Régi új vezetés a KJK élén: augusztustól Varga István újból dékánként folytatja pályáját, Mándoki Péter a kar új tanszékének vezetőjeként vállal további szakmai feladatokat.

Tanár úr, hogyan értékeli dékáni ciklusát? Teljesültek a kitűzött célok, illetve elégedett az elért eredményekkel?

Mándoki P. Számos szempontból egy nehéz, oktatókat és hallgatókat egyaránt próbára tevő időszakon vagyunk túl. Az elmúlt közel két esztendő fókusza a pandémia és annak oktatásszervezésre kiható következményei voltak, a vírushelyzet okozta szüntelenül változó körülmények rányomták bélyegüket a mindennapokra. Kollégáink és diákjaink eltérően viselték a bizonytalan és olykor rapszodikus körülményeket, ám ezen a nehéz helyzeten is megpróbáltunk úrrá lenni. Azt gondolom, becsülettel álltuk a sarat. A kezdeti döccenők után sikeresen átálltunk a távoktatásra, amelyet szükség esetén a jövőben is alkalmazni tudunk. A hallgatói tudás számonkérésének lehetséges formáin, az esetleges visszaélések nyomon követésén vannak még finomítandó pontok. A hallgatók helyzethez való hozzáállása egyébként példaértékű: a veszélyhelyzet enyhülésével többen jelentkeztek amiatt, hogy az elmaradt laborgyakorlatokat pótolhassák, élőben is ki szeretnék próbálni mindazt, amiről csak online videót láttak.

A pandémia ellenére sem állt meg a karon a szakmai munka, komoly oktatásfejlesztési lépéseket tettünk. A Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karon létrejött egy új tanszék: a Vasúti Járművek és Járműrendszeranalízis Tanszék, amely több, nagy kari hagyományokkal rendelkező szakterületet egyesít. A tanszékalapítás új tanterv létrehozásával, személyi állományfejlesztéssel, a tanszéki struktúra megtervezésével, beszerzések és laborfejlesztések indításával járt együtt, nem beszélve azokról az új ipari partneri kapcsolatokról, amelyeket az új tanszék létrejöttével építettünk ki vagy adtunk ezeknek új lendületet.

Miért döntött két év után a visszalépés mellett?

Mándoki P. A dékáni megbízatás egy komoly, nagy felelősséggel járó és egész embert kívánó feladat az év szinte valamennyi napján. Kevesebb figyelem és erőforrás jutott dékánként a szakmai és az új tanszékkel kapcsolatos feladatoknak, amelyekre a jövőben több energiát szeretnék fordítani. Érdekes és bizton állítom, életre szóló tapasztalatokat szereztem az elmúlt két évben, amelyeket biztosan hasznosítani tudok majd a későbbi feladataim során is. Egy új fejezet kezdődik az életemben, szerettem volna újból visszatérni a szakmához közelebbi területre.

Varga István korábban is a KJK dékánja volt.

Miért döntött úgy, hogy ismét vállalja ezt a megbízatást?

Varga I. Korábban két egymást követ ciklusban, összesen hét évig voltam a kar dékánja. A még jelenleg is érvényes jogszabályi előírások nem teszik lehetővé a két ciklus utáni újra pályázást, ezért léptem vissza a kari vezetéstől. Az utóbbi két esztendőben a kutatásra és a tudományos munkában történő elmélyedésre koncentráltam, számos publikációm megjelent, emellett a nagydoktori disszertációmat is elkészítettem. Nem töltöttem hasztalanul az időt. A szakmai munka mellett sem feledkeztem meg a karról és az itteni operatív feladatokról. Dékáni időszakom alatt Péter gazdasági dékánhelyettesként támogatott, és a leköszönésem után is számíthatott a támogatásomra, tapasztalataimra a kari ügyekben. 2012-től működünk együtt szorosan: az akkor elkezdett hosszú távú szakmai munkának egy közel 10 éves íve érik most be számos kari eredményben.

Tudna ezekre példát mondani?

