A nemrég odaítélt Gábor Dénes-díj után magas rangú állami elismerésben is részesült a GPK professzora.

„Nagy megtiszteltetés számomra ez a március 15-én átvett díj, amellyel a közösségért végzett munkát jutalmazzák. Szakmai tevékenységem során mindig hittem a pozitív változásban, az oktatás fejlődésében, mert növekedés nélkül az ember motiválatlan és boldogtalan lesz. Az előrehaladás a rendszerváltás utáni néhány nehéz év után megindult és azóta is tart, a gépészet megújult, és öröm látni, hogy a Műegyetemre egyre több jó képességű diák nyer felvételt” – vallotta Stépán Gábor akadémikus, a BME Gépészmérnöki Kar (GPK) Műszaki Mechanikai Tanszékének leköszönő tanszékvezető egyetemi tanára, a kar korábbi dékánja, aki a közelmúltban a nemlineáris mechanika és a rezgésanalízis területén elért világszínvonalú tudományos eredményeiért, valamint iskolateremtő egyetemi oktatói munkájáért megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést. (A további díjazottak névsora a bme.hu korábbi összeállításában olvasható – szerk.)

„Pályám elején főként elméleti kutatásokkal foglalkoztam, ám mérnökként mindig is arra törekedtem, hogy következtetéseimmel közelebb kerüljek a problémák megoldásához, és az elvi megfontolásokat a gyakorlatba is átültessem. Ez óriási kihívás egy ilyen szakma képviselőjének, mert gyakran évekig is eltarthat, amíg megszületik az átütő siker” – foglalta össze hivatásáról a kitüntetett műegyetemi szakember, aki több tudományos projekt vezetőjeként és résztvevőjeként számos, az iparban hasznosítható eredményt is elért.

Stépán Gábor szívesen beszélt azokról a vizsgálatokról, amelyekben a hétköznapi emberi és ipari problémák megoldására tettek javaslatokat pályatársaival. „Az egyik legjobban szemléltethető munkánkban a közlekedési dugókat és a sofőrök reflexkésését elemeztük. Kezdetben mindössze három kocsi tanulmányozásával indítottuk a vizsgálatokat” – idézte fel egyik régi projektjét, amelynek emlékét egy három kisautóból álló modell őrzi a professzor irodájában.  Csaknem két évtizeddel ezelőtt vágtak bele e tudományos kutatásba, számításaikat valós közlekedési adatokkal végezték el, a járművek számát tetszőlegesen nagyra növelték, általánosították a példájukat, számítógépes szimulációkkal dolgoztak, majd ezekre alapozták publikációikat. Későbbi eredményeiket egyebek mellett autópálya-tervezésnél alkalmazott modellek módosításához, új forgalomszervezési módszerek kialakításához használták fel. A professzor örömét fejezte ki, hogy olyan szakmai témában alkothatott újat, amely a környezetvédelem, a károsanyag-kibocsátás és a költséghatékonyság szempontjait is figyelembe véve úttörőnek számít.

A BME egyetemi tanára felidézte egy másik projekt okán a gyógytorna-kezeléseknél is alkalmazott robottechnológiában történt előrelépéseiket. „Nehéz fizikai megterhelésnek kitett, nagy szakértelemmel és elméleti ismeretekkel bíró, súlyosan sérült betegekkel foglalkozó terapeuták munkáját szerettük volna megkönnyíteni, részben kiváltani az automatizált mozgásra képes eszközökkel” – foglalta össze a több évig tartó kutatások célját az akadémikus. (Az elkészült RehaRob rendszert éveken át folyamatosan használták: az orvosi tesztelést az OORI-ban (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet) végezték. Ugyanitt történt a szingapúri partnerekkel közösen továbbfejlesztett CosmoSys rendszer kísérleti alkalmazása. Ez az eszköz már a kézfej tornáztatását is képes elvégezni. 2017-ben a rendszer továbbgondolásának harmadik szakasza kezdődött meg egy orvosi területen elnyert interdiszciplináris OTKA projekt keretében – szerk.) Hozzátette: a munkában vezető szerepet kapott a Gépészmérnöki Kar. Stépán Gábor és tanszéke az erőszabályozási vizsgálatokat végezte, eközben egészségügyi szakemberekkel működött együtt a tökéletes gépi mozgás megtervezéséhez. A kutatócsoport tagjai már robotujjakat is programoztak olyan mindennapi mozdulatok támogatására, mint a telefonálás vagy egy pohár víz kézbevétele, felemelése.  (A kutatási témáról a bme.hu korábban készített interjút a professzorral – szerk.) „Úgy fogalmazott: „óriási mérnöki kihívás ezen emberi mozgás gépi utánzása, ’valóságossá’ tétele”.

