelkedő jelentőségű létesítményekre épülnek, mint a BME Sportközpont”. A Központ tevékenységéről szólva elmondta: sportversenyek, családi sportnapok rendezése mellett a Magyar Egyetemi-Főiskolai Országos Bajnokságok (MEFOB) úszóbajnokságainak évek óta állandó lebonyolítója.

A MAFC súlyemelő szakosztályának tagja orvosként a testmozgás jelentőségének evolúciós hátterét vázolta fel. Rámutatott, hogy évente több millió ember fizet életével, amelynek oka a mozgáshiány okozta egy-egy civilizációs betegség. „Mindezt rendszeres sporttevékenységgel meg lehet előzni!” – hívta fel a figyelmet Bakács Tibor.

Hencsei Pál, a VBK Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék nyugalmazott oktatója, sporttörténész a jeles alkalmon mutatta be  tíz év után kibővített „A Műegyetemtől a sport élvonaláig című” könyvét. Szerteágazó gyűjtőmunkája eredményeként a 83 új névvel gazdagodott kötetújdonsága, az elmúlt évek BME-s sportkiválóságok tevékenységének bemutatása. A „műegyetemista” jelzőt a legszélesebb értelemben használja a szerző: a sportvezetők vagy játékvezetők mellett például még olyan építészek is belekerültek a kiadványba, akik sportlétesítményt terveztek vagy építettek.

A Műegyetem dicsőséges sportmúltját már a korábbi műben is részletesen tárgyalta: így mind a 20 olimpiai bajnokról – Hajós Alfrédtól Szécsi Zoltánig – olvashatnak az érdeklődők.

HA –BK – GI

Fotó: Philip János