Nemzetközileg kiemelkedő oktató-kutató munkájáért a legmagasabb magyar állami tudományos kitüntetésben részesült az ÉMK professzor asszonya.

„Nem szeretem a nagy szavakat, mindig tettem és jelenleg is teszem a dolgomat az egyetemen oktatóként, kutatóként, és ami számomra a legfontosabb, családanyaként, és jelenleg már hatszoros nagymamaként. Az oktatás, a tudomány és a magánélet összhangja határozta meg mindig a mindennapjaimat, és ezért ez az elismerés nagy megtiszteltetés, óriási öröm számomra” – vallotta Kurutzné Kovács Márta akadémikus, a BME Építőmérnöki Kar (ÉMK) Tartószerkezetek Mechanikája Tanszékének professzor emeritája, akit a közelmúltban Széchenyi-díjjal tüntettek ki. A díjat jelentős oktatói és kutatói tevékenységéért, nevezetesen a szerkezetek nemsima, nemlineárs viselkedésének elméleti és numerikus elemzésében, valamint a szerkezeti mechanika vizsgálati módszereinek interdiszciplináris alkalmazásában, az emberi gerinc kísérleti és numerikus biomechanikai vizsgálatában kifejtett, nemzetközileg is kiemelkedő tudományos eredményeiért és mérnök-generációkat oktató iskolateremtő munkásságáért kapta. A professzor asszonyt az ÉMK és az MTA Műszaki Tudományok Osztálya külön-külön terjesztette fel a kitüntetésre.

Kurutzné Kovács Márta átvette a Széchenyi-díjat (Kép forrása: MTA Kommunikáció)

Kurutzné Kovács Márta több mint öt évtizede dolgozik a Műegyetemen: a tudományos munka mellett a legnagyobb örömét az oktatásban lelte. „A kitüntetéses diploma megszerzése után a Mechanika Tanszékre helyeztek gyakornoknak, Cholnoky Tibor, a tanszék 'rettegett' vezetője elképedve fogadott azzal, hogy oda nő még nem tette be a lábát. Én voltam az első. Bekerültem az 'oroszlánbarlangba' két fiú társammal együtt, azonban éppen ezek voltak azok az évek, amelyek a professzorral egy életre szóló tiszteletet és egymás kölcsönös elismerését alapozták meg. Még azt is megbocsátotta nekem, hogy időnként el-eltűntem a három fiam születése kapcsán” – emlékezett vissza egykori mentorára és tanszékvezetőjére, akitől az oktatás szeretetét, a precizitást és a rendszeretetet tanulta.

Kurutzné Kovács Márta és Cholnoky Tibor; (Kép forrása: Kurutzné Kovács Márta)

Meghatározó volt számára Szabó János akadémikus személye is, akire máig tanítómestereként tekint.

Kurutzné Kovács Márta és Szabó János (balra) (Kép forrása: Kurutzné Kovács Márta)

Több fontos nagylétszámú kurzus előadójaként a díjazott megjegyezte: „az oktatást sohasem lehet megunni. Különös öröm számomra, hogy olyan nehéz tantárgyakat magyarázhattam, mint a Szilárdságtan, vagy a mechanika egyéb területei, amelyek mindegyike absztrakciós készséget és komplex matematikai tudást igényel.”

