Hiányterületet pótolva a közép-európai régióban egyedülálló nemzetközi szakmai konferenciát hívott életre a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar mérnök-filozófus oktatója.

„A Műegyetemen tanuló, többségében leendő műszaki szakemberek már pályájuk elején olyan problémákkal és kérdésekkel találhatják szembe magukat, amelyekre a technikafilozófia adhat választ” – állítja Héder Mihály, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének egyetemi docense, a „Budapest Workshop on Philosophy of Technology 2017” (BudPT 2017) rendezvény ötletadója és intézményi koordinátora.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (MTA-SZTAKI), valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem közös szervezésében megtartott eseményen a technikával összefüggő filozófiai jellegű kérdések jelentősebb témaköreiről esett szó a szakma hazai és nemzetközi képviselőinek részvételével.

A nemzetközi konferencián a technikafilozófia szinte valamennyi részterületéről szó esett. Egyebek mellett a mérnökök ismeretelméletéről, azaz a műszaki szakemberek tudásának szerkezetéről, gondolkodásmódjukról vagy arról, hogy milyen fontos szempontok szerint tervezik meg a munkájukat. „A tudásátadás továbbra is ’mester és inasa’ között történik a mérnöki szakmákon belül, ami azt jelenti, hogy a gyakorlat elsajátításának óriási jelentősége van. Az egyetemen ma már az elmélet mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a naprakész ipari ismeretek, amelyek pontosabb megismeréséhez a tudományfilozófiai módszertanok is hozzájárulhatnak” – állítja Héder Mihály, aki szerint például egy szoftverprogram megtervezéséhez szükséges tudás sem sajátítható el csupán a tankönyvekből, szükség van a gyakorlat megtapasztalására. „Csakhogy a gyakorlati tudásátadásnak ára van: ha valahol egy műszaki szervezetben (fejlesztő részlegen, tervezőirodában, gyárban) kialakul egy jó gyakorlat, az a külsősöknek alig hozzáférhető. Még ha készül is publikáció, dokumentáció vagy szabadalom, ezekből a gyakorlati, hallgatólagos tudás nem sajátítható el. Mindez az adott szervezetnek talán versenyelőnyt jelent, ám a társadalomnak hátrányt okozhat, mert a tudáshoz nem férnek hozzá elegen, sőt, az akár el is veszhet. Ha pedig vannak rossz gyakorlatok, márpedig feltehetőleg vannak, azokról nem mindig derül ki egyértelműen, hogy pontosan mi a baj velük” – nyomatékosította.

A rendezvény további népszerű témája volt a technológiának a kultúra részeként történő értelmezése és társadalmi befolyása, a fejlődés hogyan alakítja át a hétköznapi életünket, kell-e félnünk a változástól, és ennek hatására hogyan módosulnak az emberek életkörülményei és viselkedésük. Ez utóbbira jó példa lehet a mesterséges intelligencia felhasználása körül felmerült morális aggályok, az internet vagy a most zajló negyedik ipari forradalom befolyása – véli az intézményi koordinátor.„Az előnyök és a hátrányok mellett is vannak erős érvek, amelyek már a nukleáris fegyverkezéssel összefüggésben is felmerültek, sőt, több évtizede foglalkoztatják a tudósokat és a politikusokat. Nekik csaknem fél évszázaduk volt arra, hogy ezeket a kérdéseket átgondolják” – részletezte a programon taglalt témákat a rendezvény kezdeményezője.

„Nagyon kevés hasonló szakmai eseményt szerveznek a közép-európai régióban, holott sok mérnökhallgatót foglalkoztatnak az alkotómunkához kapcsolódó morális és erkölcsi kérdések. Az előadások programját úgy állítottuk össze, hogy azok a műszaki értelmiség számára is hasznos és értékes tudást közvetítsenek” – osztotta meg Héder Mihály. Oktatóként azt tapasztalja, hogy bár a mérnökök többségére kevésbé jellemző a történeti megközelítés, a fent említett filozófiai dilemmák mégis olyan „betörési pontot” jelenthetnek, amelyekkel könnyen felkeltheti a fiatalok érdeklődését a kurzusain. Hozzátette: „a mesterséges intelligencia például egy rendszeresen visszatérő téma az órákon, ezen belül is az a gyakorlati kérdés, hogy az emberi tudat átültethető-e egy gépezetbe. De érdeklik még a fiatalokat az önvezető autó helyes erkölcsi döntésmechanizmusa, továbbá a mesterséges reprodukciós technológiák (például a genetikai szűrések, a modern lombikprogramok, a klónozás vagy a testen kívüli terhesség, azaz a mesterséges méh kialakítása) létjogosultsága”.

