Hat évtizedes szakmai és fél évszázados oktatói tapasztalatairól kérdeztük az ÉMK közelmúltban magas állami elismerésben részesült címzetes egyetemi tanárát.

„Etalon szerettem lenni és elsőként megvalósítani a terveimet. Nyitott voltam az újdonságokra, az ismeretlen területek feltérképezésére és a pályám során mindvégig arra törekedtem, hogy a kollégáimmal, a tanítványaimmal, valamint a vitapartnereimmel is emberséges, szakmailag előremutató és eredményes párbeszédet alakítsak ki. Tiszteltem azokat, akik a jövőbe tekintenek és mindent megtesznek a hivatásuk tudományos eredményeiért. A mai napig így teszek én is, és el sem tudom képzelni, hogy végleg hátat fordítsak annak a szakmai közegnek, amely hatvan éve a kegyeibe fogadott” – fogalmazott Juhász Endre, a BME Építőmérnöki Kar (ÉMK) Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének címzetes egyetemi docense, aki több évtizedes kimagasló színvonalú szakmai, oktatói és tudományos tevékenységéért a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült. (A díjazottak teljes névsora a bme.hu egy korábbi összeállításában olvasható – szerk.)

Juhász Endre híd- és szerkezetépítő mérnökként szerzett diplomát. Kezdetben a Bányászati Építő Vállalat dunántúli és északkelet-magyarországi tervező részlegénél helyezkedett el, amely 10.000 bányászlakás építését tűzte ki célul. Érdeklődése később fordult a vízellátás és a csatornázás felé, amit egy „véletlennek” köszönhet. „Az Általános Épület Tervező Vállalatnál új feladattal szembesültek a dolgozók: a Rudolf-telep csatornázását senki sem merte elvállalni, így kényszerűségből rám esett a választás, lévén 'egy hidász biztos mindenhez ért'. Pedig a szennyvízről és a csatornáról akkoriban csak az egyszerű fürdőszobai leöblítéssel összefüggésben voltak ismereteim, ahogy bárki másnak” – idézte fel derűsen életpályájának egy döntő pillanatát a kitüntetett, aki a későbbiekben e területen látta meg a fejlődési lehetőséget: „a szennyvíztisztítás fél évszázaddal ezelőtt még gyerekcipőben járt. Úgy voltam vele, hogy az emberi fogyasztás miatt keletkező anyagok eltávolításával vagy átalakításával igenis foglalkozni kell. Ha ehhez kapcsolódva vállalok munkát, biztos jövőre számíthatok és lehetőségem adódik olyat alkotni, amit a mérnöktársaim még nem tettek meg”. Juhász Endre tehát kezdőként vágott bele a vágyott hivatásba és miután ez irányú tanulmányait elvégezte, szennyvíztisztító telepek tervezésébe fogott: a balatoni régió területén dolgozott, 60 különböző létesítmény fűződik a nevéhez, emellett 120 település csatornahálózatának és komposztálóinak a kialakításában vállalt aktív szerepet. „Életem egyik legszebb időszakaként tekintek ezekre a szakmailag aktív és termékeny évekre, amikor az 'új' megszületése mellett rengeteget tanultam, külföldön (Svédország, Hollandia, Németország stb.) szerezhettem tapasztalatot, majd ezekre alapozva kutatásaimat, a tudást továbbadhattam pályatársaimnak és a hallgatóknak. Ezeknek az ismereteknek köszönhetem a sikereimet is” – emlékezett vissza az elismert oktató-kutató, hozzátéve: boldog emberként tekint foglalkozására, egyben hobbijára.

