Az informatika szakmában csaknem öt évtized alatt elért eredményeiért Neumann-díjjal jutalmazták a VIK szakemberét.

„Meglepődve és meghatódva fogadtam a szakmai társadalom e magas rangú kitüntetését, amellyel olyan elődök nyomába léphettem, akikre magam is példaképként tekintek” – fogalmazott a Neumann-díj átvétele után Kondorosi Károly, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) Irányítástechnika és Informatika Tanszék címzetes egyetemi tanára, aki oktatói munkássága mellett a BME Információtechnológiai Innovációs és Tudásközpont tudományos igazgatóhelyetteseként, a NESSI Hungary egyik alapítójaként, továbbá számos nemzetközi és hazai kutatás, valamint konferencia vezetőjeként lett az informatikai tudományok neves képviselője. A műegyetemi oktató a mérnökinformatikus képzés kialakításában, az oktatás minőségbiztosításában és folyamatos tartalmi, illetve módszertani korszerűsítésében történő közreműködéséért, több mint 45 éves iskolateremtő, kiemelkedő színvonalú, példamutató oktatói munkájáért, továbbá informatikus generációk kineveléséért részesült elismerésben.

„Fiatal mérnökként olyan munkát kerestem, ahol sok kihívás és ezzel együtt szakmai fejlődés várt. Mehettem volna ipari területre, vagy kutatóintézetbe is, ám már a kezdetektől fogva éreztem, hogy a Műegyetemen találom meg a legszínvonalasabb feladatokat. Az egykori Folyamatszabályozási Tanszéken (ma Irányítástechnika és Informatika Tanszék) indult a pályám abban az időben, amikor az informatika tudománya még szinte gyerekcipőben járt Magyarországon” – emlékezett vissza életpályája kezdetére az alma materéhez ma is ragaszkodó szakember. Büszke arra, hogy egyetemi oktató-kutatóként jelen lehetett a magyar számítógépgyártás első lépéseinél és mérföldköveinél, például az éppen 50 éves Egységes Számítógép Rendszer (ESZR) család legkisebb gépének – a francia licensz alapján honosított R-10-esnek – a fejlesztésénél, majd pedig, hogy az egyetem szakértőjeként részt vehetett a Számítástechnikai Koordinációs Intézettel (SZKI) együttműködésben a számítógép és különféle perifériális eszközök (pl. nyomtatók, lyukszalag-olvasók) csatlakoztatásnak kidolgozásában.

Később egyre jobban érdekelte a feladatok programozási oldala, ezért bekapcsolódott a tanszék számítógépes folyamatirányítással foglalkozó csoportjának munkájába is.

A Neumann-díjas oktató már pályája elején részt vállalt tanszéke kutatási feladataiban és az ipari megbízásokban. Élete talán legjelentősebb szakmai megmérettetéseként tekint az 1980-as moszkvai olimpiára készített fénytájékoztató eszköz (eredményjelző mátrixtábla) számítógépes vezérlő rendszerének megtervezésére és megvalósítására, amely munka a BME ipari partnerével történt együttműködés eredménye.

„Apait-anyait bele adtunk az akkoriban újszerűnek számító, videomegjelenítésre egyaránt alkalmas tábla és a számítógép kapcsolatának megoldásába. Szükség volt hardverfejlesztésre, és bele kellett nyúlni a számítógép mikroprogramjába is. Óriási felelősség nyomta a vállunkat: rajtunk volt a világ szeme! Egy igen bonyolult, megbízható rendszer kialakításán dolgoztunk, amely képes volt az esetlegesen fellépő hardverhibákat 5 percen belül orvosolni, ezen kívül számított még a látvány minősége és a megjelenített eredmények pontossága. Elbújni sem lehetett, mert az olimpiai versenyek helyszínén mi felügyeltük az üzemeltetést” – idézte fel pályafutása egyik csúcspontját Kondorosi Károly, aki a további ipari felkérésekről elmondta: az eredményhirdető rendszerek területén immár mikroprocesszoros technológiát alkalmazva színes, digitális videoprocesszort fejlesztettek ki, amelyet Kairóban és Nairobiban is alkalmaztak. Emlékezetes volt továbbá az az osztrák megbízás, amelynek keretében az innsbrucki kaszinó tervezője által megálmodott „fénytető” (Golden Roof) mintegy 30000 lámpájának számítógépes vezérlését oldották meg.

„A mai hallgatók a jövő mérnökei, akik között rengeteg a tehetséges, tettre kész és újdonságokra nyitott leendő mérnökszakember” – indokolta Kondorosi Károly, hogy miért dolgozik szívesen a fiatalokkal, ami mellett még kutatási és ipari tevékenységet is végez. Hangsúlyozta: egyre nagyobb szükség van az informatikai tudásra a magyar munkaerőpiacon; ehhez a kar valamennyi képzése, az ott megszerezhető jól strukturált és sokrétű tudás biztos alapot ad. Szakbizottsági elnökként öt évtizednyi tapasztalatát felhasználva dolgozik a VIK új képzési formájának, a szeptemberben induló hat féléves üzemérnök-informatikus BProf (Bachelor of Profession) szak beindításán. (A szakról a bme.hu egy korábbi cikkében olvashatók részletek – szerk.)

„Ezt a lehetőséget elsősorban a gyakorlati beállítottságú diákoknak ajánljuk, akik az utolsó két félévet már vállalatoknál, úgynevezett kooperatív képzésen töltik, de egyetemi oktatói kontrollal. Emellett a „hagyományos” BSc oktatásban résztvevő tanítványainkat arra ösztönözzük, hogy a szükséges gyakorlat megszerzése mellett mélyítsék el tudásukat, ennek érdekében pedig az alapképzést követően vegyenek részt a mesterképzésben is” – fűzte hozzá a díjazott oktató-kutató.

Kondorosi Károly a bme.hu-nak adott interjúban felhívta még a fiatalok figyelmét a rendszeres mozgás fontosságára. A díjazottnak szintén sokat jelent a sport: több mint 50 éve kötődik a MAFC-hoz, ahova egyetemi felvételekor kézilabdásként igazolt. 30 évnél is hosszabb ideje tagja a MAFC oktatói teniszcsapatának, és 1998 óta tanárelnöke a vitorlás szakosztálynak. Mindig örül, ha az egyetemi infrastruktúra fejlesztésével a diákoknak több lehetőségük nyílik a legkülönfélébb sportágak kipróbálására. „Fontos, hogy a testnevelés és sport elismert része legyen az egyetemi életnek” – zárta a beszélgetést a kitüntetett szakember.

TZS - GI

Fotó: Philip János, Kondorosi Károly