„A képek nemcsak műalkotások, hanem a tudás terjesztésének eszközei lehetnek”

2018. május 03.

Huszonnégy ország csaknem száz szakembere tanácskozott a vizuális nevelésről a Műegyetem szervezésében.

„Az oktatás az elmúlt évek során hatalmas paradigmaváltás elé érkezett és jelentős feladat is vár rá: gyermekeinket ugyanis a digitalizálódó világban több képi információ éri, mint korábban bármikor. Ezért sem mindegy, hogyan tudjuk kihasználni az oktatásban az új technológiákat” – szólította meg hallgatóságát Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK) Műszaki Pedagógia Tanszék keretében működő Képi Tanulás Műhely (Visual Learning Lab, VLL) által megrendezett multidiszciplináris konferencia megnyitóján az MTA székházában. A Széchenyi-nagydíjas matematikus a képi gondolkodás fontosságát egy személyes példával illusztrálva elmondta: szűkebb szakterületének, a gráfelméletnek az alapegységeit képező gráfok lényegében az objektumok közötti kapcsolatok láthatóvá válásaként is értelmezhetők. Beszélt még arról, hogy az intézmény régóta élen jár a vizuális kultúrával és az oktatás-módszertannal összefüggő kutatásokban, így nem véletlenül adott helyet a programnak.

A Képi Tanulás Műhely nyolcadik alkalommal szervezte meg a Visual Learning angol nyelvű konferenciát. A cél a vizualitáshoz kapcsolódó kérdések megválaszolása, például: mennyire haladtuk meg a nevelési folyamatban a „képi segítség” fogalmát, és mennyire kerültünk közel a szöveg–kép integrációhoz, a tudományos képalkotás csupán az ismeretterjesztés eszköze-e, vagy pedig a tudományos kutatás lényegéhez tartozik, mennyiben gyakorolt hatást a művészeti oktatásra napjaink új vizuális kultúrája, a nyaktörő sebességgel zajló technológiai változások közepette hol érdemes változtatni a nevelés elméletén és gyakorlatán, és melyek azok az elemek, amelyek esetében az állandóság fontosabb, mint a reform.

Az idei tanácskozás fő témái között szerepelt a nevelés elmélete és gyakorlata a vizuális korszakban, a gyermekkor-kutatás, a művészeti nevelés, a multimediális tartalomfejlesztés, a tudományos vizualizáció/képalkotás, a diagrammatikus érvelés, a vizuális kultúra, a vizuális elme, a jelnyelvek, a vizuális szemiotika, a kognitív metaforaelmélet új perspektívái, a filmelmélet, a vizuális retorika, továbbá a reform és folytonosság. A program kialakításában részt vett az MTA-BME Nyitott Tananyagfejlesztés Kutatócsoport, valamint az MTA-ELTE Vizuális Kultúra Szakmódszertani Kutatócsoport.

A VLL-t 2009-ben alapították abból kiindulva, hogy a neveléselmélet túlnyomórészt a tanítás és a tanulás nyelvi oldalára koncentrált, noha természetes módon egyaránt gondolkodunk szavakban és képekben. A műhely szeretné elérni a mérnöki és társadalomtudományi gondolkodás közeledését egymáshoz, illetve azt, hogy magas színvonalú kutatásokat a vizuális nevelés minden területén lehessen végezni.

Józsa János, a BME rektora köszöntőjében kiemelte, a képek nemcsak műalkotásokat, az egyetemes emberi kultúra értékeit jelentik, hanem az oktatás, a tudás terjesztésének leghasznosabb eszközei lehetnek: egy találó vizuális megjelenítés több információval szolgálhat akár egy tudományos előadáson, mint a száraz grafikonok. Az akadémikus is egy személyes példát tárt a közönség elé: tanulmányai idején az iskolában művésztanár tanította rajzolni, ami egyrészt érthetőbbé tette az ezzel párhuzamosan oktatott geometriai kurzusokat, másrészt a későbbi mérnöki-tudományos pályán is hasznosnak bizonyult.

„A Képi Tanulás Műhely már a kezdetekben is a multidiszciplinaritásra törekedett, és vizsgálta az infokommunikációs környezet megváltozása révén elterjedt új médiumok oktatásban szerepet játszó lehetőségeit, annak tartalmában és módszereiben egyaránt” – hangsúlyozta Benedek András, a BME GTK Műszaki Pedagógia Tanszék egyetemi tanára, a rendezvény főszervezője, aki a közönséggel megosztotta: a konferenciasorozat eddig is a szakterület széles spektrumát érintette, de most mérföldkőhöz érkezett és az eddigi legnagyobb eseményt szervezték meg az idén.

Nyíri Kristóf, a tanszék másik professzora és rendezvény szervezője a tanácskozás előzményeit taglalta: a 2000-es évek elejétől az MTA-val együtt – távközlési cégek támogatása mellett – a mobil kommunikáció lehetőségeit és hatásait vizsgálták. „2001-ben még kérdésként merült fel, hogy mi értelme van, és milyen következménye lesz az információcsere területén a képek telefonon keresztüli küldésének?” – emlékezett vissza a multimédiás eszközök „hőskorszakára” a műegyetemi oktató. Hozzáfűzte: az azóta eltelt években nemcsak új kommunikációs technikák alakultak ki és fejlődtek tovább, de kutatók új generációja új megközelítésekkel és vizsgálódásokkal járult hozzá a témához kapcsolódó tudás bővüléséhez.

„A nyolcadik Visual Learning konferencia egyrészt épült a korábbiak eredményeire, másrészt túlmutatott rajtuk” – válaszolta a háromnapos rendezvény után a bme.hu kérdésére Nyíri Kristóf. A seregszemle méreteiben is nagyobb volt: az előzőek 20-30 résztvevővel szerveződtek, a mostanira 24 országból százan jöttek. Változás, hogy idén az MTA adott otthont az programoknak; öt termében, párhuzamos szekciókban zajlottak az előadások. Hangsúlyozta: „a visszajelzések alapján a résztvevőket elbűvölte a helyszín és a találkozó szakmai színvonala is”.

„A jelenlegi konferencia elméleti síkon áttörést jelentett” – ecsetelte a professzor. „Az emberi gondolkodás őseredetien képies, a minket körülvevő világot is így értelmezi. Ezzel együtt a neveléstudomány és általában a bölcsészettudományok nem a képek, hanem a beszélt nyelv logikája, terminológiája szempontjából fogják föl és értelmezik a képi kontúrokat. A célunk az volt – és úgy gondolom, a konferencia bizonyította, hogy ezt elértük –, hogy most már a kollégák sem a nyelv felől közelítenek a képre, hanem a kép felől fókuszálnak a szavak által alkotott nyelvre, mert a kép az elsődleges, és mindenekelőtt annak a sajátos problémáival kell megbirkózniuk.”