A BME kiemelkedő oktatója, Széchenyi-díjas akadémikus, a szerves kémia nemzetközi hírű tudósa életének 95. évében, 2019. augusztus 27-én hunyt el.

Lempert Károly 1924-ben született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett bölcsész-vegyész diplomát 1948-ban.

1948-tól 1949-ig a Chinoin Gyógyszergyárban, majd 1949-től 1951-ig a Szerves Vegyipari Kutatóintézetben dolgozott. 1951-től 1954-ig a BME Szerves Kémiai Tanszékén volt aspiráns, 1954-től 1961-ig pedig az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet munkatársa volt. Lempert Károly 1961-ben került a BME Szerves Kémia Tanszékre, ahol 1964-ig docensként, 1994-ig egyetemi tanárként, majd 1994-től professor emeritusként dolgozott.

Közben 1962-től 1994-ig az MTA-BME Alkaloidkémiai Kutatócsoportot is vezette. 1962-től 1978-ig a BME Szerves Kémia Tanszék tanszékvezetője volt. Lempert Károly a szerves kémia számos területén ért el nemzetközileg kimagasló eredményeket, amelyek közül kiemelendő a heterociklusos vegyületek kutatása, a fotokémiai vizsgálatok, a triarilmetil-halogenidek nukleofilekkel kiváltott reakciói és a biológialag aktív vegyületek szintézise.

Tagja volt az MTA Szerves és Biomolekuláris Kémiai Bizottságának, az Acta Chimica Hungaricae szerkesztőbizottságának, a TMB-nek és a Magyar Kémikusok Egyesülete Szerves- és Gyógyszerkémiai Szakosztálya elnökségének.

1970-től 1982-ig az MTA levelező, 1982-től az MTA rendes tagja volt. Kiemelkedő kutató- és oktatómunkájáért 1989-ben Apáczai Csere János-díjat, 1994-ben pedig Széchenyi-díjat kapott.

Lempert Károly személyében egy nemzetközileg kimagasló, iskolateremtő tudóstól és kiváló oktatótól búcsúzunk. Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.

Forrás: Huszthy Péter akadémikus, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar Szerves Kémia és Technológia Tanszék egyetemi tanára

Lempert Károly unokája, Bede Márton is megemlékezett egy írással nagyapjáról.