2020. szeptember 30.
A cél az emberléptékű nagyvárosi lét biztosítása elérhető áron, segítő, az összetartást erősítő szomszédokkal.
„A városi lét és a családi házas életmód előnyeit egyesíti a Budapestre megálmodott közösségi lakóház, amelynek jelenleg stratégiai, finanszírozási, koncepcionális és jogi környezetének kialakításán dolgozik egy szakértői csapat, köztük műegyetemi építészmérnökök” – foglalták össze az első magyar közösségi lakóház (angolul cohousing, a magyar kifejezés jelentése: közösségi lakhatás) kezdeményezésről Szabó Julianna, a BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) Urbanisztika Tanszékének egyetemi docense, és Babos Annamária, a tanszék PhD-hallgatója. Mindketten aktív résztvevői a gondolatot Magyarországon népszerűsítő Cohousing Budapest Egyesületnek, és a CollAction csoportnak, az első magyar cohousing közösségnek. A CollAction másfél éve dolgozik egy budapesti, körülbelül 15-25 lakásos közösségi lakóház megalapításán. A hazánkban úttörőnek számító irányzat most mérföldkőhöz érkezett: megszületett az építéshez szükséges alapelveket összefoglaló dokumentum, így lehetőségük nyílt az érdeklődő önkormányzatoknak vagy befektetőknek mérlegelni a projektben való részvételt.
Babos Annamária (b) és Szabó Julianna (j)
„A 21. század stresszes és személytelen világában a társasházban élők gyakran nem is tudják egymás nevét, nem számíthatnak a másikra, sokan elszigetelten, magányosan élnek. Mindezt tetézi, hogy az önállóságra vágyó fiatalok az ingatlanpiac változásaitól függve, kellő tőke nélkül saját otthont csak nagyon nehezen tudnak biztosítani, egyetlen alternatívaként marad az albérletezés. Ebben a helyzetben megoldást jelenthet a Nyugat-Európában egyre népszerűbb támogató társulással rendelkező és megosztásalapú közösségi lakóház” – árulták el a Magyarországon még újszerű lakhatási formáról Szabó Julianna és Babos Annamária.
A Bécsben épült cohousingok egyike (Forrás: https://archello.com)
„Biztonságos, költséghatékony környezetet, elérhető infrastruktúrát, összetartó közösséget, és akár még új barátokat, családot is tartogat tagjai számára a közösségi elven működő cohousing ház. A kezdeményezés rendhagyó lehetőség nemcsak az ilyen életformára vágyók, hanem azok számára egyaránt, akik a szükséges tőke hiányában nem tudnak ingatlant vásárolni, a szociális bérlakás megszerzése bizonytalan, ugyanakkor egy kiadó lakásnál a jövőjük szempontjából stabilabb otthont szeretnének maguknak, és ezért hajlandók a kooperációra” – sorolták az előnyöket a műegyetemi építészmérnökök. Az új irányzat egy kommunánál lazább, ám egy társasháznál jóval szorosabb együttműködésen alapul: alulról induló törekvés, amelyben a lakók közös célokat megfogalmazva összefognak lakhatási feltételeik meghatározásáért, így a használók a történések valódi kezdeményezői, és részesei. A tagok önként és tudatosan vállalják a közösséget egymással, amelyben előre meghatározott mértékben és formában teret, eszközöket, feladatokat és tevékenységeket osztanak meg. Beleszólásuk van például a telekvásárlásba, az építészeti tervek megalkotásába, a lakások kialakításába, miközben szem előtt tartják a gazdasági-társadalmi fenntarthatóság szempontjait (pl. a házat szolgáló közösen létesített megújuló energiaforrások, napelemek használata terén stb.). Az általában (életkorban, nemben, családi állapotban) heterogén csoport tagjai önálló vagyonnal rendelkeznek, és demokratikus módon maguk választják ki a jövőbeli lakótársakat.
