Két műegyetemi oktató-kutató is magasrangú állami kitüntetésben részesült szakmai munkájuk, iskolateremtő oktatói tevékenységük elismeréseként.

„Régimódi emberként és hagyománytisztelőként különösen fontos számomra ez a díj. Az oktatói és a mérnöki, tervezői munka nekem mindig egyet jelentett a minőségi élettel, amelytől értékesnek éreztem a mindennapjaimat” – vallotta Kontra Jenő, a BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszék tanszékvezető-helyettes egyetemi tanára, professor emeritus, miután megújuló energiák hasznosításával összefüggő kutatási eredményei és oktatói munkája, valamint a Kárpát-medencei felsőoktatási kapcsolatok fejlesztésében vállalt szerepe elismeréseként a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést veheti át. A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából odaítélt elismeréseket az új koronavírus-járvány miatt egy későbbi időpontban adják át. (A műegyetemi díjazottak teljes névsora a bme.hu egy korábbi összeállításában olvasható – szerk.)

Kontra Jenő pályáját nagymértékben meghatározta a második világháború utáni ipari és műszaki fejlődés. Édesapja Csepelen dolgozott gépészmérnökként, pályaválasztásában az ő példája inspirálta a professzort. „Gyermekkoromból szívesen emlékszem vissza az Ikarus autóbusz, a gőzmozdonyok, a villamosmozdonyok világára, felejthetetlenek a csepeli gyári gyermeknapok, a budaörsi repülőnapok, és mindig nagyszerű élmény volt egy-egy új autó megjelenése az utakon. Gyakran látogattunk el a Műegyetem Központi épületébe, ahol a vitrinben kiállított mozdonyok szüntelen lenyűgöztek. Ezek mind hatással voltak a továbbtanulásomra és a későbbi karrieremre” – árulta el a szakember, aki a mérnöki terület mellett a történelem, a filozófia és a hadtörténet iránt is érdeklődött, ám végül a családfő nyomdokaiba lépett. „Pályakezdőként kérdést kérdésre halmozva jelent meg előttem a világ és a megértés egzisztenciális igénye. A kezdeti szemlélődő életformát a felsőoktatásban töltött évek után a gyakorlati munka, a tervezőintézeti állás és alkotás váltotta fel” – emlékezett vissza a díjazott oktató-kutató, akinek később a tudományos vizsgálatok is felkeltették az érdeklődését, ezért az akadémiai úttal is megpróbálkozott.

Kontra Jenő több évig kutatta a geotermikus energia hasznosítási lehetőségeit: kezdetben a mezőgazdasági területen történő alkalmazást elemezte, majd a termálfürdőkben és a kórházi energetika terén folytatott vizsgálatokat. Több tanítványával dolgozott közösen termálvizes tervezési feladatokon, e téma véleménye szerint ma is kihívásokkal kecsegtető mérnöki terület és óriási gazdasági potenciállal bír Közép-Európában. Büszke e témakörben a kollégáival közösen megvalósított projektekre: Szentes város távfűtésének megtervezése, Győr-Abda, Lakitelek hőellátása és alföldi állattartó telepek geotermikus fűtésének kidolgozása fűződik nevéhez. A témában szerzett ismereteit az oktatásban is hasznosította és bevezette a Hévízhasznosítás című kurzust a BME-n. A professzor egy másik kutatási területen, a magyarországi kórházak energetikai felújítása terén is jeleskedett: ipari partnerekkel közösen csaknem 15 egészségügyi intézmény rekonstrukcióját valósította meg országszerte. Eredményeiről a BME diákjai mellett a Pécsi Tudományegyetem és a gödöllői Szent István Egyetem mérnökhallgatóinak is beszámolt, valamint szakértőként részt vett az Egészséges Budapest Program kórházrekonstrukciós elképzeléseinek kidolgozásában. Szívesen idézte fel olyan további szakmai kihívást jelentő projekteket, mint a Pest-megyei hulladéktárolók újszerű, közvetlen hőhasznosításának kidolgozását, vagy a Lakitelki Népfőiskola épület- és hőellátási felújítását.

