A legrangosabb állami tudományos elismerésben részesült akadémiai felterjesztésre a BME GPK vezetője, a legfrissebb OHV első helyezettje.

„Nagyon örültem ennek a rangos elismerésnek, mert az egész pályafutásomat végigkísérte, hogy általában fiatalon kerültem fontos tisztségekbe. Ilyen volt, amikor vezetőtanár, tanszékvezető, MTA doktor, vagy akadémikus lettem, most pedig a valaha ezzel kitüntetettek közt is az egyik ’legifjabbként’, 54 évesen ért a megtiszteltetés” – osztotta meg a bme.hu-val Czigány Tibor, a Gépészmérnöki Kar (GPK) dékánja, a Polimertechnika Tanszék egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja, az MTA-BME Kompozittechnológiai Kutatócsoport vezetője, akit a polimer kompozit anyagok fejlesztésében és a technológiák ipari gyakorlatba való bevezetésében elért kimagasló eredményei, valamint az oktatásban és a kutatói utánpótlás nevelésében végzett kiemelkedő tevékenységéért jutalmaztak Széchenyi-díjjal.

A rangos díjban részesült műegyetemi oktató a kezdetekről szólva elmondta: mérnöki motivációját elsősorban az újításokban élen járó zuglói Radnóti Gimnáziumból (mai nevén ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola) hozta, ahol egy 40 fős osztályban tanult. Úgy fogalmazott: „sokat köszönhetek az osztályfőnök-mentortanáromnak Széplaki Györgynének, aki összetartotta a társaságot, és csapatként, családként tekintett ránk”. ”Középiskolánkra már akkor is jellemző volt az újszerűség, így az osztály fele az angol/ének tagozatos lányokból, míg a másik fele a matematika/fizika tagozatos fiúkból állt, ezzel is hozzájárulva a jó közösség kialakulásához, a diákok értékrendjének formálásához, mai közkedvelt szóval az interdiszciplinaritáshoz” – fűzte hozzá Czigány Tibor.

Czigány Tibor az érettségi után a BME Gépészmérnöki Karra jelentkezett, mivel szeretett fényképezni és ott volt finommechanika-optika szak. A sikeres felvételit követően géptervezést tanult, harmadévesen pedig részt vett Váradi Károly, a Gép- és Terméktervezés Tanszék egyetemi tanárának csapágytervezési gyakorlatán. Az inspiráló környezetben sokszor TDK-zott, többször első helyezést szerezve, majd a diploma átvétele után a professzor marasztalta és tanársegédi állást kínált föl, amit elfogadott. A munka során közelebbről megismerkedett Marosfalvi Jánossal, a Gépszerkezettani Intézet vezetőjével, aki jelenleg a Gép- és Terméktervezés Tanszék címzetes egyetemi tanára. Ő hívta meg polimer kompozit anyagok kutatására, később pedig egy 3 hónapos németországi vendégkutatói munkát kínált föl. „Ez hatalmas szakmai lehetőségnek számított akkoriban, ráadásul együtt dolgozhattam a világhírű Karger-Kocsis József okleveles vegyészmérnökkel, Magyarország egyik leghivatkozottabb kutatójával (munkáira több mint 13000 független hivatkozás található – a szerk.), aki akkor a Kaiserslauterni Műszaki Egyetem Társított anyagok Intézetének tanára volt, ma már a Polimertechnika Tanszék professzora ” – emlékezett vissza a Műegyetem dékánja, indokolva, hogy miért lett összesen két esztendő a rövidre tervezett kiküldetésből.

Azután a családjával hazavágytak, így a kutató ismét a Gépészmérnöki Karon a Gépszerkezettani Intézetben helyezkedett el, majd Czvikovszky Tibor professor emeritus, akkori tanszékvezető hívására megörökölte helyét a Textiltechnológia Tanszékből átalakított Polimertechnika Tanszéken. Megjegyezte: „ez akkor nagyon pici, mégis jelentőségteljes szervezet volt, ma már azonban a kar egyik legnagyobb oktató-kutató műhelye”. Hangsúlyozta: ezután jöttek sorozatosan az újabb szakmai sikerek. Nagydoktorált, habilitált, megválasztották az MTA levelező tagjává, majd a GPK dékánja lett, és bekerült az MTA-BME Kompozittechnológiai Kutatócsoportjába, amelyet 2012 óta vezet. 13 év után, 2014-ben a dékáni teendőire koncentrálva átadta a tanszékvezetői feladatokat első végzett doktoranduszának, Bárány Tamásnak. Mint mondta: a döntést azóta sem bánta meg, tapasztalva utódja elhivatottságát és látva a tanszék újabb és újabb sikereit, folyamatos fejlődését.