A professzor asszony két fő tudományterületen, a szerkezeti mechanika és a biomechanika terén folytat kutatásokat. Szerencsésnek érzi magát, mert szakmai pályájának kezdete egybeesett az informatika térhódításával, és ez kijelölte számára karrierjének irányát. „Hallgatóként még tekerős számológépen számoltunk, de azzal sem tudtuk megoldani a sokismeretlenes egyenletrendszereket. A 'modern' számítógépek megjelenésével azonban a világ és a tudomány átalakult, és ez a tanszékünk életében is gyökeres változást hozott. Az analitikus mechanikáról a numerikus mechanikára tértünk át, mind a kutatásban, mind az oktatásban. A tantárgyainkat átdolgoztuk, új kurzusokat vezettünk be, és átalakítottuk a számonkérési rendszerünket is. A szerkezetek számítására nemcsak alkalmas numerikus módszereket és algoritmusokat dolgoztuk ki, hanem megírtuk és lefuttattuk a megfelelő számítógépes programokat is. Kezdetben még kettes számrendszerben írtuk a gépi kódú programjainkat, amelyek hibátlan lefutása felért egy nagy mérnöki sikerrel! Kitüntetés volt számomra, hogy Szabó János és Roller Béla rúdszerkezetekkel foglalkozó – a hazai numerikus mechanikát megalapozó – könyvébe illusztratív példákat futtathattam. Az egész tanszék lelkesen kutatott és programozott, egymás után születtek a disszertációink” – elevenítette fel a számára szakmailag rendkívül pezsdítő időszakot a neves professzor asszony. Elmondta azt is, hogy az időközben hazánkban is megjelent végeselem-módszer oktatásában és népszerűsítésében a tanszékük a Miskolci Egyetem Mechanikai Tanszékével együtt úttörő szerepet vállalt. Megjelentették azt a hézagpótló, magyar nyelvű könyv-sorozatot, amelyet akkoriban nagyon sokan forgattak hazánkban a végeselem-módszert megismerni szándékozók.

Később figyelme olyan mechanikai jelenségek felé fordult, amelyeket egyenlőtlenségi feltétek szabályoznak, és matematikailag az ún. nemsima függvényekkel jellemezhetők. Ezek az ún. feltételes kapcsolatok. Ilyen például a rugalmas-képlékeny állapotváltozás, a kotyogó-befeszülő kapcsolatok, a betonból kihúzódó vasbetét viselkedése, a szálerősítéses, laminált, ragasztott kapcsolatok károsodása, vagyis a mindennapi mérnöki gyakorlat velejárói. Az efféle jelenségeket a nemsima analízis eszközeivel vizsgálta, levezette a vonatkozó növekményes variációs elveket, végül a numerikus kezelés végeselemes összefüggéseit is. Mindezeket a kandidátusi értekezésében foglalta össze. Akadémiai doktori értekezésében a nemsima stabilitásvizsgálat kérdéseivel foglalkozott, a nemsima és nemkonvex potenciálfüggvényű szerkezetek stabilitásvizsgálatát elemezte. „Mint egyetemi oktató, mindig nagy súly fektettem a szemléletes ábrázolásra, a bonyolult jelenségek, a függvényterekben lejátszódó folyamatok leegyszerűsített megjelenítésére. A variációs elvek szimbolikus megjelenítése jó példa volt erre, különösen, ha a nemlinearitásokat is szemléltetni akarjuk. A disszertációk mellett természetesen egyetemi jegyzeteket és tankönyveket is írtunk. A 'Szilárdságtan' könyvünket és a 'Tartók Statikája' jegyzetemet szerte az országban használják ma is” – mondja örömmel emlékezve előadásainak szemléltető ábrákkal telerajzolt tábláira.

Kurutzné Kovács Márta oktatás közben (Kép forrása: Kurutzné Kovács Márta)

Kurutzné Kovács Márta másik kutatási területe a biomechanika, amelynek ő lett az egyik iskolateremtője hazánkban. Tanszékük idejekorán bekapcsolódott a világszerte egyre népszerűbb biomechanikai kutatásokba. Kutatócsoportja egyik kiemelkedő eredményeként a hazánkban több mint fél évszázada alkalmazott súlyfürdő-kezelés nyújtóhatását a súlyfürdőben kezelt betegeken végrehajtott mintegy 3500 ultrahangos méréssel határozta meg. Kutatótársaival a kísérletekkel megalapozott numerikus modellek alapján végeselemes szimulációval a súlyfürdő-kezelés és a csontritkulás közötti kapcsolatot is feltárták. Következtetéseik révén ezt a hungarikumnak számító víz alatti terápiát nemzetközi színtéren is alkalmazhatóvá tették. Ugyanakkor a módszer a betegek biomechanikai paramétereinek ismeretében biztonságosabbá, pontosabban tervezhetővé vált.

