A karantén idején is fontos tudatos médiahasználatra hívták fel a figyelmet a GTK médiakutatói.

„Ez az időszak nemcsak az epidemiológusokra és a természettudósokra ró feladatokat, hanem a kommunikációkutatókra is. Meg kell értenünk, hogyan jelennek meg a krízissel kapcsolatos különböző társadalmi tapasztalatok a nyilvánosság terében, miképpen hatnak a közösségi diskurzusok a különböző szereplők cselekvésére, és mennyiben változnak meg – megváltoznak-e egyáltalán – a médiahasználati és hírfogyasztói szokások a fejlemények hatására” – állítja Bárány Tibor, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK) Szociológia és Kommunikáció Tanszékének adjunktusa. A kutató egyúttal óvatosságra int: „jelenleg még az információ- és adatgyűjtés időszakát éljük, az eredmények értelmezése csak a veszélyhelyzet végével válik lehetővé, ezért felelőtlenség lenne már most hangzatos téziseket megfogalmazni a 'vírusválság' kommunikációra kifejtett hatásaival kapcsolatban”. A jövőben várhatóan számos szakdolgozat, PhD-disszertáció és szaktanulmány foglalkozik majd e kérdéskörrel, ezért az oktató azt javasolja a témában hozzá forduló hallgatóknak: már most kezdjék el a médiaszövegek archiválását, mert ezeknek nagy hasznát vehetik a későbbiekben.

„A médiakutatás egyik nagy kihívása, hogy a társadalmi normák és értékek minden megnyilatkozást átszőnek, így sokszor nehéz elkülöníteni az emberek viselkedéséről szóló adatokat az attitűdöktől és a véleményektől” – ecsetelte a bme.hu-nak Tófalvy Tamás, a tanszék egyetemi docense. „Válságok idején, mint például ez a járvány, gyakran olvasni és hallani olyan híreket, tartalmakat, amelyekben szubjektív viselkedésformák, álláspontok, jóslatok, aggodalmak, adatok keverednek változó mértékben, ez pedig még még a körültekintő olvasókat is megtévesztheti” – hívták fel a figyelmet a GTK szakemberei. Hozzátették: néhány fejleményt persze ki lehet szűrni a „zajból”: „egyes friss felmérések szerint amellett, hogy megnőtt az internethasználat mértéke, az emberek kevesebbet mobiloznak és több időt töltenek az otthoni készülékeken, desktopon (legalábbis az Egyesült Államokban) történő internetezéssel, ami valószínűleg az otthon végzett munka és a szórakozás tereinek összefolyásával magyarázható. Ezzel párhuzamosan megugrott az online hírfogyasztás is, ám eközben a hirdetők aktivitása csökkent, így több online médium máris megszorító intézkedésekre kényszerült”. A tanszéki munkatársak megjegyezték: mindezek a témák közeljövőbeli kutatások alapjául szolgálhatnak majd.

A GTK szakembereit az álhírek (fake news) veszélyeiről is kérdeztük. „Már a koronavírus-járvány előtt is léteztek gyorsan és ellenőrizetlenül terjedő hamis információk az emberek manipulálása céljából” – szögezték le. Néhány évvel ezelőtt a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (amelynek Tófalvy Tamás akkor a főtitkára volt) kezdeményezésével született meg az Álhírvadász nevű weboldal, amely segítséget nyújt a felhasználóknak a fake news-t közvetítő internetes tartalmak felismerésében, egyúttal praktikus és egyszerű módszereket ajánl a valótlan közlések kiszűrésére. Például egy honlap '.hu' végződése azt jelenti, hogy a szájtot Magyarországon jegyezték be, így a tartalomszolgáltatással összefüggő szabálysértés vagy bűncselekmény esetén a hazai hatóságok intézkedhetnek. A „.info”, „.net” vagy „.org” domainen regisztráltak esetén álhírközléskor nem, vagy csak nagyon nehezen tud fellépni a rendőrség. Gyanús lehet, ha az internetes felületen nincs részletes impresszum (felelős kiadó, üzemeltetők, kapcsolati adatok feltüntetésével), vagy mindössze egy e-mail címes elérhetőséget adnak meg, így a fenntartóhoz, és a szerzőhöz sem lehet eljutni, felelősségre vonni. Kétséget ébreszthet, ha egy portál neve hasonlít egy ismert másikhoz, ezért érdemes megbizonyosodni arról, hogy az „eredetit” látogattuk-e meg vagy csak egy másolatát, ahol az információtartalom hitelessége is kétségbe vonható.

