Széchenyi-díjjal tüntették a GTK professzorát, az MTA levelező tagját a nemzetközi gazdaságtan és az európai integráció makroökonómiai területén folytatott kutatásaiért.

„Különösen nagy megtiszteltetés számomra a legrangosabb hazai tudományos díj kiérdemlése. Egyrészt jelezheti, hogy szakmai pályámon jó úton járok, másrészt hajtóerőt is jelent a továbbhaladásra. A munkámat nem elismeréseket remélve végzem. Kutatásaimban a belső affinitás, az érzékenység és a kíváncsiság a meghatározó tényezők. Úgy érzem, még sok elvégzendő feladat, feltárásra váró probléma és megválaszolandó kérdés vár rám” – vallotta Halmai Péter közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara (GTK) Közgazdaságtan Tanszékének, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Közpénzügyi Tanszékének egyetemi tanára. A műegyetemi oktató-kutató a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából odaítélt állami kitüntetések közül Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása során a nemzetközi, illetve az összehasonlító gazdaságtan, a makroökonómia, valamint az agrár-közgazdaságtan területén végzett kiemelkedő tudományos munkája, különösen az európai integráció makroökonómiai összefüggéseinek vizsgálatában elért eredményei elismeréseként Széchenyi-díjban részesült. (A díjazott műegyetemi oktatók-kutatók teljes névsora a bme.hu korábbi tudósításában olvasható – szerk.)

Halmai Pétert már gyermekkorában erős kapocs fűzte a Műegyetemhez: édesapja azon kevesek közé tartozott, aki az 1950-es évek előtti időszak egyik legjelentősebb hazai közgazdásza, az egyetem korábbi rektora, Heller Farkas professzor tanítványa volt. „Édesapám egyetemi emlékei számomra is meghatározó élmények voltak. Pályája a forradalmi eseményekben való részvétel miatt 1956 után ugyan megtört, ám az otthoni beszélgetések, családi események alkalmával rendszeresen mesélt a műegyetemi élményeiről és arról a tudásról, amelyre az intézmény falai között tett szert” – idézte fel családi emlékeit a kitüntetett oktató. Halmai Péter középiskolásként érdeklődött a történelem és a természettudományok iránt is: biológia-kémia tagozatos osztályban végzett. Fontolgatta az orvosi pályát, ám végül a társadalomtudományok és a közgazdaságtan mellett döntött pályaválasztáskor. Jogi tanulmányokat is folytatott, amelynek a későbbi kutatásai során is hasznát vette: tudományos értekezéseiben a közgazdaságtani összefüggések mellett a szabályozási kérdéseket és az intézményi vonatkozásokat is figyelembe veszi.

A műegyetemi professzor széleskörű oktatási és kutatási tevékenysége részeként a gazdaságpolitika, különösen annak nemzetközi összefüggései tudományos vizsgálatának egyik első hazai úttörője volt. „Mindig közel állt hozzám ez a terület, amelyben a jól megalapozott és korszerű elméleteket az empirikus megalapozással kötöttem össze” – osztotta meg oktatói és kutatói tevékenységének egyik alapelvét a díjazott szakember. Tudományos munkája részeként az európai növekedési modell és integráció gazdasági kérdéseit, az államok közötti kooperáció lehetőségeit is górcső alá veszi. „Az elmúlt években a fejlett országokban világszinten tapasztalható gyengélkedő növekedési teljesítményt a jelenleg is zajló pandémia még tovább sújtotta. Az 1990-es évekig érvényesülő, a világ legfejlettebb gazdaságához történő konvergencia folyamatának véget vetettek a 2000-res években jelentkező globalizációs kihívások, mint például Kína előretörése, vagy a termelékenység dinamikájának a mérséklődése. Előbbiek gyors és hatékony választ sürgettek Európától. Rugalmasabb folyamatokra és intézményekre, hatékonyságnövelésre, az innovációt elősegítő vagy kikényszerítő rendszerekre van szükség, még a felsőoktatásban is” – fejtette ki Halmai Péter. Aktuális kutatásaiban egyebek mellett a post-COVID időszak és a gazdasági kilábalás lehetséges módjait vizsgálja. „A közgazdász kutatókat ma különösen foglalkoztatja: milyen kilábalási lehetőségek nyílhatnak ebből a helyzetből, és azok milyen lehetséges forgatókönyvek mentén valósulhatnak meg. A közép- és hosszú távú növekedéslassulás alternatívájaként számítani lehet nemzetközi szinten olyan új üzleti modellek megjelenésére, amelyektől gazdasági hasznot remélnek a kellő időben reagáló és igazodó gazdasági szereplők” – prognosztizálja Halmai Péter. Álláspontja szerint szükség van európai és tagállami szinten is a mélyebb szerkezeti problémák azonosítására, a lehetséges strukturális reformok meghatározására és megvalósítására. Az európai növekedési modell megújítása révén új lendületet kaphat a kontinens fejlődése. Halmai Péter úgy látja, hogy világgazdasági szinten olyan krízist élünk meg napjainkban, amelyekből a reziliens, vagyis a változó körülményekhez könnyen igazodó, és a kritikus helyzeteket nem csak passzívan megélő szereplők kerülhetnek ki győztesen. E folyamat makroökonómiai elemzésével és értelmezésével szeretne bővebben foglalkozni. A kitüntetett szakember a termelékenység, különösképpen a teljes tényezőtermelékenység (TFP) dinamikájának növelésében látja a problémák hosszú távú megoldását, amelyhez elengedhetetlen az európai szintű konvergencia, a fejlődésben legelmaradottabb térségek felzárkóztatása a fejlett tagállamok szintjéhez.

