Rangos állami elismeréssel jutalmazták az ÉMK professor emeritusának hazai és nemzetközi színtéren is kiemelkedő oktató-kutató tevékenységét.

„Megtiszteltetés számomra, hogy a tudományos pályámat egy ilyen nívós díjjal zárhatom, amelyre pályatársaim és a szakma grémiuma talált érdemesnek” – vallotta Gáspár Zsolt Széchenyi-díjas építőmérnök, a BME Építőmérnöki Kar (ÉMK) Tartószerkezetek Mechanikája Tanszékének professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, miután a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült a mechanika kutatása és oktatása területén folytatott fél évszázados, tudományos szempontból is iskolateremtő pályafutása okán. A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából odaítélt elismeréseket az új koronavírus-járvány miatt egy későbbi időpontban adják át. (A műegyetemi díjazottak teljes névsora a bme.hu egy korábbi összeállításában olvasható – szerk.)

Gáspár Zsolt a József Nádor Emlékérem átvétele közben a BME ünnepi szenátusi ülésén 2014-ben (Fotó: Philip János)

Gáspár Zsolt a mechanika hazai és nemzetközi oktatásának, kutatási projektjeinek meghatározó, iskolateremtő alakja immáron több mint fél évszázada. Az elismert professzor 1967 óta oktatott és kutatott a Műegyetemen egészen a tavalyi visszavonulásáig. Magyarországon elsőként alkalmazta a katasztrófaelméletet a szerkezetek stabilitásvizsgálatában. (A katasztrófaelmélet olyan egyenletrendszerekkel foglalkozik, amelyeknek megoldása lényegesen módosulhat a benne szereplő paraméterek végtelen kicsiny változásának hatására – szerk.) 1967-ben előbb építőmérnöki diplomát szerzett a BME-n, majd alkalmazott matematikusként végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE). „Mindig is matematika volt a kedvenc tantárgyam és a pályaválasztáskor a családi hagyományokat is szerettem volna folytatni” – idézte fel karrierjének kezdetéről a kitüntetett szakember, akinek édesapja, nagybátyja és testvére is a műszaki pályán jeleskedett.

A kitüntetett 1967-től a Műszaki Mechanikai Tanszéki Munkaközösségnél (később kutatócsoport) dolgozott kezdetben tudományos ösztöndíjas gyakornokként, majd a ranglétrát végigjárva tanácsadóként. Akkoriban terjedt el az építőmérnöki szakterületen a számítógépek használata, számos új és megoldásra váró probléma feltérképezésével kecsegtetve. Gáspár Zsolt élvezte a programozást és azt, hogy kihívásokban gazdag feladatokat végezhetett. 1991-ben aztán a Műegyetem Építőmérnöki Kar Mechanika Tanszékén egyetemi tanárrá nevezték ki, így a kutatás mellett szerteágazó oktatói tevékenységének is élhetett. Az angol és magyar nyelven is tartott előadások során hamar megtalálta a közös hangot a hagyományos, osztatlan, majd a kétszintű egyetemi, a szakmérnöki és doktori képzésben résztvevőkkel. Úgy véli, tanítványai szerint szigorú volt, de ezzel is arra törekedett, hogy a leendő mérnökök biztos alapokon nyugvó tudást szerezzenek későbbi hivatásukhoz. Örömmel támogatta a szakterületükön elmélyülni vágyó fiatalokat: segítette a TDK-zókat, bírálóként pedig az országos tehetséggondozó versenyeken ösztönözte az indulókat. A kari doktori tanács elnökeként közreműködött számos védésénél, de a értékelés előtt álló ifjak is szívesen támaszkodtak javaslataira.

Gáspár Zsolt nemzetközi elismertségét saját kutatásai és a vezetése alatt álló MTA-BME Tartószerkezetek Stabilitáselmélete Kutatócsoport, majd az MTA-BME Tartószerkezetek Numerikus Mechanikája Kutatócsoport tudományos eredményei által szerezte. Egyebek mellett a rúdszerkezetek és kötélhálók állapotváltozásával, rugalmas szerkezetek nagy elmozdulásával és stabilitásvizsgálatával, posztkritikus eljárásokkal, a tökéletlenségérzékenységgel, elhelyezési és fedési problémákkal foglalkozott. Algoritmusokat és programokat dolgozott ki a rugalmas rúdszerkezetek nagy elmozdulásainak pontos követésére, valamint kimutatta, hogy az iteráció során a szerkezet merevségi mátrixának szimmetriája megszűnik, és azt csak a kompatibilis állapotban nyeri vissza. Munkatársaival kidolgozott egy iterációmentes szabályrendszert is, amely sikerrel alkalmazható a globális egyensúlyi utak meghatározására rugalmas-képlékeny kereteknél, érintkezési problémáknál is. A katasztrófaelmélet felhasználásával osztályozta a rugalmas szerkezetek stabilitásvesztésének típusait, bevezette a kritikus tökéletlenségi tartomány fogalmát, elősegítve a stabilitásvesztés valószínűségének meghatározását is. Kollégájával, Tarnai Tiborral (a BME ÉMK Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék professor emeritusa) közösen mechanikai elven alapuló algoritmusokat dolgoztak ki különböző tartományok esetén a legsűrűbb körelhelyezések, valamint a legritkább körfedések előállítására.

„A mérnöki szerkezetek a terhek változásának hatására megváltoztatják alakjukat, feszültségek keletkeznek bennük. Ezek meghatározásához a mérnökök idealizált matematikai modelleket használnak: így a valóságot kisebb hibával közelítő eredményeket kaphatunk, de általában sok számítást igényelnek. A számítógépek használatával és fejlődésével ezek tökéletesedtek, ennek révén gazdaságosabb szerkezeteket készíthetünk. Olyan számítási modellek fejlesztésében vettem részt, amelyekkel pontosabban kalkulálható a nagy elmozdulások hatása, a stabilitásvesztéshez tartozó teher, a stabilitásvesztés után létrejövő állapot” – árult el tudományos munkája gyakorlati hasznosulásáról részleteket a magas rangú állami kitüntetéssel elismert szakember. Felelevenítette pályájának néhány emlékezetes pontját: „arra vagyok a legbüszkébb, hogy a katasztrófaelmélet eredményeinek felhasználásával megmutattam több új stabilitásvesztési típust, és ezeknél meghatároztam, hogy a kritikus teher miképpen változik az elkerülhetetlen tökéletlenségek hatására. De nagyon érdekesnek tartom azokat a Tarnai Tiborral közösen végzett munkáinkat, amelyeknél tiszta matematikai feladatokat (fedési és elhelyezési problémákat) sikerült megoldanunk (vagy az addig ismert legjobb megoldást javítanunk)”.

Gáspár Zsolt több ipari megbízásban is részt vett a tanszékén: egyebek mellett bonyolult szerkezetek elmozdulásait, igénybevételeit számították ki a megfelelő gépekkel, programokkal még nem rendelkező tervezőirodák számára. Számos piaci partner a műegyetemi kutató és társai által létrehozott szoftver eredményeinek segítségével hozta létre épületek ponyvaszerkezetét, egy másik programrendszerrel pedig acél hűtőtornyok statikai és dinamikai vizsgálatait végezték el.

TZS-GI
Fotó: BME Építőmérnöki Kar