A felsőoktatásban és az innováció területén jelenleg zajló folyamatok okán nem tévedés az ágazatot tranziens állapotúként jellemezni. A műegyetemi környezetben jól ismert kifejezéssel arra utalok, hogy 2021 tavaszán az intézményrendszer, a szabályozási és finanszírozási környezet jelentősen, „szabad szemmel is jól látható” mértékben és ütemben változik. Az egyetemek fenntartói struktúrája átalakul(t), az eddigi állami (minisztériumi) fenntartással szemben az alapítványi működési modell válik dominánssá. Az alapítványi, magán, egyházi és állami intézményi mix (de főleg a modellt váltók) olyan új kihívásokkal, lehetőségekkel és ezek kockázataival szembesülnek, mint a megváltozó irányítási struktúra, az új foglalkoztatási és gazdálkodási környezet és az átalakuló finanszírozási rend.

A kormányzati döntések nyomán a felsőoktatás lehet a 2021-2027-es uniós fejlesztési ciklus egyik nyertese, a szektorban soha nem látott mértékű fejlesztések indulhatnak (többségükről éppen ezekben a hetekben születik döntés). Mindeközben az egyetemek Science Park-programokat készítenek, aktualizálják Intézményfejlesztési Terveiket, programjavaslatokat nyújtanak be a kilátásba helyezett uniós és hazai források megszerzése (pontosabban megalapozása) érdekében.  A változások üteme gyors, a várható hatás drámai lehet. A következő évek újrapozícionálják az ágazat szereplőit, hatással lesznek az intézmények magatartására, az egész felsőoktatási és KFI-szektor működésére.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet szintén „tranziens állapotúként” jellemzem. Az elmúlt években jelentős átalakulás kezdődött, változott és változik a finanszírozási struktúra, a gazdálkodási rend. Formálódik a BME innovációs ökoszisztémája, Science Park-programot valósítunk meg, dedikált fejlesztési programokhoz csatlakoztunk. Az Egyetem új rektort választott, félévtől új kancellári ciklus kezdődik, és a BME is készül a 2021-2027-es fejlesztési periódusra, figyelve a változó szabályozási és intézményi környezetre, reményekkel és/vagy aggodalommal tekintve a modellváltó intézményekre, találgatva a lehetséges és kívánatos működési környezet jellemzőit.

A tranziens állapot után a rendszer ismét stabil állapotba kerül, de a benne szereplők helyzete változik. Ebben az írásban amellett érvelek, hogy egy tudatosan előkészített, átgondolt program végrehajtásával, világos döntések mentén, karakteres és egységes egyetemvezetéssel a változás a BME számára kedvező lehet, az átmeneti időszak után abszolút és relatív pozíciónk javulhat. Vallom, hogy ehhez minden adottsággal rendelkezünk, de azt is gondolom, hogy a megnyíló lehetőségek nem automatikusak, és nem alanyi jogon járnak, a múltbéli sikerek nem garanciái a jövőbeli eredményeknek.

Kancellári pályázatomban részletesen is bemutattam azt a vezetői programot, mellyel tevőlegesen is szeretnék hozzájárulni a Műegyetem fejlődéséhez, az ágazat versenyképességének javításához.

Versenyképesség, Innováció, Felsőoktatás - 2019 februárjában a fenti címmel szerveztünk Kancellári Konferenciát az Egyetemen. Az esemény nem csak azért emlékezetes, mert ez volt az első, általam koordinált egyetemi rendezvény, hanem azért is, mert a kormányzati struktúra új szereplőjeként megjelenő Innovációs és Technológiai Minisztérium minisztere, irányítói és (az akkor még az  EMMI részeként működő) felsőoktatási államtitkárság vezetői a rendezvényen mutatták be azt az ágazatfejlesztési stratégiát, amelyre azóta is „egyetemközpontú innovációs ökoszisztéma” építésként hivatkozunk. Itt hangzott el először ama elképzelés is, hogy az ágazati minisztérium az egyetemek környezetében létesülő Science Park-hálózat kialakítását tervezi.

A bejelentések nem voltak előzmény nélküliek, azok a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című 2016-os szakpolitikai stratégia elemeit helyezték új kontextusba, felkínálva az intézmények számára a bekapcsolódás, a részvétel lehetőségét, érzékelhetően kiemelve az innovációs aspektusokat. (Az ágazatirányítás 2019-ben át- /vagy vissza/ került az ITM-hez.)

