Az intézmény oktatóinak alkotásai „Az évtized 30 legjobb magyar épülete” között szerepelnek az Index összesítésében.

„Minden elismerésnek megvan a maga szépsége. Az Index toplistája például azért nagyon fontos számomra, mert az építészethez értő, mégsem az építészek közössége felől érkező értékrendet képvisel” – válaszolta a bme.hu kérdésére Balázs Mihály Kossuth-díjas építész, a BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) Középülettervezési Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, miután a legolvasottabb internetes hírportál és az Építészfórum szakújságírói a 2010-es évek legjobban sikerült hazai létesítményei közé választották a 2011-ben felszentelt győr-kismegyeri Isteni Irgalmasság katolikus templomot, amelyet Somogyi-Soma Katalinnal közösen tervezett. "Megnyugtató érzés pozitív visszaigazolást kapni egy külső nézőpontból arra vonatkozóan, hogy az építő közösség és az építész által megvalósított alkotás mások számára is figyelemreméltó” – fogalmazott a professzor, hozzátéve: minden ház az együtt végzett munka eredménye, egy társadalom építészete pedig mindig az adott közösség kultúráját közvetíti. Az említett épületet a helyi közösség a Pannonhalmi Főapát hathatós támogatásával hozta létre.

A győr-kismegyeri Isteni Irgalmasság katolikus templom (Fotó: Bujnovszky Tamás)

Sajátos helyzet, hogy a kismegyeri templom olyan környezetbe, az 1809-es Győri csata emlékkápolnája mellé épült, ami ilyenformán már megszentelt hely. A nagyméretű csarnoktemplomot az alkotók az önmérséklet eszközével élve úgy tervezték, hogy annak legmagasabb pontja a kápolna párkánymagassága alatt maradjon: az új ne riválisa, hanem méltó társa lehessen a réginek. A visszafogott szemléletű alkotás értékeit az építészek elsősorban belülről próbálták kibontani. „A kismegyeri templomban azt szeretem a legjobban, hogy miközben az valójában egy üres, harmonikus tér, a különleges belső arányok, az alig észlelhető aszimmetriák, a folytonosan változó fények mégis élővé és telítetté teszik” – vallotta a tervező, részletezve: a saját, belső definíciója szerint egy „hajlított” tér, ami azt jelenti, hogy a templom tengelyében az oltár felé haladva tekintetünk észrevétlenül a szentély oldalfalán lévő ablak felé, ahol fokozatosan feltárul a dombtetőn álló barokk kápolna tornya és keresztje. A hívek ez által megérezhetik a több száz éves helyszín történelmi hangulatát. „Az építészeknek nemcsak a társadalom vagy a megbízó, hanem a tanítványok felé is kapcsolatot kell találniuk. Minden alkotás, ami alkalmas gondolkodásunk bemutatására, képviseletére, hitelessé teheti az órákon a hallgatókkal megosztott ismereteinket is. A visszajelzések és elismerések pedig azért fontosak, mert reprezentálják az Építészmérnöki Kar oktatóinak alkotótevékenységét, valamint a világ számára értelmezhető és vonzó művek létrehozására való képességüket” – összegezte Balázs Mihály.

A győr-kismegyeri Isteni Irgalmasság katolikus templom belső tere (Fotó: Bujnovszky Tamás)

„Noha bizonyos értelemben szubjektív volt az index.hu válogatása, de örömmel tölt el, hogy két budapesti munkánk is felkerült a listára. Az egyik egy számos elismerést elnyert műemlék-rekonstrukció, a másik pedig a mezőnyben egyetlen, ami nem épület: a reformáció 500 éves évfordulójára eredetileg ideiglenesnek tervezett, végül állandóvá vált Kálvin téri installációnk. A két munka nagyon különbözik egymástól, ám összekötik azokat a múltra való reflexió különféle építészeti és határterületi stratégiái, az emlékezet fogalmának a terekben tetten érhető lehetséges értelmezései” – hangsúlyozta az elismerésről szólva Szabó Levente Ybl-díjas építész, a Középülettervezési Tanszék egyetemi tanára, a tervezésben részt vevő Hetedik Műterem építésziroda vezetője.