Varga I. Három célt tűztünk ki a kar számára: az oktatás, a kutatás és a kar pénzszerző tevékenységében szerettünk volna előrelépni. Mindhárom területen komoly eredményeket értünk el. A kar pénzügyi helyzete stabil, széleskörű ipari kapcsolatokkal rendelkezünk, az állami támogatás mintegy ötszörösét teremtjük meg ipari partneri együttműködések és pályázatokon szerzett forrásokból. A műegyetemi karok között az első helyen állunk ebben. Nagy örömünkre szolgált, hogy megmozgatva az oktatói gárdát szépen fejlődik a kari tudományos tevékenység is. Meghirdettünk négy éve egy ösztönző pályázatot, amelyen évente 15 millió forinttal támogatjuk a helyi kezdeményezésű kutatásokat, részben ennek köszönhetően egyre több a tudományos fokozatot szerzett, az MTA doktorok és a habilitált oktatók aránya, emellett természetesen nőtt a publikációk mennyisége is. A kezdeményezésünk olyannyira sikeres, hogy mára már ösztönző program nélkül is szívesen vállalják a kollégák az efféle tevékenységet.

A kari képzések területén is vannak előrelépések, ám itt még vannak tovább finomítandó területek. Az alapképzéseinkre jelentkezők száma az országos demográfiai arányokat követi. Az országban több helyen megtalálható közlekedésmérnöki, logisztikai vagy járműmérnöki képzés, ám méretben és teljesítményben is még mindig a Műegyetem az első, a mi szakjainkon a legmagasabb a felvételi pontszám és az átlagpontszám is. Két éve egy új, angol nyelvű mesterképzési szakot indítottunk autonóm járműirányítás címen, és kezdeményeztük Zalaegerszegen egy kihelyezett jármű üzemmérnöki szak indítását is, ami egyelőre elegendő jelentkező hiányában nem indulhatott el.

Mely területeken látja szükségét az erősítésnek?

Varga I. A mesterképzési szakokon még van bőven teendőnk, ám nem csak mi küzdünk ezzel. A piac elszívó ereje az autóipar nemzetgazdasági jelentősége miatt komoly hatással van arra, hogy mennyien tanulnak tovább az alapfokú diploma megszerzése után. A jelentkezők közel fele választja a mesterszakot, egy részük itt, a Műegyetemen folytatja tanulmányait, ám egy részük inkább új, jellemzően valamilyen gazdasági területtel párosítja korábbi ismereteit. Sokan már az alapképzés során kifutnak az államilag támogatott képzési időből, emiatt nem tanulnak tovább, elkezdenek dolgozni, ám a munka világából, egy jól fizető mérnöki állásból már nehezebb visszacsábítani a fiatalokat az iskolapadba.

Mándoki P. 2016 és 2021 között elindult egy oktatási reformunk: a piaci igényeket folyamatosan követve azt is átgondoltuk, mely tantárgyak esetében lenne szükség több, esetleg kevesebb tanórára, hol szükséges még módosítani a tananyagot, és hol van szükség az oktatói gárda frissítésére.

Ezek az elképzelések már megvalósulnak az újonnan alapított tanszéken?

Mándoki P. Az oktatás, a kutatási lehetőségek és az ipari kapcsolatok terén is komoly feladatokkal és kihívásokkal találtuk szembe magunkat a tanszék koncepciójának kidolgozásakor. A vasúti terület számos ígéretes mérnöki kutatás-fejlesztési lehetőséggel kecsegtet, nagy benne a potenciál, ám Magyarországon kevésbé vonzó szakmai terület a vasút. A közelmúltban napvilágot látott például a V4 projekt, amely a visegrádi országok együttműködésével nagysebességű vasutak létrehozását tűzte ki. Mindez azt is jelenti, hogy rövid időn belül szükség lesz a naprakész tudással rendelkező, legújabb technológiai ismeretekkel bíró szakemberekre. A vasúti mérnöki terület társadalmi elfogadottságán, presztízsén és a téma vonzóvá tételén a fiatalok körében még dolgoznunk kell. Bízunk benne, hogy az új tanszékkel és az oktatói gárdával látványos eredményeket érhetünk el rövid időn belül.

Varga I. Több műegyetemi karral közösen a vasúti mérnökképzés valamennyi szakterületét lefedjük, amivel egyedülálló szakmai lehetőséget kínálunk Magyarországon. Infrastrukturális fejlesztési céljaink egyike, hogy felújítsuk és üzembe helyezzük karunk Európában is unikálisnak számító vasúti fékpad tesztberendezését.