Fejlesztések - BME Science Park Program - 2019 júniusában a FIEK-programhoz kötődő Innovációs Napon mutattam be először az – akkor még BME 2030 névvel fémjelzett – KFI infrastruktúra- és szervezetfejlesztési programot. Visszatekintve, a kezdeményezés jó pillanatban történt, kiforratlansága és a korántsem egységes intézményen belüli támogatás ellenére, valódi programmá, immáron hivatkozási ponttá is vált az elmúlt években. Érdemes felidézni a program elemeit: innovációs ökoszisztéma építése és szervezetfejlesztés, az IP jogok új alapokon történő kezelése, BME Balatonfüredi Tudáscentrum, Ipar 4.0 és digitalizáció, kollégiumfejlesztés, robusztus KFI-infrastruktúra fejlesztés, képzéskorszerűsítés.

2019 októbere tekinthető második mérföldkőnek, ekkor „Új Egyetemi Innovációs Központ Budapesten” címmel sajtótájékoztatón jelentettük be a BME – immáron nevében is – Science Park-programját, valamint a BME-MOL együttműködés bővítését, beleértve a cég jelenlegi székházainak közös hasznosítására vonatkozó szándékot. Megtisztelő volt – és az elvégzett munka elismerését jelentette – az innovációs és technológiai miniszter, a MOL elnök-vezérigazgatója és Budapest főpolgármesterének részvétele az eseményen.

2020 februárjában – a pandémia előtti utolsó pillanatban – avattuk fel a „BME Z10” Startup Inkubátort, melyre külön is büszke vagyok. A döntéstől számítva nagyon rövid idő alatt létrejövő, az eltelt időszakban méltán népszerűvé váló közösségi hely talán elsőként szimbolizálta és mutatta meg az Egyetem polgárainak, hogy mit is jelent az egyetemközpontú innovációs ökoszisztéma, mi a Science Park-gondolat lényege.

2020 júliusában „Fokozatváltás 2.0 - Újraindítás” címmel az ITM-mel közös konferencián számoltunk be az átalakuló ágazat és a BME eredményeiről, akkor még nem sejtve, hogy az érkező harmadik COVID-hullám ismét hónapokra megnehezíti az előkészített feladatok végrehajtását.

Ezért is kiemelt fontosságú számomra egy másik júliusi esemény, a „BME Balatonfüredi Tudáscentrum” miniszteri részvétellel történő sajtónyilvános bejárása. A BTC-re személyes sikerként tekintek, mivel érkezésemkor az ún. „lehulló projektek” közé tartozott (csaknem két évvel a döntés után gyakorlatilag még nem zajlott érdemi munka, a projekt a teljes kudarc, forrásvisszaadás, presztízsveszteség vagy a nagy levegő, gyorsítás, újratárgyalás, pótlólagos forrásszerzés és teljesítés opciói között „lebegett”). Most már elmondható, hogy jól döntöttünk (a BTC átadása szeptemberben esedékes), és ez a feladat mutatta meg igazán, hogy kiváló munkatársakkal, jó csapatot építettünk fel, egy olyan közösséget, amelyre nehéz feltételek között, erős nyomás alatt is számítani lehet.

Költségvetés, gazdálkodás - A BME gazdálkodási környezete 2021 tavaszán – az SAP-EIIR integrált gazdálkodási szakrendszer bevezetésével – jelentősen változott. A több mint egy éves projekt lezárásaként – a felsőoktatási intézmények között utolsóként – a BME is egy korszerű vállalatirányítási rendszert vezetett be (ennek finomhangolása jelenleg is folyik). E helyen nem ismétlem meg a korábbi gazdálkodási rendszer kritikáját, maradjunk annyiban, hogy éppen ideje volt változtatni. Mindezzel – sajnos – nem értünk el versenyelőnyt, pusztán annyi történt, hogy felzárkóztunk az ágazat intézményeihez. Az új szakrendszer, a bevezetéssel együtt járó nehézségek és anomáliák ellenére, kiszámítható, tervezhető működési környezetet és olyan teljeskörűséget biztosít a gazdálkodási a humánerőforrás, a beszerzési és a pályázati folyamatok menedzseléséhez, amire a korábbi szakrendszer (az MGR) nem volt képes.

