Közép-Európa egyik legrangosabb építészeti konferenciáján az öt legígéretesebb hallgatói pályázat közé választották a Műegyetem közelmúltban végzett építészmérnökének tervét.

Az Építészmérnöki Kar eddigi legkiemelkedőbb eredményét érte el a Szlovéniában megrendezett Nemzetközi Pirani Építészeti Kiállításon a BME nemrégiben diplomát szerzett építészmérnöke, az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék meghívott oktatója. Sági Gergely az erdélyi Mikháza mindössze néhány száz fős, javarészt magyarok lakta településének római kori történelmi romjaihoz tervezett két, ideiglenes kiállítás és tárlat berendezésére alkalmas fa pavilont.

Az idei szlovéniai konferencia központi témája az idő és az építészet kapcsolata volt, e témában várták a nevezéseket. „Az időnek a klasszikus felfogáson túl sokféle értelmezése létezik az építészeti tervezésben. A pályázatokon egészen absztrakt felfogások is megjelentek: a különböző korokban felfedezett anyagokat kapcsolták össze az alkotók, vagy éppen egy különleges óraszerkezettel csempészték bele az idő fogalmát a pályamunkákba” – ismertette a 2017. év szakmai anyagainak érdekességeit Szabó Dávid, az Építészmérnöki Kar Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék tanársegédje, aki kurátorként vett részt a benevezett műegyetemi hallgatói pályázatok kiválasztásában.

A pályaművek elbíráláskor figyelembe vették a szakmai érettséget, a tervek minőségét, az elképzelés eredetiségét és a versenyen a korábbi esztendőkben preferált trendeket is. „Az elmúlt években díjazott alkotásoknál elsősorban a fa alapanyag dominált, továbbá a kortárs és a népi építészet keverékét is előnyben részesítette a zsűri. Ez a szemlélet részben a szlovén építészet hagyományaiból adódik” – tudtuk meg az ÉPK oktatójától, aki úgy látja, hogy e szakmai rendezvény kifejezetten a résztvevő közép- és dél-európai országok építészeti-tervezési szempontrendszerére alapoz: a régió hagyományaira elsősorban a kis- és közepes léptékű fejlesztések a jellemzőek, szemben a nyugat-európai irányokkal, amelyekben a monumentalizmus, a legmodernebb, olykor futurisztikus formák dominálnak.  A műegyetemi hallgatói tervek különlegessége az volt, hogy azokban megjelentek a térségre jellemző építészeti motívumok is. „Kiemelten fontosak számunkra a nemzetközi kapcsolatok, így különösképpen büszkék vagyunk Gergely eredményeire, tudására, amelyhez szorgalma, tehetsége mellett a karunk segítette hozzá” - méltatta tanítványát az Építészmérnöki Kar oktatója.

Sági Gergely először egy Tudományos Diákköri Konferencia dolgozatában mutatta be elképzeléseit a mikházai római kori emlékek mellé tervezett pavilonokról 2013-ban. A témakört választható feldolgozandó témaként hirdette meg a kar Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszéke. Az erdélyi falu közelében lévő római határőr erődnél minden év nyarán egy háromhetes nemzetközi szakmai workshopot rendeznek, amelyen számos régész, történész, geofizikus, restaurátor és archeológus szakember és hallgató vesz részt, főként német, magyar és román felsőoktatási intézményekből. Ők mind közösen dolgoznak a terület leleteinek feltérképezésén, valamint a csaknem kétezer éves romok és az akkori hétköznapi élet rekonstruálásán.

A fiatal építész hallgató két, ideiglenesen felállítható, fából készült pavilon tervét álmodta meg. Ezekben egész évben kihelyezhetők a workshopon feltárt leletek és egy kortörténeti kiállítás. Terveivel nemcsak a műegyetemi TDK-konferencián aratott sikert, ötletére felfigyeltek a helyi múzeum munkatársai is: a verseny után a tanszéket és az alkotót is felkérték, hogy előzetes elképzeléseiket a múzeummal együttműködve gondolják tovább. Két évig tartó közös tervezés eredményeként a kész pavilonokat végül 2016 májusában adták át a közönségnek.

„Valódi közösségi összefogással jöhettek létre az építmények” – emlékszik vissza a megvalósításra Sági Gergely. Az építkezés összesen körülbelül 30 falubeli lakosnak adott munkát, ám szerinte mégsem a kivitelezés jelentette a legnagyobb feladatot: rengeteget dolgoztak azon, hogy a pavilonok a közösség támogatását is elnyerjék. „A konzervatív felfogású, jelentős részében magyar ajkú lakosság kezdetben nem érezte sajátjának a római kori emlékeket. Történelmi gyökerekkel sem kötődtek ehhez a korhoz, és sokkal inkább a román állami kulturális propaganda részének tekintették a kezdeményezést” – ecsetelte Gergely az indokot, amely miatt lelkesedés helyett félelmet éreztek a falubeliek az építkezés miatt. A tervezés során külön figyelmet fordítottak a készülő pavilonok miatti aggodalmak mérséklésére: a település lakosait, szakembereit kérték fel a megvalósításra, helyi nyersanyagokat használtak fel az építkezés során, továbbá a falubeli tradíciók megjelenésére is ügyeltek. Idővel sikerült elérni a kívánt hatást: a kezdeti félelmek után a lakosság örömmel vette a kezdeményezést, ma már sajátjuknak érzik a pavilonokat, és felszólaltak azért is, hogy az eredetileg tervezettekkel ellentétben ne bontsák le az építményeket

Az egyik épület ablaka a római parancsnoki épületre és fürdőjére néz, a pavilonon belül a hajdani környezet rekonstruált látképét helyezték el. Mindkét épületben megtekinthetők a helyben talált leletek eredeti vagy az eredetivel megegyező másolatai, valamint egy, a nagyjából 1800 évvel ezelőtti hétköznapi életet bemutató kiállítás is.

„Nagyszerű érzés volt még diákként megélni a tervem megvalósulását” – tekintett vissza a kezdeményezésre Sági Gergely, aki nemcsak a tervezésben, hanem a terepmunkában és a kivitelezésben is részt vett. A ma már tervezőirodában dolgozó fiatal építészmérnök hangsúlyozta: olyan élményekre és tudásra tett szert, amelyeket a mindennapi munkája során is hasznosíthat. Úgy fogalmazott: „építészként nagyon fontosnak tartom a megfelelő elméleti-szellemi felkészültség mellett a folyamatos kapcsolattartást és a szakma gyakorlati részének megismerését, azt, hogy lássuk és megértsük, miképpen válik valósággá mindaz, amit mi egy asztal mellett elképzelünk”.

TZS-GI

Fotó: Takács Ildikó, Sági Gergely