Egyiptomi lakónegyed környezettudatosságra nevelő általános iskoláját tervezte meg az ÉPK Pro Arte Aranyéremmel kitüntetettje.

„Egy olyan innovatív tanintézményt álmodtunk meg, ahol középpontba kerül a diákok komfortérzete, hangsúlyt kapnak az egyéni igények és a személyes élmények, miközben az épület reflektál a környezetében található rendkívüli építészeti örökségre. Szempont volt az is, hogy az alapvető funkciók mellett teret adjunk a felnőttképzés elindításához” – fogalmazta meg Pokol Júlia, a BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) fiatal építészmérnöknője, akit az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) Pro Arte Aranyéremmel tüntetett ki a műegyetemi helyi TDK-n és az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Művészeti és Művészettudományi Szekciójában elért kiemelkedő eredményeiért. A díjazott az egyik egyiptomi hallgatótársával, Raslan Mohameddel közösen Luxor nyugati, a turisták által kevésbé preferált, elmaradottabb környékére, Új-Gournába álmodott általános iskolát.

Pokol Júlia konzulense, Vasáros Zsolt, az ÉPK nemzetközi kapcsolatokért felelős dékánhelyettese, az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára javaslatára választotta e szakterületet: Hassan Fathynak, a közösségi tervezés és a vernakuláris építészet egyik legnagyobb 20. századi alakjának munkáit tárták fel a Hassan Fathy Survey Mission keretében, több hetes felmérés során. Az Imhotep utáni legnagyobb egyiptomi építésznek tartott Fathy stílusa a helyi tradíciókat és formavilágot követi, a környéken fellelhető kővel és vályoggal dolgozott, mindeközben az építkezés folyamatát, valamint fortélyait tanította az ott élőknek.

A fiatal műegyetemi kitüntetett a közös kutatás után is érdeklődött az észak-afrikai alkotó munkássága iránt, így örömmel választotta az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék meghirdetett TDK-témáját, amelyben az egyiptomi lakónegyedbe tervezett iskolához várták az ötleteket. „Az új település létrejöttét az indokolta, hogy az egykori Gourna faluja jelentős régészeti jelentőséggel bíró sírok fölé épült, majd ezek feltárása és megóvása céljából az állam a teljes lakosságot máshova költöztette. A helyiek új otthonainak megtervezésével Hassan Fathy-t bízták meg, aki bár kidolgozta elképzeléseit, de ezek végül csak részlegesen valósultak meg. A TDK-pályázat javasolt helyszíne is egy üresen maradt, de urbanisztikailag a szakmai anyag részét képező telek. A Tudományos Diákköri Konferencia keretében benyújtott dolgozatunkkal és annak részeként egy iskolatervvel arra vállalkoztunk, hogy az egyiptomi építész vázlataihoz illeszkedő, mégis innovatív és a mai igényeknek megfelelő intézményt tervezünk. Mindketten rendkívül fontosnak tartjuk az oktatás szerepét és fejlesztését, főként egy olyan térségben, ahol nem evidencia, hogy egy kisgyerek eljut az iskolába, ha az nem a közvetlen közelében található. Szerettünk volna egy olyan mintatervet létrehozni, ami akár megvalósul, akár nem, irányt mutat a helyiek életminőségének javításához” – fogalmazott az ifjú építészmérnöknő, aki egyiptomi társával első lépésben leíró-feltáró kutatást folytatott, majd mindössze egy hónap alatt készítették el a tervrajzokat.

Pokol Júlia és Raslan Mohamed vasbeton tartószerkezetű, illetve helyi anyagokból készülő kitöltő falakkal tervezte meg a luxori iskolát, mindezt "modern köntösben", a száraz és meleg éghajlatnak megfelelő, valamint a könnyű tanulást elősegítő környezetben, ahol a természetes fény és szellőzés is hozzájárul az energiahatékonysághoz. A legtöbb ottani épületen nagyon apró ablakok találhatók, amelyek megóvják ugyan a bent lévőket a tűző naptól, de ennélfogva a termek meglehetősen sötétek. A díjazott TDK-dolgozat készítői ezért egy olyan megoldást dolgoztak ki, amelynek révén a megfelelő hőmérséklet mellett elegendő világosság juthat be. Előnye még az intézménynek, hogy a gyerekek fejlesztésén túl a felnőttek számára is önképzési lehetőséget biztosít, ugyanakkor követve a közösségi építkezés hagyományait, a helyiek bevonásával nemcsak munkát és szakmai tudást adnak a lakosságnak, hanem ösztönözhetik őket az épület fenntartásában való részvételre egyaránt.

„Szerencsés vagyok, mert hallgatóként olyan professzorok és diákok (főként a BME Építész Klub Szakkollégium tagjai) segítették a tanulmányaimat, akiknek a segítségével megismerhettem a világot, mindeközben hasznos és társadalmilag fontos projektekben vehettem részt. Ez a díj nemcsak a tanulmányi eredményemnek és a tudományos tevékenységemnek szól, hanem a szenvedélynek és motivációnak is: mindezzel együtt teljesedhet ki egy fiatal a hobbijának élve, és ízlelheti meg a kutatás nyújtotta szabadságot” – hívta fel a figyelmet a Pro Arte Aranyérem átvétele után Pokol Júlia, aki jelenleg egy építészeti szerkezettervező irodánál dolgozik. Ott létesítményrekonstrukciókkal foglalkoznak, főállása mellett pedig Erasmus-ösztöndíjas és BSc-szakosokat tanít a Műegyetemen. „Pályakezdőként szeretném magam kipróbálni a munkaerőpiacon, hogy az elméleti ismereteimet gyakorlati tapasztalatokra váltsam, és megismerjem a nagyobb beruházások főbb folyamatait. Hamarosan posztgraduális képzésen folytatnám tanulmányaimat, és remélem, hogy ezzel később hozzájárulhatok az egyetemi oktatás fejlesztéséhez, és más, hasonlóan izgalmas projektekhez, mint amilyen a luxori iskola tervezése volt” – árulta el elképzeléseiről, hozzátéve: bárhogyan alakul is karrierje, a jövőben szívesen foglalkozna a TDK-dolgozatokhoz hasonló, szociálisan érzékeny területeket érintő építészeti tervezési témákkal.

TZS-GI
Fotó: Takács Ildikó