Az SAP-EIIR a lehetőség mellett egyúttal ösztönzés/kényszer is a működés megszervezése és a gazdálkodás feladatainál, a dokumentálhatóság és a döntési folyamatok tekintetében. Mindez integrált működést, valós idejű és teljeskörű vezetői információs környezetet biztosít az egyetemvezetés számára.  E helyen is köszönöm minden érintett, és kiemelten a dékáni kar közreműködését, türelmét és támogatását, amit a bevezetési időszakban és jelenleg is biztosít. 

A BME korábbi költségvetés-tervezési metodikája, az ehhez kapcsolódó költségvetési prezentáció végletesen decentralizált, elaprózott volt, ami a valódi vezetői döntések, és az ehhez tartozó felelősségvállalás (látszólag semleges) algoritmusok, csillapítási függvények mögé rejtő eljárásrendben csúcsosodott. Ebben a modellben a költségvetési tételek elvesztették közgazdasági tartalmukat, megítélhetetlenek voltak, ellenben nem volt (költségvetési) vita, az egyetemvezetés nem szembesült kényelmetlen döntési helyzetekkel, fiskális kényszerekkel, az algoritmusok mindig „garantálták” az eredményt. Ezt a metodikát váltotta fel egy, – a hazai költségvetési tervezés szabályrendszeréhez, fogalmi környezetéhez illeszkedő – a költségvetési gazdálkodást komolyan vevő, egyszerűbb módszertan. Az új módszertan sajátossága, egyben követelménye a teljesség (az Egyetem költségvetését teljeskörűen, a források és kiadások összességére vonatkozóan mutatja be), az integráltság (a költségvetés struktúrája átfogó szervezeti egységek szerinti), a funkcionálisan elkülöníthető/értelmezhető prezentáció és az egyszerűség (ami az aggregáltságból és a funkcionalitásból adódó következmény). Az új költségvetési prezentáció összehasonlítható módon, időben is bemutatja a gazdálkodás fő folyamatait, de tagadhatatlanul eltűnt a „varázslás” a költségvetés készítéséből, amit egyáltalán nem bánok.

Az évközi gazdálkodási folyamatok jelentősen egyszerűsödtek, az értelmezhetetlenül óriási mértékű (a korábbi években évi 60-70 ezer) keretátcsoportosítások kiiktatásával, a több tucat felesleges és bonyolult (belső) adatszolgáltatási kötelezettség megszüntetésével érdemben csökkent a közreműködők terhelése. (Többek között ez az, ami lehetővé tette az SAP-bevezetés előkészítését és megvalósítását.)

A BME finanszírozása stabil. A források minden évben fedezetet biztosítottak és biztosítanak a tárgyévi feladatellátáshoz. 2020-ban és 2021 első felében a pandémia következményeként ugyanakkor jelentős forráskieséssel kell(ett) szembenéznünk. Ennek következménye a 2021. évi költségvetés „szigorúsága”, a forráskiesés pótlásához szükséges fiskális intézkedések érvényesítése. Örömömre szolgál, hogy az Egyetem közössége érti és megérti a helyzetet, amit az is jelez, hogy az Egyetem fórumai az idei költségvetést is nagy többséggel támogatták. 

Modellváltás és egyebek - Ahogy a bevezetőben írtam, a felsőoktatás tranziens állapotú. Az ágazat intézményeit egyszerre érik különböző kihívások. Az elmúlt év legradikálisabb változása a „tömeges” intézményi modellváltás, az alapítványi fenntartás dominánssá válása. A Corvinus átalakulásával két éve kezdődött folyamat talán prognosztizálható volt, a változások mértéke és dinamikája nem nagyon. Február végén kancellári pályázatomban ezt írtam: „… a Műegyetem mindegyik működési modellben eredményesen képes dolgozni…Ugyanakkor érdemben vizsgálnunk kell a modellváltásból adódó lehetőségeket”

Két hónap elteltével még erősebb az a meggyőződésem, hogy vizsgálnunk kell a modellváltás lehetőségét. Az utóbbi hetekben többen, többször is kérdeztek, mondtak véleményt modellváltásról, érzékelhetően sokakat foglalkoztat a téma. Voltak, szakmabeliek, akik azzal kezdték, hogy Ti (mármint a BME) miért nem vagytok az elsők között, az egész konstrukció nektek lenne a legelőnyösebb, tekintve a BME meglévő ipari és nemzetgazdasági beágyazottságára. Mások – és főleg házon belül – óvatosabban fogalmaztak, nem telt még el sok idő, meg kell várni mi történik a modellváltókkal. És kaptam elutasító véleményt is, miszerint pont úgy jó minden, ahogy most van, a BME egy eredményes egyetem (és ez igaz).