A CollAction a budapesti belvárost (Deák tér és környékét) tömegközlekedéssel maximum 40 perc alatt elérhető helyre tervezi az új közösségi lakóházat, amelyhez jelenleg további lakótársakat, partnereket, befektetőket és ingatlant keresnek. A műegyetemi kutatók szerint a ház a telekvásárlástól számított 3-4 év múlva fogadhatja első lakóit. „Időben ez hosszúra nyúltnak tűnhet, ám aki kitart, már az első lépésektől kezdve maga alakíthatja jövőbeli otthonát és a közösséget, amelynek szerves része lesz. Kicsit olyan ez, mintha családot választana magának valaki” – ecsetelték az ÉPK oktatói, további előnyként említve, hogy az önerőből megtervezett és saját menedzselésben kivitelezett, marketing- és kommunikációs kiadásoktól mentes lakóépület költségein akár a piaci ár 15-20 %-át is megspórolhatják a beköltözők.
|
A BME ÉPK Urbanisztika Tanszékének kutatói részt vesznek a Budapest 14. kerületében megvalósuló E-Co-Housing projektben is. A program célja, hogy csaknem 100 különböző életkorú, társadalmi és családi helyzetű zuglói lakosnak nyújtson megfizethető, fenntartható lakhatási lehetőséget, és csökkentse az önkormányzati lakásra várakozók sorát. A létesítmény egy zéró energiafelhasználású épület, amely az építkezés során újrahasznosított anyagok felhasználása révén redukálja a kerület szén-dioxid-kibocsátását, továbbá az esővíz, a szürkevíz és a biohulladék hasznosításával, és a komposztálással a ház körül kialakítandó városi kertben elősegíti a fenntarthatóságot.
Zuglóban épül meg az E-Co-Housing szociális bérház (Forrás: Portfolio) Az ÉPK Urbanisztika Tanszék kutatói a lakók valódi közösségé formálásában vesznek részt: egy cohousing tréningprogram kidolgozását és lebonyolítását vállalták. Ennek része a házban élők számára klasszikus csapatépítés, konfliktuskezelés, és kommunikációs képzés szervezése, továbbá a szervezeti struktúra alapjainak átadása, a döntési módszertan, közösségépítő beszélgetések, szociális készségek fejlesztése, vagy a zöld technológiák oktatása. Az E-Co-Housing látványtervéről készült videó a projekt Fb-oldalán tekinthető meg. A program részletes bemutatása az Urbanisztika Tanszék honlapján is elérhető. (A kezdeményezésben vállalt műegyetemi szerepről a bme.hu oldalán rövidesen olvasható lesz egy összeállítás – szerk.) |
Az Urbanisztika Tanszék munkatársai kifejtették, hogy a közösségi lakhatás előnyeit több korosztály és számos élethelyzet képviselője élvezheti: a cohousing ideális lehet kisgyermekeseknek, mert a családosok egymást kölcsönösen támogatva segíthetnek például gyermekfelügyeletben, továbbá a pályakezdők, fiatalok életük egyik legkomolyabb döntésébe szokatlanul nagy beleszólási jogot kaphatnak, részesei lehetnek egy spontán közösségnek, míg az 50 év felettieknek a családi fészekből kirepült gyerekek után a magány elleni orvosságként szolgálhat egy ilyen társulás.
A CollAction jelenleg a közösségi lakóház jogszabályi hátterének kidolgozásán munkálkodik: azt vizsgálják, hogy az egyelőre virtuális társulás miképpen funkcionálhat a valóságban, mennyire történhet meg egyidejűleg a magánvagyon és a közösség védelme. „A lakásszövetkezetben működő jogi környezet áll legközelebb az általunk elképzelt modellhez és a magyar lakhatási sajátosságokhoz” – ecsetelték az ÉPK kutatói, akik szerint a szükséges jogszabályi környezet birtokában már lehetőség nyílik az üzleti terv megalkotására, amellyel már a potenciális befektetők is világosabb képet kaphatnak a projektről. Mindeközben a szervezők a rendszeresen publikálnak, ismertterjesztő előadásokat, workshopokat, közösségi épületbejárásokat tartanak a témában Budapesten és vidéki nagyvárosokban, segítve a folyamatfejlesztést és az építészeti tervezést, valamint a magyarországi viszonyokra szabott cohousing kézikönyv kidolgozásán munkálkodnak.
A CollAction egyik virtuális megbeszélése 2020 nyarán
A műegyetemi oktatók fontosnak tartják, hogy e Magyarországon még újszerűnek számító, az építészeti tervezést vélhetően új irányba terelő kezdeményezésről a leendő építészmérnökök is megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek. Következtetéseiket és a projekt eredményeit több kurzusba is beépítették. „A legfiatalabb generáció képviselői nyitottak az újdonságokra, és bízunk abban, hogy tagjaik között nemcsak a közösségi házak leendő lakóit, hanem lelkes tervezőit is üdvözölhetjük” – adtak kitekintést a jövőre vonatkozóan Szabó Julianna és Babos Annamária.
TZS-GI
Fotó: Takács Ildikó, CollAction