„Valamennyi társadalom sikere nagymértékben függ annak teljesítménykultúrájától, a teljesítményelv érvényesülésétől. Alapvető jelentőségű, hogy milyen mértékben van jelen társadalmi értékként a tudás és az innováció iránti igény, milyen minőségűek a működő intézmények, a társadalom tagjai milyen értékrendek és kulturális tényezők mentén szervezik az életüket. A teljesítmények tiszteletével együtt meghatározó szerepet tölthet be a racionalitás és tolerancia érvényre jutása is a társadalomban. Előbbiek hiányának súlyos következményei vannak. Szélesebb értelemben, ám – a tárgyalt témáknál maradva – az érintett ország növekedési potenciálja tekintetében is.” A mélyintegráció fogalmával Halmai Péter részletesen foglalkozik közelmúltban megjelent, azonos című kötetében is. „Számolni kell annak valószínűségével, hogy Európa súlya mérséklődni fog a világgazdaságban, miközben a világ kevésbé fejlett részein dinamikusabb növekedés várható. Ám nem mindegy, hogy ez az európai relatív mérséklődés milyen szintű, és hogyan alakulnak az egy főre jutó teljesítmények. Átfogó reformok megvalósítása révén reális esély lehet arra, hogy a kontinens ismét a világ élvonalához közelítsen. Magyarország célja az Európán belüli felzárkózás lehet. Nem mindegy, hogy az európai élvonal hogyan helyezkedik el a jövőben a világ mezőnyében. A sikerhez európai szintű kooperáció vezethet, szemben az egyoldalú, kizárólag az önérdeken alapuló államok közötti versengéssel.” A professzor az elmúlt években kiterjedt kutatásokat folytatott a Brexit, illetve szélesebben a dezintegráció témakörében is.