„A mérnökhallgatók szinte természetesnek veszik, hogy jó dologhoz járulnak hozzá, ha a munkájukhoz a legfejlettebb technológiákat alkalmazzák. Gyakran viszont a technikafilozófiai foglalkozásokon szembesülnek azzal, hogy a technika vívmányai rosszra is fordíthatók és a mérnök visszaélhet az ismereteivel. A fiataloknak ezért előbb azt kell megtanulniuk, hogy a kockázatokat hogyan lehet kiküszöbölni, majd azt, hogy tudásukat felelősséggel alkalmazva miként alkothatnak maradandó értéket a környezetük és a társadalom számára” – fejtette ki oktatói hivatásának egyik céljáról.

Héder Mihályt saját tapasztalatai nagymértékben inspirálják előadásai megtervezésekor: eredetileg mérnök-informatikusként végzett a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán, ahol már hallgatóként az analitikus és absztrakt gondolkodásra késztették tanárai. „Erre van szükség a filozófia művelésekor is” – állítja a mérnök-filozófus oktató. Mérnökhallgatóként a filozófiától látszólag távoli témákkal, a gépi tanulással, a beszédfelismeréssel, a természetes nyelvek feldolgozásával, szemantikus annotációs technológiákkal és rendszerek tervezésével foglalkozott, ám a felsorolt területek benne is olyan morális és erkölcsi kérdéseket vetettek fel, mint amelyekkel a mai fiatalok szembesülnek. Az oktatót már diákként foglalkoztatták e dilemmák, ezért úgy döntött, tanulmányait és pályáját a technikafilozófia irányában folytatja, így mérnök-informatikusként jelentkezett a GTK posztgraduális képzésére. „Már fiatalon, hallgatóként is élveztem tanszékünk kurzusait, amelyek egy részének mára én lettem a tárgyfelelőse vagy én tanítom a diákoknak. Ilyenek a Kutatásmódszertan, a Technológia és Társadalom című tantárgyak” – ismertette, hozzátéve, hogy nem hagyott fel eredeti szakmájával sem, tudományfilozófiai kutatásai és oktatási feladatai mellett vezető fejlesztőként és tanácsadóként vesz részt különböző szoftverkészítési projektekben.

A mérnök-filozófus szerint a mai hallgatók sokat profitálhatnak a filozófiai ismereteikből. Azt vallja: a Műegyetemen megszerzett tudás különböző látásmódok, módszertanok elsajátításában is segíthet és hozzájárul ahhoz, hogy a BME-ről kikerülve a pályakezdők több szakterületet érintő jártassággal bírjanak, könnyebben alkalmazkodjanak a változó körülményekhez, így jobb eséllyel pályázzanak a munkaerőpiacon elérhető álláslehetőségekre. „Hallgatóink gyakran azt a tanácsot kapják, hogy specializálódjanak, és csak arra fókuszáljanak, amiben a legjobbak. Ez valóban méltányolható törekvés, csak éppen a kockázatokat hajlamosak vagyunk elhallgatni: eltűnhet a terület, amire specializálódtunk, vagy kiderülhet, hogy hiába vagyunk jók benne, nem élvezzük. Viszont ha a filozófiát jól tanítjuk – nem a nevekre, évszámokra, idegen kifejezésekre koncentrálunk, hanem a gondolatok szerkezetére – az mindenfajta életpályát segít, akárcsak a matematika vagy az idegen nyelvtudás” – fogalmazott az oktató.

Héder Mihály úgy véli, e technikafilozófiai tudás közvetítése egy adott régió vagy ország vezető műszaki egyetemének lehet a kiváltsága. „A BME-n elérhető tudományterületek palettája kellően széles ahhoz, hogy az intézmény méltán vállalja ezt a tudásmegosztó szerepet.” Hozzátette, hogy az alkalmazott technológiák gyorsuló fejlődése miatt egyre nagyobb az ifjú korosztály igénye az egyes témákhoz kapcsolódó filozófiai dilemmák megismerésére. Megemlítette: jelentős előrelépésnek tartaná, ha – további akadémiai támogatással – Magyarország, azon belül pedig a Műegyetem lehetne a központja a régió egyetlen technikafilozófiai szakmai fórumának.

TSZ - GI

Fotó: Takács Ildikó, Héder Mihály