Az akadémikus szólt arról is, hogy nagyon büszke a tanszéken létrehozott, Magyarország egyik legnagyobb impakt faktorú havi kiadású tudományos folyóiratára, az Express Polymer Letters-re amely a Web of Science szerint Q1-es minősítésű, egyúttal nemzetközi brandnek is számít. Az ingyenes open access kiadvány immáron a 12. évfolyamnál tart. A részleteket taglalva elárulta: a nemzetközi szerkesztő bizottság nagyon szigorú, eddig a beküldött cikkeknek csak 15%-át fogadták el, ezeknek 90%-a külföldi szerzőktől érkezett.

Czigány Tibor nagyra tartja hallgatóit, tehetségüket, nyitottságukat, emiatt is kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a fiataloknak látványosan, tartalmasan és könnyen befogadható módon adjon elő. Munkájának gyümölcse beérett: a 2017/2018. tanév I. félévi, Oktatás Hallgatói Véleményezése (OHV) alapján ő lett a legjobb műegyetemi tanár a TOP 100-as listában. (A legfrissebb OHV-névsorról a bme.hu is beszámolt  – szerk.)

„Nálam első a diák, ezért is nagyon figyelek a tanórákat megelőző szakmai felkészülésre. Nemcsak a szöveges magyarázat, hanem a szemléltetés is fontos a megértéshez” – beszélt oktatói alapelvéről egy példával szemléltetve ezt: „nehéznek számít a Polimer kompozitok technológiája című tantárgy, amelyben kompozit mechanikát, méretezést is tanítunk. Külföldi mintára úgy próbáljuk az elméletben tanultakat didaktikusabbá tenni, hogy a félév során egy látványos, kreatív feladatot kapnak a hallgatók: egy poliuretán hab gerenda, emellett 1 négyzetméter üvegszövet és bármennyi gyanta felhasználásával kell elkészíteniük a legnagyobb teherbírású kompozit tartót, számításokkal igazolva a méretezés helyességét. Ilyenkor összegyűlik az egész évfolyam, majd az 5-7 fős csapatok a gépteremben terhelik a kompozit gerendát, amit kamerával kivetítenek az előadóban ülőknek. Az nyer, akinek a számítása a mért értékhez a legközelebb esik, és nem csak az, aki a legnagyobb teherbírású szerkezetet megalkotja, azaz a valódi mérnöki munkát értékeljük”.

„Igyekszünk mérnöki szemléletet és ’tartást’ adni ezeknek az érdeklődő, elhivatott, a Gépészmérnöki Karra magas pontszámmal bekerülő fiataloknak. Nem elsődleges célunk, hogy a diploma után azonnal ’a gépsor mellé tudjanak állni’, hanem sokkal inkább az, hogy a jövő kihívásaira tudjanak mindig reagálni, képesek legyenek fejlesztőmunkát végezni, amihez a hallgatók nagyon erős alapozást kapnak (matematika, mechanika, hőtan, áramlástan, géptervezés, anyagtudomány, gyártástechnológia stb.)” – hangoztatta a Széchenyi-díjas szakember, hozzáfűzve, hogy ezzel a képességgel viszont nemcsak rövid és közép, hanem hosszú távon is vonzóak lesznek a munkáltatók számára a BME Gépészmérnöki Karon végzett mérnökök.

A gépészmérnökség továbbra is meghatározó lesz a technika fejlődésében. A Gépészmérnöki Kar oktatói úgy látják: a jelenleg ismert okos eszközök (pl. mobiltelefon) után robbanásszerű változás történik a mozgó alkatrészeket tartalmazó okos eszközök, az okos gépek területén is. Czigány Tibor szerint teljesen természetes lesz, hogy 10-20 év múlva sokan használnak majd saját személyi robotot, akár mint családtagokat. A digitális forradalmat jelentő Ipar 4.0 után belátható időn belül hamarosan az Ipar 5.0 időszaka kezdődik el a robotok képességeinek és az emberek szakértelmének együttműködésével. Ebben pedig a Gépészmérnöki Karon végzett mérnököknek, legyen az gépész, mechatronikus, energetikus vagy terméktervező, komoly és egyre nagyobb szerep fog jutni – tette hozzá a kitüntetett.

A professzor az oktatás mellett sok időt szán a kutatásra, doktoranduszaival anyagfejlesztéseken és új technológiákon dolgoznak. Többek között arra keresik a választ, hogy miképpen lehet új funkciót adni a kompozit szerkezeti anyagoknak, például az erősítő üvegszálon átvezetett fény, vagy az erősítő szénszálon átvezetett áram intenzitásváltozása milyen arányban van a szerkezet mechanikai állapotával, vagy a környezeti jellemzőkkel. Hangsúlyozta: a fiatalokkal a jövőben is együtt szeretne dolgozni. Mint fogalmazott: „cél, hogy még több jó hallgató legyen, elvégezzék a képzést, doktori fokozatot szerezzenek, legyen jó állásuk, emellett alapítsanak családot”.

– GI –

Fotó: Takács Ildikó, MTI