A kitüntetett műegyetemi szakember kutatóként és oktatóként is szívesen dolgozott együtt a fiatal mérnökgeneráció tagjaival, akik szerinte fogékonyak egy-egy téma széles perspektívájú megközelítésére, figyelembe veszik a hosszú távú célokat, a tervezés közvetett hatásait és nyitottak az újdonságokra. „A tanári munka és a kutatás, a tervezés számomra egyet jelent az értékteremtéssel, tehát minőségi léttöbblet. Az ifjúságot is mindig arra ösztönöztem, hogy az emberi méltósággal összeegyeztethető értékek megteremtésére törekedjenek, stabil filozófiai alapokon álljanak, fedezzék fel a világot, amelyhez a szakmai tudáson túl a civilizációt formáló történelmi, társadalmi ismeretekre is szükség van” – biztatta a hallgatókat a professzor, aki szakmai feladatain túl mindig fontosnak tartotta, hogy aktív kapcsolatot ápoljon a határontúli kollégákkal, egyetemekkel és társadalmi szervezetekkel. „Tudásunkat saját belső indíttatásunk mellett a pályatársak ismereteiből szerzett inspirációval bővíthetjük. Éljenek a tudományok országhatárokon inneni és túli lehetőségeivel, és kellő szellemi bátorsággal találják meg saját intellektuális küldetésüket” – fogalmazta meg útmutatásait Kontra Jenő.

***

„Több, mint két évtizede munkálkodunk a magyar elektronikus közigazgatás kialakításának elősegítésén kiváló kutató-fejlesztő pályatársaimmal, ami egy hosszú, kihívásokkal teli mérnöki, műszaki és menedzsment-tudást igénylő csapatmunka, és talán egy életmű eredménye is. Örömmel fogadtam kollégáim, a szakma és a magyar állam elismerését” – fogalmazott Risztics Péter Károly, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) Irányítástechnika és Informatika Tanszékének egyetemi docense, a VIK Információtechnológiai Innovációs és Tudásközpontjának igazgatója, a Közigazgatási Informatikai Központjának elnöke az. A műegyetemi szakember a Belügyminisztérium Miniszteri Tudományos Tanácsadó Testületének elnökeként, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács tagjaként az elektronikus közigazgatás fejlesztése területén végzett több évtizedes, kimagasló színvonalú munkája elismeréseként részesült a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetésben.

A díjazott szakember családi indíttatásból tanult a BME-n: „édesapám a második világháború után fejezte be a Műegyetemet és szerzett villamosmérnöki diplomát. így sosem volt kérdés számomra, hogy követem őt ezen a pályán. Ám amikor 1969-ben végeztem, még nem gondoltam, hogy karrieremet a viharos tempóban fejlődő információtechnológia hatja majd át és határozza meg” – elevenítette fel szakmai életútjának elejét Risztics Péter Károly. Fiatal mérnökként a VIK Irányítástechnika és Informatika Tanszékén (korábbi nevén Folyamatszabályozási Tanszék) gyakornoki megbízást kapott és hamar „mély vízbe” dobták: a digitális technika és a számítástechnika térhódításának kezdetén újszerű tudást igénylő oktatásfejlesztések és projektek részese lehetett, kiaknázva azt, hogy mindig is a gyakorlatias tudást és társadalom számára is hasznos eredményeket igénylő mérnöki feladatok vonzották. „Mindig megtaláltak a megoldandó problémák beazonosításával, strukturálásával járó helyzetek. Ezekben az esetekben a komplex információtechnológiai fejlesztésekhez egy hatékony szakembergárda kiépítésére, kutatásszervezésre és projektmenedzselésre volt szükség” – árulta el orientációjáról a VIK elismert oktató-kutatója, aki mindeközben az akadémiai ranglétrán is előrelépett: 1980-ban egyetemi doktori, majd 1988-ban műszaki kandidátusi fokozatot szerzett.

Kutatóként szívesen emlékszik vissza az 1980-as években létrehozott, és részben a nevéhez köthető technológiai vívmányokra: „az egyik legsikeresebb fejlesztésünk egy színes raszterdisplay volt, amely helyettesíteni tudta az akkoriban embargó alatt álló, ám a mérnöki tervezéshez nélkülözhetetlen amerikai grafikus terminált. Felfedezésünkből előbb szabadalom, majd exporttermék lett”. Az 1994-ben kiváló feltaláló címet elnyert szakember e projektben együtt dolgozott Vajta Lászlóval, a VIK korábbi dékánjával, továbbá Szirmay-Kalos Lászlóval és Kovács Endre Attilával is.

