Több mint 17 ezer kilométert megtéve 12 országban járt az idei Budapest-Bamako-rally műegyetemi párosa. A fiatalok épségben értek haza majd meséltek a nem mindennapi kalandról.

„2018-ban merészet álmodtunk. Elhatároztuk, hogy elindulunk az afrikai versenyen. Mindkettőnk nagy vágya teljesült azzal, hogy végül sikerült rajthoz állnunk a saját fejlesztésű járművünkkel, amelyen csaknem egy évet dolgoztunk. A munkához szükséges infrastruktúrát, a műhelymunkák helyszínét és szerszámgépeket a BME biztosította a G épületben” – ecsetelték immáron a hatalmas túra után az Ozmium csapat tagjai: Mohácsi Bálint, a BME Gépészmérnöki Karán végzett (GPK) gépészmérnök, a Gyártástudomány és -technológia Tanszék (GTT) egyik forgácsolással és célhardver-fejlesztéssel foglalkozó spin-off vállalatának szakembere, és Petrovszki Gergő villamosmérnök, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) Elektronikai Technológia Tanszéke (ETT) elektrotechnikai kurzusainak egyik külső óraadója. Mint mondták: az idei futam nem volt könnyű, a végállomás minden eddiginél messzebb, Nyugat-Afrika szívében, Sierra Leonéban volt.

A műegyetemi duó oda-vissza összesen öt hétig rótta a kilométereket Budapestről indulva egészen a Bamakotól még 1000 kilométerre délebbre fekvő Sierra Leonéig a gyönyörű, ám embert próbáló és kihívásokkal teli helyszíneken. 2020. január 31-én rajtoltak el a magyar fővárosból Iveco Daily, 2,8-as turbómotoros járművükkel. Az autó alapfelszereltségét kifejezetten e megmérettetés kedvéért az ifjú mérnökök fejlesztették tovább. „Egy komoly diagnosztikával rendelkező lakóautót alakítottunk ki. A komfort növelése érdekében ágyat, konyhát, tárolókat, asztalt építettünk be, ezek mindegyike saját tervezésű és egyedi gyártású darab. Sűrített levegőt is alkalmaztunk a 35 literes hidrofor tartályhoz, amely biztosította a kézmosáshoz és mosogatáshoz szükséges víznyomást: ezzel takarítottunk, szükség esetén kereket fújtattunk és tisztán tartottuk a finomhomokos, sivatagi környezetben gyakran eltömődött pollen- és légszűrőt. A motor alá a gyári borítás mellé egy extra haspáncélt helyeztünk, hogy védelmet nyújtson a menet közben felverődő kövek ütésétől és a homoktól, a kerekekre pedig egy speciális szerkezetet erősítettünk, ami a sivatagi talajon csökkentette az elakadás valószínűségét. A hallásunk védelmére felszereltünk egy hőszigetelőt és egy három milliméter vastagságú zajnyelőt is” – részletezték a technikai újításokat az ifjú mérnökök.

A páros nagy gondot fordított az öt hetes út során keletkezett útvonalbeli adatok eltárolására és kiértékelésére is: egy ún. információfeldolgozó öndiagnosztikai egységet fejlesztettek, hogy rögzíthessék egyebek mellett a motor hőmérsékletére, az akkumulátorok feszültségére vonatkozó adatokat, összesítéseket a műszerfalon elhelyezett konzolon megjelenítve. „Ezeket a későbbiekben feldolgozzuk, és pl. a fogyasztást, a tolatások számát, a fékpedál nyomva tartásának idejét, vagy a különböző vezetési stílusok autóra gyakorolt hatását elemezhetjük” – ecsetelték a rally résztvevői.

„Jó választásnak bizonyult az autónk, mert remekül vizsgázott a szélsőséges körülmények között. Mindössze egy defekttel, néhány izzócserével és a végállomáson előre beütemezett olajcserével megúsztuk a Bamakot” – jelentették ki a fiatalok, akik a sikerhez gondosan megtervezték útjukat: a pihenőhelyeket, az üzemanyag-fogyasztást, az étkezést, valamint a felváltva vezetés hosszát.

Bálint és Gergő két évvel ezelőtt határozták el, hogy indulnak a karitatív, humanitárius célokat is szolgáló versenyen: „a kalandvágy mellett szerettünk volna segíteni az afrikai családokon, amelyeknek ruhákat, iskolaszereket, játékokat és kisebb ajándékokat vittünk. Az adományok egy részét útközben, többségét viszont Mauritániában, a világ 6. legszegényebb országának fővárosában, Nouakchottban adtuk át. Elmondásuk szerint mindenhol örömmel és barátságosan fogadták őket, egyetlen percig sem érezték magunkat veszélyben.

Az Ozmium egyedül és nem konvojban tette meg az odafelé utat. Az egész napos összezártság próbára tette a párost, ám elmondásuk szerint az öt hét együtt töltött idő komolyabb vita nélkül telt el. A többi versenyzővel CB rádión tartották a kapcsolatot, míg az itthoniakkal a Facebook-oldalukon kommunikáltak, de azt ígérték, hogy rövidesen a Youtube-csatornájukra is töltenek fel videókat. Az egymás mellett elhaladó vetélytársak egyezményes jellel, a hüvelykujjuk felmutatásával jelezték, hogy minden rendben van velük és a járművükkel. „A rally nemzettől függetlenül összekovácsolja az embereket: mindenki ott segített a másiknak, ahol csak tudott. Mi például elsősegélyt nyújtottunk egy, a saját kezét leforrázó autósnak, majd technikai támogatásban részesítettünk egy olajszivárgással küzdő finn csapatot” – osztottak meg érdekes élményeket a kalandvágyó ifjak.

„Az óriási kaland során az európaiak által ritkán látogatott országokba, kultúrákba nyerhettünk bepillantást, meghatározó pillanatokat szerezve. A Nyugat-Szaharában például egy olyan magányos útszakaszon álltunk meg, ahol több száz kilométeren belül nincs lakott terület, és visszhang hiányában szinte hangszigetelt stúdióhoz hasonló élményben volt részünk. Utunk során megismertük a szívélyes helyieket, és megkóstoltuk a nemzeti ételeiket” – idézték fel útjuk mérföldköveit a versenyzők.

A fiatalok elárulták: az egyik nagy kihívást a szélsőséges időjáráshoz való alkalmazkodás jelentette: a sivatagban 40-45 Celsius-fok körüli száraz, majd délebbre a párás levegő viselte meg őket, míg Észak-Szenegálban egy olyan időjárási front miatt megtapasztalták a nappali órákra jellemző magas hőmérséklet feletti értékeket is éjszaka. Visszafelé pedig többször homokviharok és átfúvások nehezítették a haladást.

„Egyelőre nem döntöttük el, hogy mi lesz a rallyautónk sorsa. Sierra Leonéban több nepper megkeresett minket, hogy megvenné, ám eltökéltük, hogy hazafelé is azzal tesszük meg az utat” – mondta derűsen a páros, hozzátéve: elképzelhetőnek tartják, hogy újra nekivágnak a versenynek. Több forgatókönyv létezik: egy kisebb és könnyebb járművel, vagy egy nagyobb létszámú csapattal és egy méretesebb kocsival indulnának, ám nem vetették el azt sem, hogy a vezetésben több szabadságot nyújtó motorral egyénileg állnak rajthoz. Azt ígérték: a megmérettetésről fényképes élménybeszámolót tartanak, amelynek időpontját és helyszínét hamarosan elárulják.

TZS-GI
Fotó: Ozmium csapat