A műegyetemi szakértők szerint a legtöbb álhír-platformot tartalmáról és stratégiáiról is fel lehet ismerni, ha tisztában vagyunk a főbb jellemzőkkel: a szenzációt ígérő címek mögött túlzó és hivatkozások nélküli állításokat találhatunk. A trükköző oldalakon sokszor azonnal a portál Facebook-oldalának lájkolását kérik, így próbálván duzzasztani a követői tábort. A médiakutatók figyelmeztettek: az erőszakos kattintásvadászat mindig gyanús, de árulkodó lehet egy összecsapott vagy éppen egy ismert portáléra hasonlító design. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok – valódi – tudományos ismeretterjesztő honlap még nem szánt kellő figyelmet és energiát a formai, stiláris elemek megújítására. A fake news jellegzetessége a szenzáció ígérete: olyan információk leleplezése, amelyeket a mainstream média tudatosan „eltitkolt az emberek elől” (például méreggel permetezik a „lakosságot” a repülőkről, Hitler nem halt meg, földönkívüliek élnek köztünk, stb.). Sokan lépre mennek, és – nem feltétlenül rossz szándékkal – megosztják ezeket a kitalációkat és összeesküvés-elméleteket, így növelve a „médiazajt”. „Mindennek káros következménye lehet, hogy megrendül a szakértői tudásba vetett bizalom, továbbá a téves információk szorongáshoz, félelemhez, pszichés, sőt egészségügyi problémákhoz vezetnek az erre fogékony médiahasználók körében.”

„Az álhírek életképessége nagymértékben az olvasók tudatosságán múlik. A fogyasztók az egészségügyi veszélyhelyzetben akkor járnak el jól, ha azokat a médiumokat fogadják el autentikus információforrásnak, amelyek korábban már ténylegesen rászolgáltak a bizalmukra” – erősítették meg a GTK oktatói. „Nem kizárt, hogy a krízis hatására felértékelődik a szakértői tudás, és újra megnő a hiteles tájékoztatás értéke. De erre nincs semmi garancia. A közösségi média terében mintha jóval több 'szakértői' tartalom forogna, mint a vírusválságot megelőző időszakban: felhasználók széles tömegei olvassák és osztják tovább a járvány terjedését vizsgáló kutatócsoportok elemzéseit vagy a hiteles ágazati szervezetek közleményeit.” Mindemellett nem csupán autentikus tartalmak válnak „virálissá”, hanem légből kapott konteók is – például a főváros járványügyi zárlatáról, a COVID-19 vízzel történő semlegesítéséről, a pandémia ijesztő mellékhatásairól, vagy a kórokozó mesterséges előállításáról és a világra szabadításáról. A GTK oktató-kutatói szerint ezeknek a a terjedése bár veszélyes lehet, és akár akadályozhatja is a vírus elleni küzdelmet, de sajnos abban nem bízhatunk, hogy a közösségi médiaplatformok leveszik a vállunkról a fake news elleni küzdelem terhét. „A valótlan tartalmak kiszűrése a közösségi média bizonyos felületein ma már automatizáltan is zajlik, ám a mesterséges intelligencia-alapú programok nem képesek minden valótlan tartalom megkülönböztetésére. Az emberi közreműködés az információfeldolgozásban egyelőre megkerülhetetlen” – zárta a beszélgetést Tófalvy Tamás.

TZS-GI
Fotó: BME GTK Szociológia és Kommunikáció Tanszék