Hogyan értékeli a kar jelenlegi tudományos palettáját?

Varga I. Rendkívül széleskörű és témákban gazdag tudományos feladatokat végeznek a kari oktató-kutatók a hallgatók és ipari partnerek aktív bevonásával. Az együttműködések gyümölcseként 8 szabadalmi ötletet is benyújtottak kollégáink az elmúlt néhány évben. Szárnyal az autonóm járművek terén végzett kutatási munka: már nemcsak gépjárművek, hanem repülők, vonatok, drónok és villamosok fejlesztése területén is megjelentek az önműködő technológiát, mesterséges intelligenciát is alkalmazó fejlesztések. Több területen szakértőként számítanak ránk: tavasszal megalakult a Magyar Drón Koalíció, amelynek elnökének Rohács Dánielt, a KJK Repüléstudományi és Hajózási Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensét választották meg (A témáról a bme.hu  egy korábbi írásában számolt be – szerk.). Egyre jelentősebbé válik a logisztika szakterülete: egyik aktuális projektünkben autonóm targonca fejlesztésén dolgoznak a kari szakemberek, emellett vizsgálják a drónokkal végzett csomagszállítás lehetőségeit is. Fontos és egyben nagyon aktuális témánk a városi közlekedés problematikájának górcső alá vétele. Oktatóink részben a közlekedés szolgáltatássá válásának lehetőségét térképezik fel: egyes meglátások szerint a jövő nem a saját birtokunkban lévő járműveké lesz. Jelentős átalakulás előtt állva a járműveket is úgy vesszük majd igénybe, mint a tömegközlekedést. Szakembereink kutatják a belváros túlzsúfoltságának alternatív megoldásait, így a lágy közlekedési formákat, a járműmegosztási lehetőségeket és természetesen nagy hangsúlyt kap az elektromobilitás területe is. Itt nem csak az elektromos járművek hajtásrendszerének a fejlesztésről van szó, hanem a működéshez szükséges infrastrukturális tényezőkről, mint a töltőrendszerek kiépítéséről, azok ideális helyéről vagy egyéb szolgáltatásokkal való összekötésükről is értekeznek kutatóink a publikációikban.

A KJK fontos szerepet vállal az Autonóm Rendszerek Nemzeti Labor (ARNL) munkájában, melynek műegyetemi koordinátora Szalay Zsolt, a kar Gépjárműtechnológia Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense. (A bme.hu egy korábbi írásában készített interjút a műegyetemi oktatóval az Autonóm Rendszerek Nemzeti Labor témájában – szerk.) Emellett kialakulóban van egy újabb szakmai műhely, a Nemzeti Védelmi Labor, amelynek vezetője és székhelye várhatóan a Műegyetem lesz.

Milyen érzés visszatérni újból a dékáni „székbe”, újból karvezetési feladatokkal szembesülni?

Varga I. Szerettem ezt a munkát, különösen azért, mert a jelenlegi és a jövőbeli mérnökgeneráció életét meghatározó, és reményeim szerint a szakmai fejlődésüket elősegítő tevékenységet végzünk. Két év „pihenés” számomra is hasznos volt, több időm jutott a kutatásra, ám sosem tévesztettem szem elől a kar operatív életének alakulását. Nagy örömmel vettem, hogy a KJK Kari Tanács dékáni szavazásán valamennyi résztvevő támogatta a pályázatomat és az elképzeléseimet. Egy hajóban evezünk mindannyian, és örülök, hogy olyan irányt sikerült mutatni, amellyel mindenki egyetért, azonosulni tud és reményeim szerint aktívan tesz is érte. Kihívások vannak, és mindig lesznek előttünk, ám úgy látom, hogy egy olyan szakmai munkaközösség van jelen a karon, amelyben mindenki tenni fog azért, hogy az itt zajló oktatási, kutatási és ipari partnerekkel közösen folytatott munka révén megerősítsük a KJK helyét és szerepét nemcsak a műegyetemi, hanem a hazai és nemzetközi mérnöki berkekben. Örülök, hogy ennek a részese lehetek.

TZS-HA

Fotó: Geberle M.