Rangos állami kitüntetésben részesült a TTK Matematika Intézet professor emeritusa.

„Talán az egész életutam előtti tisztelgést jelenti ez a díj, de nyilván szól a tudományos iskolánknak, az akadémiai tevékenységemnek és nem utolsósorban a Természettudományi Kar (TTK) Matematika Intézetének is. Utóbbinak 3 évvel megalakulása után csaknem 6 esztendőn át voltam igazgatója, miután eljöttem az MTA Kutatóintézetéből 1999-ben”– hangsúlyozta a bme.hu kérdésére Szász Domokos, a BME TTK Matematika Intézet Sztochasztika Tanszék professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, aki a közlemúltban a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést vehetett át. A Széchenyi-díjas matematikus a valószínűségszámítás és a statisztikus fizika területén elért kiemelkedő eredményei, valamint a tudományos utánpótlás-nevelésben végzett magas színvonalú oktatói, illetve a tudományszervezés több területére kiterjedő irányítói munkájáért kapta az elismerést.

Szász Domokos matematikusnak tanult. 1964-ben a diploma megszerzése után 4 évig tanársegédként dolgozott az ELTE-n. 1968-71 között aspiráns volt a Moszkvai Állami Lomonosov Egyetem Valószínűségszámítás Tanszékén, ahol 1971-ben kitüntetéssel védte meg kandidátusi értekezését. Itt lehetősége nyílt megismerkedni a világ akkor legerősebb matematikai iskolájával, a szakma számos vezető tekintélyével, az orosz nyelvvel és kultúrával, így a kint töltött évek egy életre meghatározták pályáját. Bár disszertációját matematikai témából írta, 1970-től kezdve Moszkvában került kapcsolatba a statisztikus fizikával - amely forradalmat hozott a valószínűség számításba -, valamint a dinamikai rendszerek elméletével.

„Szerencsés vagyok, mert kiváló körülmények között kutathattam Moszkvában. 1975-től már elsősorban a matematikai statisztikus fizika érdekelt, utána pedig a (matematikai) biliárd és a dinamikai rendszerek. Olyanokkal dolgozhattam együtt, mint Roland Dobrushin és az Abel-díjas Yakov Sinai, akik a XX. század nagy hatású matematikusai. Az ő iskolájukkal később is megmaradt a szoros kapcsolat, azzal a különbséggel, hogy legtöbbjük már mind az Egyesült Államokban él” – emlékezett a külföldön eltöltött időszakra a díjazott, megosztva egy másik, számára felejthetetlen élményét is: „1979-ben nagysikerű konferenciát szerveztünk a statisztikus fizika szakembereinek Esztergomban. Erre eljöttek a szovjetek is, akiket akkoriban még alig engedtek el, és rengetegen érkeztek a nyugati országokból, hogy találkozhassanak velük. Szinte mindenki itt volt, aki számított a tudományterületen. A rendezvény révén rendkívül fontos ismeretségekre tehettünk szert”.

A kutató 1999-ben került a BME nemrég alakult Matematika Intézetének élére. Az akkori élethelyzetét felidézve elárulta: „hosszas megfontolás után jöttem át a Műegyetemre, mert nagyszerű munkahelyet hagytam hátra. Viszont kihívás és fontos feladat volt erősíteni a TTK Matematikai Intézetét, ugyanis az oktatóhelyen 1996-ig nem önállóan, hanem karonként külön-külön működtek Matematika Tanszékek. Bár sokan ellenezték, hogy létrejöjjön a Matematika Intézet, mégis a megalakulása után olyan kedvező folyamatok indultak el, amelyeknek mindenki örült. Együtt gondolkodtak és dolgoztak a matematikusok, a különböző érdeklődésű emberek, így többet kommunikáltunk egymással, megreformáltuk a tanszéki oktatást és egységes alapokra helyeztük a mérnökök matematikus képzését, nyitottabbá téve a rendszert a gyakorlati alkalmazások felé”. Szász Domokos csaknem hat évig vezette az intézetet, és ahogy fogalmazott: „a mai napig azon dolgozunk, hogy a Műegyetem mindinkább megfeleljen a kor folyamatosan változó elvárásainak”.