A régi budai Városháza rekonstrukciója 2018-ban fejeződött be, a kimagasló műemlékmegújításoknak járó ICOMOS-díjat, valamint a legjobbnak tartott fővárosi épületnek járó Budapesti Építész Nívódíjat is elnyerte. A tervezőcsapat – amelynek meghatározó tagja volt Terbe Rita, az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék (ÉPK) adjunktusa, valamint Bartha András, a Középülettervezési Tanszék (ÉPK) tanársegédje, de a tanszék további volt doktoranduszai, Alkér Katalin és Biri Balázs építészek is – a rendkívüli értékű műemlék épület megmentésére törekedett, annak helyreállításával, modernizációjával és – az udvarok lefedéséből és a tetőtérbeépítésből következő – bővítésével. „A legizgalmasabb kihívást az jelentette, hogyan viszonyuljunk ehhez az épülethez, amely sok száz éven és számtalan építési perióduson keresztül nyerte el a 18. század második felétől lényegében változatlan formáját, és amely minden bizonnyal az ország egyik legfontosabb műemlék épülete. Ilyenkor az építésznek a fő feladata az, hogy kulturális értelemben is állást foglaljon az évszázadok alatt létrejött tér-idő-szövetről” – idézte föl a tervezés főbb szempontját a professzor.

A régi budai Városháza (Fotó: Polgárdi Ákos és Danyi Balázs)

A régi budai Városháza belső tere (Fotó: Polgárdi Ákos és Danyi Balázs)

Szabó Levente a másik, listán szereplő alkotást, a „Reformáció 500” köztéri emlékművet Polgárdi Ákos tervezőgrafikussal együtt hozta létre. Átlépték az eredeti pályázati kiírásban foglaltakat és új javaslatot tettek: pontszerű beavatkozás helyett az egész teret használták fel, a lutheri tételekre utaló 95 járólapot kicserélve, felületükön idézetpárokat megjelenítve: egy-egy reformátori gondolattal és egy magyar, reformáció-korabeli vagy éppen kortárs irodalmi, egyházi szöveggel. „A hitújítás 16. századi időszakának egyetemes jelentősége mellett annak magyar hatástörténetére szerettünk volna rávilágítani. Nagyon kedvelik a járókelők ezt az alkotást, az „Instagram-generációt” éppúgy megérintik, mint a Kálvin-téri templomba istentiszteletre igyekvőket, a helyszínen egyszeri alkalommal vagy nap mint nap átrohanókat. Ráadásul van egy második része a projektnek: közösségek örökbe fogadhatták és beépítették egy-egy kő másolatát határainkon innen és túl egyaránt” – mondta Szabó Levente, majd kiemelte: „nem szakmai zsűri döntött munkáinknak a harminc legjobb épület közé kerüléséről, hanem három olyan szakember, akik hosszú évek óta sokat tesznek az építészek munkájának, és e munka kulturális dimenziójának széles körű társadalmi megismertetéséért, elősegítve az alkotók és a befogadók közötti párbeszédet”.

A „Reformáció 500” köztéri emlékmű (Fotó: Danyi Balázs)

A „Reformáció 500” köztéri emlékmű egyik járólapja (Fotó: Danyi Balázs)

„Hangzatos az Index válogatásának címe, de látva a megjelent épületeket, megtisztelő a listán való szereplésünk. Úgy gondolom, azért kerültünk fel, mert az elsők között kezdtünk a külföldön már igen komoly kultúrával rendelkező, turisztikai célú, élményorientált kabinépületek, azon belül is a lombházak témájával foglalkozni Magyarországon” – vélekedett Fábián Gábor, az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék (ÉPK) adjunktusa, aki Fajcsák Dénessel (Arkt Építész Stúdió) tervezte az építményt. A megbízók lombkoronaszinten elhelyezkedő, fákra tákolt építmények előképével keresték meg a tervezőket, szállodai színvonalú, egész évben kiadható szobák igényével, a festői szépségű Noszvaj Síkfőkúti tavának közelében.