Tudományos munkája mellett Halmai Péter szívesen oktat és dolgozik együtt a közgazdaságtan iránt érdeklődő, az új ismeretek megszerzésére nyitott és magasan motivált fiatalokkal. „Az 1990-es évektől a demokrácia kiszélesedésével már jóval szélesebb tömegeknek adatott meg a továbbtanulás lehetősége. Ezt megelőzően korlátozták a részvételt, az érintett korosztály mindössze tizede tanulhatott tovább felsőoktatási intézményben, és ezt az esélyt ’nem lehetett elszalasztani’. A tömeges felsőoktatás lehetősége létfontosságú a demokrácia és a gazdasági növekedést elősegítő hatékonyság megalapozásához” – fejtette ki az elismert szakember, aki szerint a felsőoktatás rendszerének is alkalmazkodnia kell az egyre gyorsabb ütemben változó társadalmi és gazdasági elvárásokhoz. „A nyílt kommunikáció, a közösségi média és a tetemes információmennyiség áramlásának világában élő fiatalok érdeklődésének felkeltése és motivációjuk fenntartása jelentős kihívás. Oktatóként a tudás átadása mellett a hallgatók szemléletének formálása is fontos feladatunk. Olyan képességekkel és ismeretekkel kell felvérteznünk őket, amelyek birtokában sikerrel helytállnak majd a munkaerőpiacon. A mai generáció esetében számolni kell akár a többszörös pályamódosítás lehetőségével is. Egy sikeres szakmai életpálya reményében a változáshoz való adaptálódásra is fel kell készítenünk az ifjúságot” – mutatott rá az oktatói szereppel párosuló felelősségre Halmai Péter. Elengedhetetlennek tartja a hallgatók magas szintű közgazdasági felkészültségét elsősorban a makrogazdaságtan, a nemzetközi gazdaságtan, a pénzügyi és korszerű módszertani ismeretek tekintetében. Szorgalmazza az oktatásban a matematika előtérbe helyezését, amely hasznos tudásnak bizonyulhat a korszerű módszertani irányzatok és az arra épülő kutatások megértésében. E szempontok is kiemelt figyelmet kapnak a GTK-n jelenleg még akkreditáció előtt álló nemzetközi gazdaság és gazdálkodás mesterképzés szakindítási munkái során, amelyben Halmai Péter is aktívan részt vesz.

A bme.hu-nak adott interjúban Halmai Péter részletesen kitért a reziliencia problémakörére. „A gazdasági reziliencia valamely ország vagy integráció képessége a sokk elkerülésére, az azzal szemben történő ellenállásra, illetve a recesszió után a potenciális kibocsátás szintjére történő helyreállásra. A reziliencia az európai reformfolyamatok egyik centrális kategóriája. A mélyintegráció rendszerének kölcsönhatásai, szinergiái hatásfokát a konvergencia és a reziliencia egymással is összefonódó hatásmechanizmusai határozzák meg. A reziliencia megközelítése új iránytűt nyújthat a nemzeti gazdaságpolitikák számára is” – fejtette ki Halmai Péter a reziliencia fogalmáról, amely a 2008-2009. évi nagy pénzügyi és gazdasági válság után került előtérbe. „A gazdasági sokkok leküzdésének képessége kivételes jelentőségű a COVID-19 járvány, illetve a post-COVID időszakban egyaránt. A reziliencia nemcsak a statikus dimenzióban lényeges (mint valamely rendszer funkcióinak fenntartása krízis esetén), hanem az adaptív dimenziót, az új környezet feltételeihez történő alkalmazkodás szükségességét is tartalmazza.”

A reziliencia a latin resilire (visszaugrik, visszapattan) igéből származik. Az angol resilience szó jelentése rugalmasság, mozgékonyság, ellenállóképesség. Eredeti értelmében a kifejezés egy tárgy tulajdonságára vonatkozik, valamely aktív erőhöz viszonyítva. „A reziliens tárgy tartósan nem deformálódik külső erő hatására. Ha a jelzőt emberre alkalmazzák, akkor reziliens az a személy, aki súlyos betegségekkel, sorscsapásokkal és életkrízisekkel szembenézve is mindig újra feláll, bátran fogadja az életet, és rövid időn belül újabb perspektívákat dolgoz ki. Micheline Rampe német pszichoterapeuta és író e belső erő titkát R-faktornak (azaz reziliencia) nevezi” – ecsetelte a fogalom hátteréről Halmai Péter, aki a bme.hu-nak adott interjúját az alábbi gondolatokkal zárta: „a reziliencia a gazdaság és az egyének életútja tekintetében is kiemelt jelentőségű tulajdonság. A válaszadás képességének a jövőben még inkább döntő jelentősége lesz, amit a fiatalok figyelmébe is ajánlok. A nélkülözhetetlen szakmai tudással, az ahhoz szorosan kapcsolódó készségekkel egyidejűleg erősítsék a rezilienciát, a legkülönbözőbb, esetenként a legváratlanabb élethelyzetekre adandó aktív válaszadás képességét. A jövőben még inkább felgyorsuló változásokra számítva biztonsággal állíthatom: szükségük lesz rá”.

TZS-HA

Fotó: MTA, Szigeti Tamás – A Világgazdasági Tudományos Tanács ülése (2019.04.04. és 2018.09.20.)