Juhász Endre 2017. december 5-én előadást tart a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) Szakmai Napján, Budapesten (Fotó: MaSzeSz)

Juhász Endre a tervezés mellett a szennyvízkezelésben rejlő egyéb lehetőségeket is kutatta: többek között a szennyvíziszap energiaforrásként való gazdaságos alkalmazási módjait. Számos tanulmányt készített, amelyek eredményeit a biogáz-hasznosítással is foglalkozó 35-40 hazai telep várta. A műegyetemi tanár szerint a villamosenergia-termelésnek nem ez a legköltséghatékonyabb technikája, ellenben a kazánban történő melegvíz előállítására meglehetősen kifizetődő. Mindenesetre most inkább a mezőgazdaságban látja a szennyvíziszap energianyerésének kamatoztatását.

Juhász Endre nevéhez több találmány és szabadalom kapcsolódik: egyik legemlékezetesebb alkotása az Inotai Ferenccel közösen kifejlesztett ún. egyesített biológiai tisztító műhely, amely egy 1969-ben készített kompakt berendezés. A balatoni szennyvíztisztító eleveniszapos telepek jelentős részénél megtalálható eszköz 20%-os megtakarítást eredményezett a felhasznált energiában. A szakember a tudományos munkát egyébként máig nem adta fel: jelenleg a szennyvíz- és iszapöntözés lehetőségeinek feltárásával foglalkozik, előadásokat tart, meghívott vendég és moderátor neves szakmai rendezvényeken, például a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) eseményein; legutóbb pedig jelen volt 2019. november-decemberben a bajai Nemzeti Közszolgálati Egyetem II. Országos Települési Csapadékvíz-gazdálkodási Konferenciáján, továbbá az Országos VÍZÉRTÉK Konferencián.

Juhász Endre 2017-ben a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) konferenciáján átveszi a szervezet Benedek Pál Díjat a települési vízgazdálkodás ágazatában és a MaSzeSz-ben végzett munkájának elismeréseként (Fotó: MaSzeSz)

„Ezek az események arra is alkalmat kínálnak, hogy nyomon kövessem a terület szakértőinek sorsát, akiknek jelentős részét volt alkalmam tanítani. Sosem szerettem a professzor megnevezést, hozzám túl hivatalos és 'kalapot emelős'. A legtöbben Bandi bácsinak hívtak; ez nem tiszteletlenség, hanem az irántam érzett bizalom jele” – árulta el a díjazott, beszámolva arról is: több mint félévszázadon át, egészen tavalyig részt vett a leendő mérnökgeneráció tagjainak oktatásában. Sosem volt főállású tanár, ám fontosnak tartotta az ismeretek átadását, így erre egyéb szakmai munkái és kutatása mellett mindig szakított időt. Több intézményben tartott órákat, és mint mondta: számára mindig kedves volt alma matere, ahová Öllős Géza, a csatornázási szakterület műegyetemi megalapítója meghívására csatlakozott. „Megtiszteltetés volt a felkérés. Szerettem a közös munkát a hallgatókkal. A katedrán mindig arra törekedtem, hogy a fiatalok figyelmét ne csak felkeltsem, de fenn is tartsam. Mindig rávilágítottam az órákon arra, hogy a minőség egy belőlünk eredő, rajtunk múló és minket meghatározó fogalom. Sosem szerettem a középszerűséget, amit csak langyos vízben történő lubickolásnak tartok. A munkánk minőségéért, elgondolásaink kiforrott terveiért mi vagyunk felelősek, nekünk kell érte tenni; ez pedig a szennyvízkezelés terén az élet számos aspektusaira kiható, felelős döntés” – osztotta meg elveit Juhász Endre, egyúttal üzenve a diákoknak is: „őrizzék meg a vidámságukat, mindemellett az új dolgok kifejlesztéséről és alkalmazásáról se feledkezzenek meg. Szüntelenül tanuljanak és maradjanak mindvégig emberségesek, tetteikért vállalják a felelősséget. Tartsák alapvetőnek magukra nézve kötelezőnek a 'mérnöki etika' betartását, vezetőként a munkatársaktól ennek megkövetelését”.

TZS-GI
Fotó: Takács Ildikó