Lombhotel Noszvajon (Fotó: Fajcsák Bence)

Annak érdekében, hogy a használók ne zavarják egymást, az egységek egyoldali, a tó felé irányított megnyitással készültek, messzemenően alkalmazkodva a műszaki-környezeti lehetőségekhez. A letisztult formavilágú épületeket az átmeneti terek – nem hőszigetelt – födémgerendáinak ritmusa díszíti. „Kísérletként tekintettünk a feladatra. Az elemelés igényéből következően vizsgáltuk az épületek alatt kialakuló terek arányait, a maximális építménymagasságból adódó korlátait. Az alaprajzok minimalizálására törekedtünk, ugyanakkor a megadott paraméterek alapján a megfelelő elrendezés kialakítása volt a cél. A fenntarthatóságot szem előtt tartva a természetbe való lehető legkisebb beavatkozással dolgoztunk: egyrészt nem módosítottuk a terepviszonyokat, mindössze csak az oszlopok (lábak) terepcsatlakozásánál avatkoztunk be, másrészt az élőhelyhez igazodtunk, kis tisztásokon, a meglévő fáktól a lehető legtávolabb találtuk meg a lombházak helyét. Ha évek múlva esetleg leáldozik ezen alkotások csillaga és funkció nélkül maradnak, viszonylag könnyen vissza lehet állítani a környezet eredeti állapotát” – összegezte a tervező.

(Fotó: Benke Péter)

(Fotó: Ocsovai László)

„A tervező a történeti korok bemutatásánál szerencsés esetben olyan kortárs építészeti világot fogalmaz meg, amely illeszkedik a régihez, abból, akár annak megőrzésével és restaurálásával, megidézésével teremt kiindulást. A Rudabányán megidézett időszak nem emberi, hanem földtörténeti-geológiai léptékű, a 8-10 millió évvel ezelőtti meglehetősen vad világban hiába is keresnénk közvetlen történeti-építészeti inspirációt. Részben emiatt a mának, a tervezett használatnak megfogalmazott építészeti keret, a befogadó forma egyszerű, monolitikus, ha úgy tetszik időtlen karakterű” – válaszolta a bme.hu kérdésére Vasáros Zsolt Ybl-díjas építész, az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék (ÉPK) tanszékvezető egyetemi tanára, aki a Rudapithecus Látványtárral került fel az Index listájára. A felsőtelekes-rudabányai komplexum elemeit a bányató körül alakították ki, és látogatói a Magyarországon talált emberszerű ősmajmot, „Rudit” és egykori élőhelyét, valamint a hozzá kapcsolódó paleontológiai feltárásokat, továbbá az egykori bánya fontosabb összefüggéseit ismerhetik meg.

Rudapithecus Látványtár (Forrás: http://narmer.hu)

(Forrás: http://narmer.hu)

A projekt előkészítése és a létesítmény tervezése több évig tartott, a munkát részben a Narmer Építészeti Stúdió, részben DLA hallgatók végezték. „2011-ben megkeresett több doktorandusz, hogy az ipari örökséghez kapcsolódó témával szeretnének foglalkozni. Épp akkoriban szerződött le stúdiónk egy tervezési munkára, így egy élő feladatba sikerült a hallgatókat bevonni. A különleges adottságú területnek egykor nagyon komoly ipara, bányászata volt. A visszaerdősült bányaterület, a megkapó szépségű bányató, a bányászati múlt emlékezete, valamint az egyedülálló őstörténeti leletek adták a projekt alapjait. A megvalósult létesítmények mellett doktori értekezések, majd a helyszínhez kötődő TDK-k, komplex és diplomamunkák, tervek is születettek” – részletezte az oktató. Összegzésként felhívta a figyelmet arra, hogy „ez a megbízás nem pusztán a stúdiónak szerzett elismerést. Az elmúlt években valamennyi pályázatomban hangsúlyoztam a praxisalapú kutatás és oktatás fontosságát, itt ez a modell jól működött, és a tudományos munkához, majd a megvalósításhoz szükséges szellemi többletet a Műegyetem oktatói és hallgatói adták”.

(Forrás: http://narmer.hu)

HA-GI
Kiemelt kép, bélyegkép forrása: Bujnovszky Tamás