A Hidak és Szerkezetek Tanszék ifjú tehetsége az acél trapézlemez-gerincű tartókon végzett kutatásaiért vehette át a szakma jeles nemzetközi képviselőinek kitüntetését.

A Structural Stability Research Council (SSRD) elismerésével azt a szerkezetek stabilitásával foglalkozó, a PhD megszerzése előtt álló hallgatót jutalmazzák, aki előadóként részt vesz az évente megrendezett Annual Stability Konferencián. Az eseményt Észak-Amerika legnagyobb acélszerkezeti bemutatójával (NASCC: The Steel Conference) együtt tartják az Amerikai Acélszerkezeti Szövetség (AISC) szervezésében.

A nemrég díjazott Jáger Bencével a BME Építőmérnöki Kar (ÉMK) honlapján jelent meg interjú, amelynek alábbi részlete szó szerint kerül közlésre:

JB: A NASCC és azon belül az Annual Stability Konferencia egy vándor rendezvény, amelyet minden évben valamelyik amerikai nagyvárosban rendeznek meg. Idén a Maryland-i Baltimore adott helyet a rendezvénynek. Ez egy 4 napos konferencia, amely elég nagy felhajtással jár. Acélszerkezetekkel foglalkozó cégek mutatják be tevékenységüket és termékeiket, ezzel párhuzamosan szakmai előadásokat tömörítő konferenciák zajlanak, ilyen az Annual Stability Konferencia is. Ami érdekesség, és számomra is új volt, hogy nem csak kutatók, hanem ipari szakemberek is nagyszámban látogatják az előadásokat. Ennek oka, hogy a meghallgatott előadásokkal az amerikai tervezői jogosultság megszerzéséhez vagy megújításához szükséges krediteket lehet szerezni.

Pontosan mit takar ez a díj?

JB: A díjjal egy névre szóló plakettet és honoráriumot kaptam. Illetve Dunai László professzor úr (Dunai László, az Építőmérnöki Kar dékánja – a szerk.) is kapott egy névre szóló plakettet a témavezetésért és kutatási háttér biztosításáért.

Milyen kutatásért kaptad az elismerést?

JB: Acél trapézlemez-gerincű tartókkal foglalkozom, ami viszonylag új szerkezettípus. A lényege, hogy egyszerre kikönnyítjük és meg is erősítjük a szerkezetet. Úgy lehet a legkönnyebben elképzelni, mintha egy hagyományos I keresztmetszetű tartóból egy harmonikát készítenénk. A tartó középső függőleges „gerinc” elemét kicserélnénk egy hullámos lemezre, amely a hosszirányú terhelésre harmonikaként, a függőleges irányú terhelésre pedig merevített lemezként viselkedik. Ez a kialakítás számos kedvező tulajdonságot kölcsönöz, éppen ezért nemzetközileg is egyre inkább felkapott kutatási területnek számít. A díjat is részben az ilyen tartókon végrehajtott kutatási munka és eredmények alapján kaptam.

A trapézlemez gerincű tartók még csak elméletben léteznek, vagy van olyan szerkezet, ahol ezt alkalmazzák?

JB: Számos helyen alkalmazzák hidakban és csarnokszerkezetekben. Magyarországon is van ilyen megépült híd, a szegedi M43 Móra Ferenc Tisza-híd. Az egész téma onnan indult, hogy a híd kivitelezésén töltöttem a kötelező egyetemi gyakorlatomat. Végül Dunai László professzor úr indított el ezen a területen. A hazai híd mellett volt lehetőségem Japánban – ahol a leginkább alkalmazzák ezt a konstrukciót – több hasonló kialakítású, akkor még épülő és megépült hidat is megtekinteni, ami fokozta a motivációt.

A teljes interjú a BME Építőmérnöki Kar honlapján olvasható.