A kitüntetett szakember további izgalmas, gyakorlatorientált kutatásokat is felelevenített. A plafonon „közlekedő” robot-projekt során a gépezet lengőegységének tervezésében végzett méréseket a hallgatóival. A közös munkából több szabadalom is született és a közeljövőben újraindítják a kísérleteket. Számos ipari partner felkereste őket a kerékdinamika és az ún. „simiző kerekek” terén szerzett tapasztalataik miatt: „a tanszék gyermek-termékeket forgalmazó piaci partnere a babakocsik irányba álló kerekeinek vizsgálatában kérte a segítségünket” – árulta el Stépán Gábor, majd hosszasan ecsetelte a szerszámgéprezgések terén végzett vizsgálataikat is. „A fogásmélység, az előtolás és a vágási sebesség paramétereit optimalizáltuk fémek megmunkálása közben. Forgácsoláskor akár néhány mikrométeres rezgés is komoly felületminőségi romlást, és ezzel jelentős anyagi veszteséget eredményez” – számolt be az egyik jelenleg is zajló programjuk sarokpontjairól.

„Fontos, hogy a gyakorlat és az elmélet kiegyensúlyozott kapcsolatára is megtanítsuk a fiatal mérnökgeneráció tagjait” – hívta fel a figyelmet oktatói hitvallásának egyik hangsúlyos pontjára az elismert tanszékvezető, aki a Gépészmérnöki Karra jelentkezőkről azt mondta, „ők a gyorsléptékű fejlődésre, az azonnal hasznosítható és gyakorlatba ültethető tudás megszerzésre fogékonyak, ezért a mélyebb elmélet elsajátítása háttérbe szorulhat, holott az alapos, komplex tudás későbbi mérnöki, tudományos pályájuk alappillére lehet. A gyerekek sakkoktatásának példáján keresztül szemléltette: „kezdetben a gyalog, majd a király és a királynő, végül a legbonyolultabb lépésre képes huszár bábuk alkalmazására tanítjuk meg az iskolásokat. Oktatóként az egyik legfontosabb feladatunk megértetni a hallgatókkal, hogy a kisebb partik ugyan gyaloggal is megnyerhetők, ám a nehezebb meccsekhez a kombinatorikus készségek fejlesztésére, összetettebb tudásra és a ’tisztekre’, köztük a huszárra is szükség van”.  Úgy vélte, a megfelelő elméleti ismeret birtokában a Műegyetemről kikerülő pályakezdő szakemberek idővel jelentősebb mérnöki alkotásokra lesznek képesek. Ezért elhatározta: előadásaira mindig nagy hangsúlyt fektet.

A professzort szakmai pályája során számos elismeréssel tüntették ki, ezek között is nagyra becsüli a hallgatóktól kapott díjakat. Több éven át a BME legnépszerűbb tanára volt az Oktatás Hallgatói Véleményezése (OHV) felmérésen. „Tartottam attól, hogy mi lesz, ha ennek a sorozatnak egyszer vége szakad, és nagyon boldog voltam, amikor utánam egykori tanítványomat választották elsőnek a diákok. A legjobbak között rendszeresen szerepelnek a tanszékünk oktatói. Mindez nemcsak a mi pedagógiai munkánk elismerése, szerencsére az ifjakban is tudatosul kurzusaink gyakorlati haszna, egyúttal a kapcsolódó elméleti ismeretek jelentősége.”

Stépán Gábor 23 év után hamarosan megválik tanszékvezetői tisztségétől, mivel eléri a törvényben meghatározott vezetői megbízás életkori határát. A bme.hu-val megosztotta: oktató marad a karon, ugyanakkor folytatja a tudományos munkát is: jelenleg több nemzetközi kutatási projekt (pl. ERC – European Research Council, azaz az Európai Kutatási Tanács programja) vezetője és koordinátora. Büszke arra, hogy ezekben a vizsgálatokban számos hazai szakemberre támaszkodhat. Kiemelte: „a műegyetemi mérnöki tudásnak helye és létjogosultsága van a világszínvonalú kutatásokban, amelyekhez a BME kiváló alapot ad”.

TZS - GI

Fotó: Takács Ildikó