Az építőmérnök-generációk tanítómestere, iskolateremtő tudós temetése és búcsúztatása 2018.02.07-én 13 órakor lesz a Farkasréti temető Hóvirag úti ravatalozójában.

Farkas József professzor messziről indult, és hallatlan szorgalmának is köszönhetően Kézdi Árpád tanítványaként és utódjaként az utóbbi 25 év meghatározó geotechnikai szakemberévé vált. 1944-ben a Somogy megyei Csoma községben született. A dombóvári gimnáziumban érettségizett. Diplomáját a BME Mérnöki Karán Népköztársasági Ösztöndíjjal 1967-ben szerezte meg.

Ezután rövid kihagyással a Műegyetem Geotechnikai Tanszékén építő- és építészmérnök hallgatókat tanított, kezdetben Széchy és Kézdi  professzorok tanársegédjeként, majd adjunktusként, docensként, 1994-et követően egyetemi tanárként. 1972-ben műszaki doktori, 1983-ban kandidátusi fokozatot szerzett. 1994-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, majd még abban az évben habilitált. 1990-től 20 éven keresztül volt a Geotechnikai Tanszék vezetője.

Több évtizedes oktatói tevékenységének meghatározó eleme Széchy Károly klasszikus tárgyának, az Alapozásnak az elmélyült, gyakorlatias szemléletű művelése, de évekig előadta a Talajmechanika, a Földművek, a Földalatti műtárgyak, a Mélyalapozás és a Geotechnikai esettanulmányok című tárgyakat, mind az alapoktatásban, mind a szakmérnöki- és a mérnöktovábbképzésben. Hosszú évekig volt a Geotechnikai Államvizsga Bizottság elnöke. Szeretett oktatni; azt a bámulatos memóriájára épülő részletgazdag, lebilincselő előadásmód jellemezte, amellyel rendre kiérdemelte a hallgatóság elismerését, többször is elnyerve a kar legjobb előadója kitüntető címet.

Szakmai és tudományos munkássága a geotechnika területének teljességét átfogja. Főbb kutatási területei: a résfalas alapozás, felszínközeli talajmozgások, szerves talajok, cölöpalapozások, metróépítés okozta építménykárok, hídalapozások megoldása. Számos nemzetközi együttműködési pályázat és OTKA kutatás témavezetője. Négy éven át Széchenyi Professzori ösztöndíjas volt. Fáradhatatlan irodalmi tevékenységéről 6 könyvrészlet, 10 egyetemi és főiskolai jegyzet, valamint 154 tudományos szakcikk tanúskodik.

Farkas József elkötelezetten foglalkozott a fiatal mérnökök és munkatársai tudományos előre haladásával is, hosszú tanszékvezetői pályafutása alatt tudományos iskolát teremtett. 15 doktorandusznak volt a témavezetője. Csak az elmúlt tíz évben 7 doktorandusza szerezte meg a PhD fokozatot. A PhD, habilitációs és akadémiai doktori eljárásokban rendszeresen töltött be bizottsági elnöki vagy bírálói funkciót.

Legendás munkabírását, felkészültségét, intuitív problémamegoldó készségét a pályafutása során készített több ezer szakvélemény, szakértői vélemény jellemzi. 1990 óta az Igazságügyi Szakmérnöki Záróvizsga Bizottság elnöke, és a bírósági felülvéleményeket készítő Építőmérnöki Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság elnöke is volt.
Tapasztalatait nemcsak a hazai geotechnikai képzésben, a kutatásban, hanem a szabványalkotásban is hasznosította. Megnyerő személyiségével és közvetlenségével sok barátot szerzett, méltán vívta ki a geotechnikai szakma elismerését.

Egyetemi pályafutása során aktív résztvevője volt az Építőmérnök Kar és a BME közéletének: 30 évig az Építőmérnöki Kar Tanácsának, 12 évig a BME Egyetemi Tanácsának tagjaként dolgozott. Tagja és elnöke volt az Egyetem Oktatási Bizottságának, 18 évig az Építőmérnöki Kar dékánhelyettese. Ezek a közéleti tevékenységek is az egyetem iránti mélységes elkötelezettségéről adtak tanúbizonyságot. Széleskörű kutatási és tudományszervezési feladatot vállalt. 1990 és 2006 között a Magyar Tudományos Akadémia Geotechnikai Kutatócsoportjának a vezetője. A Magyar Tudományos Akadémia Szilárdtestek Mechanikája Tudományos Bizottság választott, szavazati jogú és a Magyar Akkreditációs Bizottság Szakbizottságának tagja, több éven át a MTA nem akadémikus közgyűlési képviselője, valamint a Sigma Xi Tudós Társaság titkára volt. A Magyar Mérnökakadémia, a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Oktatási Bizottságának tagja és a Minősítő Bizottságának elnöki teendőit is ellátta. Szakmai díjai közül a Széchy-emlékplakett, az Eötvös József-díj és a Széchenyi Professzori Ösztöndíj emelhető ki.

A szakmai közéletnek – itthon és külföldön egyaránt – aktív résztvevőjeként egyetemközi kapcsolatok, úgy mint a Tempus vagy Erasmus projectek révén számos tanulmányutat tett, rendezvényeken szerepelt. Nemzetközi szakmai konferenciákon szekcióülési elnök, bizottsági tag. 12 évig tagja a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Egyesület „Landslide” Bizottságának, továbbá szerkesztőbizottsági tagja volt egy külföldi és három magyar tudományos szakfolyóiratnak.

Nagyon szerette a labdarúgást. Amíg egészsége engedte, heti kétszer focizott a tanszéki és egyetemi kollégákkal. Tökéletes megállapítása az életről is ehhez köthető: „Mindenki úgy focizik, ahogy él!”.

Egy csodás életpálya lángja aludt ki 2018. január 16-án. Kedves Farkas Jóska, nyugodj békében!

Az elhunytat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem saját halottjának tekinti.

Forrás: Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszék