2021. június 01.
A 9. Műegyetemi Levéltári Nap többek között az egyetemi polgárok magándokumentumainak jelentőségére hívta fel a figyelmet.
A személyes dokumentumok segítségével az emberiség történelmét is jobban meg tudjuk érteni – hangsúlyozta megnyitó beszédében Józsa János rektor. Az egyetem vezetője mutatta be a konferencián azt a tavaly megvásárolt unikális magándokumentumot, amely egy 1943 nyarán a Tiszán lezajlott építőmérnöki hallgatói szakmai gyakorlatról készült humoros beszámoló. „A dokumentum a négy egykori hallgató technikusi gyakorlatainak leírása, az abszolút szakmaiság mellett azért is remekmű a maga nemében, mert a műegyetemi tanulmányaik életvidám oldalát keresi, megtalálja és arról tudósít. Ugyanakkor ez az anyag azt is mutatja, hogy mérnökhallgatóink az Egyetem szellemiségében és az általa szervezett tantermi, terepi és labormunka eredményeképpen értelmiséggé formálódtak” – nyomatékosította Józsa János.
Egykori főmérnökök és hallgatók a szondirtachigráf nevű műszerrel 1943 nyarán
A rektor beszámolt arról is, hogy az 1943-as hallgatói leírás egyik szereplője egy szolnoki vízmester, akiről kiderült: egykori évfolyamtársa édesapjának esküvői tanúja, atyai barátja volt. A dokumentum a személyes kötődésen túl a vízmesteri terület szakmai múltjáról is információt ad, amely nagyon fontos gyakorlati láncszem volt a vízügy területén. „A levéltári munka visszahozza az elfelejtett kötőszöveteket, amelyek nélkül nincsen nemzet, nincsen Műegyetem” – zárta köszöntőjét Józsa János.
|
Az Egyetemtörténeti Füzetek sorozatban megjelent forráskiadvány a Levéltár honlapjáról letölthető. A levéltáros szakemberek munkáját Madarassy László, az Építőmérnöki Kar Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék címzetes egyetemi docense segítette az egykori hallgatói beszámoló szakmai részeinek magyarázatokkal ellátásában, ezáltal a szöveg jobb megértetésében. A közös munka külön érdekessége, hogy ő maga is egy olyan tiszai szakmai gyakorlaton vett részt 1970-ben, mint amilyet a négy mérnökhallgató elődje három évtizeddel korábban átélt és megörökített. A forráskiadvány értékét nemcsak az növeli, hogy diákszemszögből idéz fel szakmai-oktatási eseményt, hanem a Levéltárban őrzött, hivatalos dokumentumokkal jól kiegészíthető (például arra vonatkozóan, mi volt a menete abban a korszakban egy ilyen nyári gyakorlat szervezésének). A különböző tiszai helyszíneken készített leírások és fotók pedig a füzetben említett községek életébe is bepillantást engednek. A naplót felváltva író négy hallgató (Herédy Sándor, Matló András, Ormai Gyula és Répay Győző) későbbi mérnöki életpályáját is sikerült részletesen felderíteni és bemutatni. |
Az online szakmai konferencia célja idén a levéltárakban őrzött magániratokkal kapcsolatos kérdések megvitatása, a magándokumentumok gyűjtésének, feldolgozásának és a hasznosulásuk biztosítására irányuló jó gyakorlatok bemutatása volt. A személyes dokumentumok körébe sorolható naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok, magánlevelek segítségével új szemszögből ismerhetők meg helyi, intézményi és országos történések, ám ezek a dokumentumok önmagukban is értékesek, mivel a múlt személyesebbé tételének, a változatosan megélt mindennapok bemutatásának nélkülözhetetlen forrásai.
Ilyen magániratok a felsőoktatási intézmények levéltáraiban is megtalálhatók, mégpedig egyetemi polgárok, elsősorban professzorok hagyatékai formájában, amelyek nemcsak egyetemtörténeti vonatkozásaik miatt lehetnek fontosak: az oktatók egyénisége, pedagógusi-tudósi mivoltuk és emlékeik ismerhetők meg belőle, de az általuk művelt tudományág szervezésében betöltött szerepük, feladataik, illetve a tudományos és társadalmi kapcsolatrendszerük is feltárható segítségükkel. Emellett a BME Levéltár a hallgatók és a nem oktató munkatársak által készített naplókat, leveleket, fotókat és más, az egyetemi életükkel kapcsolatos magándokumentumokat is gyűjti, amelyek az egyetemi hétköznapok lenyomatát is tartalmazzák, ami különösen értékes, hiszen a hivatalos egyetemi dokumentumok erre a területre kevésbé térnek ki. A Levéltárban jelenleg 35 nagyobb és 66 kisebb személyi hagyaték található, amelyek feltárása nagyobb részben már megvalósult, így azok kutathatók.
A magándokumentumok tematikus gyűjtését is végzi a Levéltár, így a koronavírus-járvány 2020-as kitörésekor a pandémia műegyetemi emlékezetét megőrző magándokumentumok beküldésére buzdították az egyetemi polgárokat, amelyre továbbra is folyamatosan van lehetőség.
Legújabban pedig – az egyetemi pályaorientációs tevékenység kiegészítéseként – az egykor itt végzett mérnöklányok számára készült felhívás műegyetemi élményeikkel, későbbi szakmai pályájukkal kapcsolatos emlékeik felidézésére, ezzel összefüggő magándokumentumok felbukkanásában is reménykedve.
|
A konferenciával egyidőben zajlott a levéltári törvény módosításának parlamenti zárószavazása, amelyről elhangzott egy tájékoztató (a magánirat - közirat fogalmakról, a magánkézben őrzött köziratokat érintő új szabályozásról). A rendezvény további előadói több levéltártípus képviselői voltak (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, MNL Békés Megyei Levéltára, Budapest Főváros Levéltára, PTE Egyetemi Levéltára), így teljes képet tudtak adni a hazai levéltárak magánirat-gyűjtéssel összefüggő tevékenységéről. |
A záró előadásban Horváth Attila, a BME OMIKK munkatársa a Levéltár egy különleges jelentőségű személyes iratanyagát mutatta be a konferencia közönségének. Hegedős Károly (1895-1972) építész, egykori műegyetemi hallgató több ezer oldalas, egész életét felölelő kéziratos emlékirata évekkel ezelőtt került a Levéltár birtokába. A szerző élete során több országban és városban élt és tervezett, amelyet rendkívüli részletességgel dokumentált a rajzokat, tervrajzokat, fényképeket is tartalmazó írásában.
Műegyetemista naplórészlet az első világháborúból
A dokumentum fontos egyetemtörténeti forrás, emellett számos más értéket, például had- és kultúrtörténeti, valamint mentalitástörténeti vizsgálódások lehetőségét is rejti. A szöveg közkinccsé tétele már elindult: a Levéltár az első világháborúval foglalkozó kötetben írottakat a Nagy Háború Bloggal együttműködésben folytatásokban közli. A műegyetemi kutató e forrásfeltáró munka érdekességeiről és dilemmáiról, valamint a hadszíntérkutatói tevékenység eddigi eredményeiről számolt be az online konferencia résztvevőinek.
|
Szintén számos személyes forrás feldolgozása található meg abban az új levéltári kiadványban is, amely a közelmúltban nyerte el az Év Levéltári Kiadványa pályázat harmadik díját a monográfiák, tanulmánykötetek kategóriában. A Magyar Levéltárosok Egyesülete által életre hívott díjjal a levéltárak kultúramegőrző, kultúrateremtő szerepét, tudományos eredményeit ismerik el és mutatják be az ott készült kiadványok középpontba állításával. Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban című könyve egyben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai sorozat ötödik része. Csorba László történész, egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója szerint azért is szerették volna mindenképpen a díjazottak között látni a műegyetemi kiadványt, mert a szerzője nem pusztán intézménytörténetet írt. „Úgy emlékezünk, hogy történeteket mondunk el” – nyomatékosította a szakmai zsűri elnöke. A szerző nagyon jól megtalálta azokat a „kulcs elbeszéléseket”, amivel közel tudta hozni a hallgatók, az oktatók, az intézmény roppant összetett históriáját az első világháború viszonyrendszerében. Tele van történetekkel, eddig ismeretlen képekkel, amelyek mind arra adnak választ: mi történt akkor ezzel az egyetemi közösséggel – zárta a kötet méltatását a szakember. A kiadvány elektronikus formátumban is elérhető: https://www.omikk.bme.hu/leveltar/kiadvanyok |
BK-HA