A világ egyik legismertebb autómárkáját gyártó olaszországi cég maranellói központjában egykor mérnökként foglalkoztatott Ádók Róbert most megosztotta munkájának tapasztalatait.

A 27 esztendős szakember a BME Formula Student csapata és az osztrák gyökerű AVL révén ismerkedett az autóipari tesztpadok működésével, a budapesti kirendeltség után Grazban, Stuttgartban és Maranellóban is dolgozott. Utcai Ferrarik mellett sportautók és a 2017-es SF71H is megfordult nála, ami Sebastian Vettel révén sokáig a világbajnoki címért is harcban volt. Ádók Róbert erről az ORIGO GPhirek.hu-nak beszélt.

Adorján Viktor: Hogyan lehet összefoglalni az autóipari munkakörének a lényegét?

Ádók Róbert: A tesztpadi munkának elég sok fázisa van. Modern motorok szoftverek nélkül már nem tudnának működni, az első lépés mindig az, hogy bekalibrálják a motort olyan szintre, hogy az alapfunkciók működjenek rajta. Utána a különböző részegységeket kell tesztelni, legyen az például a vízpumpa vagy az olajpumpa, a befecskendezés folyamata, az égés lefolyása, a hűtés és megannyi további funkció jön. Ezek mind elvégzendő feladatok és tesztciklusok a motorfejlesztés során, amelyek időt követelnek. Egy motort nulláról kifejleszteni elég sok idő, a tesztpadi rész az, ahol jó eséllyel minden hiba kiderül, és mire a motorok bekerülnek az utcai autókba, a legtöbb gyerekbetegségre megoldást kell találni, hogy aztán megbízható egység kerüljön a vásárlókhoz. Amikor megjön a motor, azt fel kell építeni a tesztpadra. Ez kétkezi munkát igényel, be kell kötni az összes olaj- és vízcsatlakozást, beszenzorozni a motort. Utána részt vettem a szoftveres részben is, hogy miként kommunikál maga a tesztpad a motorral, hogyan lehet vezérelni a motort. Aztán foglalkozni kell magával a teszttel, és azon kívül is figyelni a motorra: szervizintervallumok vannak, ki kell nyerni az adatokat, majd ki kell értékelni azokat, és visszajelzéseket adni. Maga a tesztpadi technika is irtó bonyolult rendszer, nem véletlen, hogy csak pár cég van, ami olyan profi, mint az AVL, de ők az egyik legnagyobbak.

AV: Hogyan jött az olaszországi lehetőség?

ÁR: Motoszkált a fejemben, hogy a motorsport érdekel igazán, jó lenne ilyen környezetben dolgozni. A Németországban töltött időszakom végén felajánlottak lehetőségeket, hogy maradjak. Felvettek az RWTH Aachen mesterképzésére, ami egy neves egyetem, ebben a szakmában nagyon sok kutatást végeznek, és rengeteg szakember dolgozik az iparban. A továbbtanulás mellett részmunkaidőben folytathattam volna a munkát is, de az eléggé megfeszített lett volna. Összefutottam a folyosón egy volt főnökömmel munkaidő után: megejtett néhány telefont, és jött tőle egy email, hogy mehetnék Olaszországba. Volt egy öthónapos szünet, amíg ez lógott a levegőben, de közben olaszul tanultam, albérlet- és autóhirdetéseket nézegettem. Telefonhívással és rövid Skype-interjúval kezdődött a folyamat, aztán felmerült, hogy nem mennék-e ki személyesen egy beszélgetésre. Torino mellett van az AVL Italia központja. Életem egyik legegyszerűbb interjújának bizonyult, furcsa is volt. Másnap, hazafelé bementem Maranellóba is, letaglózó volt a gyár kellős közepén beszélgetni a későbbi főnökeimmel, de ott is könnyed volt a hangulat. Utána 11-12 nappal már mentem is vissza, 2016. december elején munkába álltam.

A teljes interjú az ORIGO GPhirek.hu-n érhető el.

Fotó: ORIGO GPhirek.hu
Bélyegkép forrása: ORIGO GPhirek.hu