Álláspontom fő vonalakban: az alapítványi működési mód nem újkeletű, ismert és bevált fenntartói megoldás (jellemzően az angolszász világban, de Nyugat-Európában is alkalmazott modell). A (mindenkori) állami költségvetéstől való függetlenség, a működési gazdálkodási szabadság növekedése előny. Itt és most különösen igaz ez a foglalkoztatásban, a beszerzéseknél, a gazdálkodási környezetre vonatkozóan (államháztartás és Kincstár helyett versenypiaci és kereskedelmi banki környezet, közalkalmazotti jogviszony helyett Mt.). Mindez azonban csak lehetőség, egy intézményt versenypiaci környezetben lehet jól is, rosszul is működtetni. Tény, hogy a modellváltók most megkapják azokat a könnyítéseket, melyeket az egész ágazat évek (ha nem évtizedek) óta kér.  Az is tény, hogy a modellváltás önmagában nem csodaszer, egy fenntarthatatlan egyetem pusztán az alapítványi váltástól nem válik működőképessé, és állami költségvetési környezetben is lehet jól egyetemet működtetni (a magunk részéről is erre törekszünk).

Ami lényeges, az az, hogy a tágabb működési, gazdálkodási környezet milyen irányba fog változni. Ha a modellváltók számára kedvező(bb) és ösztönző(bb) lesz a szabályrendszer, az ágazatpolitika több forrást és lehetőséget juttat, számukra előnyösebb szabályozást hoz létre, józan önérdek alkalmazkodni és megfontolni a csatlakozást.

Most van (egy kis) időnk. Érdemes értékelni, figyelni a modellváltói tapasztalatokat, megvizsgálni az átalakulók működését, összevetni a saját lehetőségeinkkel, terveket kidolgozni saját működésünk hatékonyabbá tételére. Ahogy hangsúlyoztam, az idő nem sok, ugyanis a tranziens állapotok jellemzője, hogy nem tartanak sokáig.

2021 tavasza ugyanakkor nem csak a modellváltásról szól. Zajlik a 2021-2027. évi uniós ciklus előkészítése, új konstrukciók születnek a KFI-ágazatban, RRF-pályázatok, Horizon Europe és Nemzeti Labor-programok között manőverezünk, megpróbálva minél jobb pozíciót kiharcolni egyetemünk számára. Ez mind lehetőség, ugyanakkor feszített munka is, beleértve az új konstrukciókból adódó lehetőségek (források) felhasználásához szükséges szervezeti feltételek kialakítását, a szükséges (sokszor még hiányzó) kompetenciák felépítését.

Aki felkészül, győz… Az átmenet után minden rendszer újra stabil állapotba kerül. Az új helyzet ugyanakkor már más lesz, mint az átmenet előtti. Az ágazat szereplőinek abszolút és relatív pozíciói megváltoznak az átalakulást követően, mindannyian látni fogjuk, melyik intézmény hogyan sáfárkodott az újonnan kapott/szerzett lehetőségekkel, hogyan kezeli a változás kockázatait, mit nyer és mit veszít az átmenettel.

Azt gondolom a BME felkészült. Az elmúlt időszak befektetett munkája a Műegyetem számára komoly lehetőség. A jelenleg is zajló fejlesztések, mint V2-Goldmann, BME 5G-hálózat, e-Egyetem-projekt, BTC) a jól kidolgozott tervek (BME RRF-pályázat, Innovációs és Fejlesztési Központ, egyetemi Branding, Alumni, BME Invest, Q3 Kutatóház, MOL-BME együttműködés, védelemipari innovációk), az IFT-ben és a Science Park-programban elhatározott elképzelések végrehajtása együttesen új szintre emelheti a Műegyetemet.

Bízom benne, hogy felkészültem, bízom benne, hogy az Egyetem megválasztott rektora is felkészült, akinek kívánom, hogy programjával mozdítsa elő a BME fejlődését, legyen eredményes a minőségi képzés és a kiváló kutató-fejlesztő munka feltételeinek kialakításában.  

Amennyiben mindez így történik, remélem, a BME új rektorával együtt jelenthetjük ki, hogy Egyetemet Építünk!

                                                                                                                                    Kotán Attila, kancellár 
                                                                                                                                                        BME

fotó: Philip János