Risztics Péter Károly már az 1990-es évek második felében foglalkozni kezdett az e-közigazgatással összefüggő informatikai fejlesztési feladatokkal. „Akkoriban célszerűnek látszott egy egyetemi szakértői egységet létrehozni és képessé tenni arra, hogy szerepet vállaljon a közigazgatás digitalizálásában. Erre a tevékenységre az akkori rektor, Detrekői Ákos kért fel, mivel a BME-nek elemi érdeke volt, hogy jelentős szereplőként bekapcsolódjon a digitális fejlesztések társadalmi hasznosításába. A cél megvalósítására – operatív irányításommal – egy új, átfogó egyetemi szervezeti egység jött létre” – idézte fel a BME Informatikai Központ, mai nevén Közigazgatási Informatikai Központ megalapításának körülményeit. Röviddel ezután létrejött a BME és az akkori Belügyminisztérium közötti, máig tartó szakmai együttműködés az elektronikus közigazgatás kiépítéséhez szükséges fejlesztések elősegítésére.

A 2000-es években a műegyetemi kutató-fejlesztők már közigazgatás-fejlesztést megalapozó munkálatokban, a közigazgatási informatikai rendszerek kidolgozásában, majd idővel a kapcsolódó igazgatásszervezési és jogi kérdések közös megoldásában vettek részt. Risztics Péter Károly büszke arra, hogy az elmúlt egy évtizedben nem volt olyan nagy horderejű közigazgatási informatikai fejlesztés, amelyben a Műegyetem ne vett volna részt. Ilyen jelentősebb programok például: a közigazgatás egészét érintő ún. e-Közigazgatási Keretrendszer koncepció, mely a 2010-zel kezdődő közigazgatás digitalizáció közös platformját határozta meg; az Egységes Segélyhívó Rendszer, mely a segélyhívás integrált rendszerét alakította ki; a Kormányzati Adatközpont, mely a benne helyet kapott Kormányzati Felhővel egységes informatikai környezetet biztosít a közigazgatási informatikai rendszerek számára; a Nemzeti Közadat Portál, mely digitális felületet biztosít a nemzeti adatvagyon újrahasznosításához; a Robotzsaru újrafejlesztése, mely a rendőrségi munka adminisztrálását támogatja; a Kormányzati Adattrezor, amely katasztrófa esetén is biztosítja a digitális adatvagyon megőrzését és a közigazgatás folyamatos működésének feltételeit. „Tevékenységünk sikeréhez hozzájárult az Irányítástechnika és Informatika Tanszékkel, valamint az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszékkel hosszú ideje tartó, gyümölcsöző együttműködés.”

Risztics Péter Károly a szakértői munkája mellett oktatóként is tevékenykedett: „a mérnöki tudomány sajátossága, hogy az elméleti tudást a gyakorlat mélyíti el. A fejlesztői feladatok során kipróbált és elsajátított új technológiákkal együtt járó friss tudást az oktatásba is beépítettük, emellett a fiatalokat igyekeztünk bevonni az informatikai piac által igényelt, az egyetemmel megvalósított projektekbe is. Így fordult elő, hogy egy ipari partner által felvetett problémahalmaz egy-egy részfeladata tudományos diákköri dolgozat vagy posztgraduális diploma témája lett”. Aktív tanári pályája során Risztics Péter Károly 10 doktorandusz hallgató témavezetője volt, egyik legtehetségesebb aspiránsa, Szirmay-Kalos László később a tanszékük vezetője is lett.

A kitüntetett büszke a szakmában elért eredményekre, amelyeket személyes tevékenysége mellett olyan kutatótársak érdemének tart, mint Szeberényi Imre és Jankovits István, továbbá sokat köszönhet a BME nemes hagyományainak és inspiráló légkörének. „Örülök, hogy az újdonságokra nyitott, a kihívásoktól nem megrettenő és a kiváló eredményekre szüntelenül törekvő szakmai gárda tagja lehetek a Műegyetemen. Kollégáim mellett volt egy biztos hátországom: mindig számíthattam a családomra, feleségemre és lányaimra: hálával tartozom, amiért mindvégig támogattak.”

TZS-GI
Fotó: SPOT, Philip János