Egy másik kutatásban numerikus szimulációval vizsgálta a porckorong életkori és traumatikus okokra visszavezethető károsodási folyamatait is, és választ adott arra a kérdésre, hogy miért a 40-50 év körüli korosztály számít a legveszélyeztetettebbnek a porckorong-betegségekben, és ez hogyan előzhető meg. Gerincsebészekkel és mérnökökkel dolgozott együtt a gerinccsigolyák és porckorongok műtéti kezelése hatására lejátszódó mechanikai változások meghatározásán. Kadáver gerincekből készítettek mintadarabokat a megroppant csigolyák különböző cementezési technikáinak és a tönkrement porckorongok helyére betett különböző távtartók hatásának biomechanikai összehasonlítása céljából. A mintadarabokat a BME Biomechanikai Kutatóközpont Laboratóriumában törésvizsgálatnak vetették alá, és a következtetéseiket a nyomásvizsgálat, a CT-rétegfelvételek, valamint a CT-specifikus végeselemes modelleken végzett numerikus szimulációk összehasonlítása alapján vonták le. „Szerencsésnek érzem magam, mert kutatótársaimmal olyan szakterületen sikerült jelentős eredményeket elérnünk, amelyek az életminőség javítását célzó kiemelten fontos területek közé tartoznak, mivel elsősorban a munkaképes korosztályt érintő népbetegségek gyógyítását és megelőzését solgálják” – vallotta az akadémikus, aki pályaválasztásakor egyébként az orvosi hivatást is fontolgatta, s ezzel kardiológus nagyapja nyomdokaiba lépett volna. Úgy fogalmazott: „Egészségügyi vonatkozású kutatásaimmal az ő emléke, munkássága előtt is tisztelgek”

.

Kurutzné Kovács Márta több OTKA konferecián is részt vett (Kép forrása: Kurutzné Kovács Márta)

„A Műegyetem a második otthonom, már hallgatóként is rajongtam a gyönyörű Központi épületért, amelynek szívében tölthettem az egész életemet. A Műegyetem hivatást és szerelmet hozott számomra: ez az első és egyetlen munkahelyem, ahol a férjemet, Kurutz Károlyt is megismertem. Ő is az intézményben tanított, egész életünk összeforrt a Műegyetemmel. Fiatal házasként itt laktunk a Lágymányosi utca végén, hátsó ablakaink a kari kollégiumra néztek, gyermekeink is ide jártak az egyetem bölcsődéjébe, óvodájába” – osztotta meg gondolatait magánéletéről Kurutzné Kovács Márta, aki szeretett férjét éppen a Széchenyi-díj átvétele előtti napon vesztette el.

„A Műegyetemnek és a tanszékünkön mindig is jelen lévő kiváló légkörnek sokat köszönhetek a pályafutásom során. És persze a családomnak, a férjemnek” – osztotta meg alma materéhez kapcsolódó érzéseiről a Széchenyi-díjas professzor asszony, aki máig az egyetlen női tanszékvezető a Tartószerkezetek Mechanikája Tanszéken. „Soha nem éreztem hátrányát annak, hogy nő vagyok, inkább az vitt előre, hogy olyan közegben dolgozhattam, ahol a szakmai eredmények mércéje számít. Rengeteg érdekes feladatot, nagyszerű kollégákat és inspiráló környezetet köszönhetek az intézménynek, ahol máig egy lelkes, szorgalmas és összetartó csapat részese lehetek. Hálás vagyok mindezért!” – összegezte gondolatait a kitüntetett.

TZS-GI
Fotó: Philip János