Szász Domokos kiemelkedő kutatási eredményekkel büszkélkedhet: az első átütő sikert a statisztikus fizika egyik alapjaként szolgáló Boltzmann–Sinai ergodikus hipotézis igazolása hozta el, amikor a ’80-as évek végén két kollégájával, Krámli Andrással és Simányi Nándorral először tudtak túllépni az addig egyeduralkodó moszkvai Sinai-iskola eredményein. Simányival 1999-ben további áttörést értek el, aki végül 2013-ban jutott el a teljes bizonyításig. Együtt nemzetközileg is elismert tudományos iskolát hoztak létre. Ennek magas színvonalát nagyszerű fiatalok, pl. Bálint Péter és Tóth Imre Péter, a BME Sztochasztika Tanszékének docensei ill. Nándori Péter, a University of Maryland vendégkutatója is fémjelzik – jelentette ki a professzor. „Szerencsések voltunk, mivel már az első “nagy dobásunkkal” azonnal bekerültünk a nemzetközi vérkeringésbe, engem pedig meghívtak a princetoni egyetemre vendégkutatónak. Ma is nagyon szeretem ezt a témát, és jó érzéssel gondolok vissza az akkori feladatokra” – summázta az akadémikus, utalva a jövő feladataira, ami abból következik, hogy „az ember fejlődik és egyre jobban kinyílik számára a világ, a matematika egész világa”.

A kutató korábban jelentős eredményeket ért el a véletlen tagszámú határeloszlások és pontfolyamatok területén is, egyúttal sikerült megoldania a megbízhatóság-elméletben az alapvető ún. ”két lift-problémát”, valamint – egyik kedvenc témájaként - több irányban továbbfejlesztette a Brown-mozgás dinamikai elméletét. (Már egyik első matematikai statisztikus fizikai eredményét ennek szentelte, majd a ’80-as években tanítványával, Tóth Bálinttal – aki a BME Sztochasztika Tanszékének vezetője is volt 1998-tól 2012-ig – dolgozott ki látványos magyarázatot erre, ezután Varjú Tamással sikerült Bleher heurisztikus elméletét matematikailag is igazolniuk.)

„A munkánk nem olyan, hogy holnap abból alkalmazás lesz. Amit csinálunk, az inkább szól a dolgok igazi megértéséről. Most Fourier 1822-ben megfogalmazott hővezetési törvényét szeretnénk levezetni a newtoni rendszerből. Belga fizikusok egy remek fizikai megközelítéssel kiszámolták a hővezetési együtthatót. Később azonban számítógépes kísérleteket is végeztek, melyekből kiderült, hogy - bár nagyon pici különbséggel - finomabban kell számolni. És itt lépnek be a képbe a matematikusok a helyes válasz megtalálására, ill. pontos igazolása céljából. 2009-ben kezdtünk el ezen gondolkodni” – beszélt a jelenlegi munkájáról a kutató, aki azt vallja: hiába rendelkezik az ember kiváló kvalitásokkal, szerencse kérdése is, mivel foglalkozik majd, és abban sikeres lesz-e. Döntő szempont szerinte például, hogy valaki milyen iskolába kerül. Szász Domokos életében ezért is voltak fontosak a moszkvai tapasztalatok, mivel egy olyan területet ismerhetett meg, amely akkor a tudomány középpontjába került és óriási lehetőségeket nyitott meg előtte.

„Az a fontos, hogy a fiataloknak legyen lehetőségük hozzájutni azokhoz a kérdésekhez, amelyek világviszonylatban is érdekesek. Ha valakinek ez már 20 éves korában sikerül, sokra viheti. Ezt a környezetet igyekszünk megteremteni az oktatásban a Műegyetemen” – hívta fel a figyelmet a BME professor emeritusa. Úgy vélte, a régi és a mai diákok között nincs óriási különbség, a világ gyorsan változik, de ez inkább a tanároknak jelent feladatot. „Mindig érdemes tudnunk, mi az, amire éppen fókuszálhatunk, mi a trend, és ezt muszáj megmutatni diákoknak, azaz folyamatosan fejlődnünk kell. Ez nagy kihívás, de csak így lehet vonzóvá tenni egy szakot. Jó és érdekes dolgokat oktassunk, ez a lényeg – nyomatékosította a kitüntetett.

Szász Domokos a Műegyetemen eddig eltöltött éveiről összegzésként azt mondta: „a BME-n én is nyitottam a mérnökök felé, ez nekem is jót tett. Kellenek az új hatások, itt ezt oktatóként, kutatóként és tudományszervezőként is megkaptam. Jó döntést hoztam, amikor idejöttem”.

PI - GI

Fotó: Philip János, Bruzák Noémi (MTI)