2021. november 10.
Egy szabadtéri és természetközeli ökotanterem épült meg a fővárosban műegyetemi hallgatók tervei alapján, melyet végül a fiatalok széleskörű összefogással valósítottak meg.
„Olyan inspiratív kültéri tantermet kívántunk létrehozni, amely segíti az ismeretek gyakorlati elsajátítását, és amely a szünetekben közösségi térként az udvar központi helyévé válhat. Megtiszteltetés és egyben pályakezdőként nagyon inspiráló, hogy nemcsak a legjobbnak vélték tervünket, hanem szinte változtatás nélkül meg is valósíthattuk” - válaszolták a bme.hu kérdésére Józsa Krisztina és Szilágyi Szabolcs, a BME-n nemrégiben diplomát szerzett építészmérnökök, akik még hallgatóként alkották meg pályaművüket egy, a BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) Lakóépülettervezési Tanszéke által szakmailag patronált felhívásra, amelyre egy gyerekeket motiváló és a fenntarthatóságot népszerűsítő ökotanterem tervét várták. A 2019-ben meghirdetett tervpályázat kezdeményezője és finanszírozója a tanszék ipari partnere, a DS SMITH csomagolástechnikai vállalat volt, amely körülbelül 8 millió forint támogatást biztosított a békásmegyeri Pais Dezső Általános Iskolában 2021-ben megvalósított tanterem létrehozására.
 |
 |
Józsa Krisztina és Szilágyi Szabolcs
A felhívásra összesen 11 pályaművet nyújtottak be az építészmérnök hallgatók. A nyertes páros elképzelése teljes körű, komplex megoldást nyújtott a megvalósítás helyén felmerült kérdésekre, építészeti és fenntarthatósági problémákra. A hallgatók egy olyan tervet készítettek, amelynek beépítési koncepciója tovább fejlesztette az iskola meglévő alaprajzának térbeli rendszerét. Megoldásukban az intézmény két párhuzamos épületszárnyát összekötötték, az aulából nyíló udvart a hátsó térhez kapcsolták, ezzel központi helyzetbe hozva az addig használatlan udvarrészt.
A fiatalok a tervezés során környezetbarát és újrahasznosított anyagokat alkalmaztak, és törekedtek egy többféle használatot lehetővé tevő tér létrehozására. Egy napközbeni tanulásra és délutáni pihenésre egyaránt alkalmas kültéri pavilont terveztek. A közel 200 négyzetméteres ökotanterem egy olyan, az iskola épületéhez kapcsolódó izgalmas területen kapott helyet, amelyet az ott lévő beton lelátó rossz, balesetveszélyes állapota miatt korábban nem használhattak a tanulók. E régi vasbeton lelátót a pályázók az iskola szempontjából a lehető legjobban próbálták újrahasznosítani. 450 elemből álló raklap padozattal fedték le, és ezzel létrehoztak egy remekül használható térsort: aula, lelátó, fedett szabadtéri terem hármasával.
Az ökotanterem végül egy fa szerkezetű, burkolt fedett-nyitott térrészre és egy pergola alatti lugasra osztható építmény lett. A lugasba a tanulók által termesztett növényeket, míg a tető alá a kültéri oktatóhelyet tervezték a műegyetemisták. Megőrizték és a közösségi tér központi elemévé emelték az udvar egyik fáját, amelyet a pillangótetős építmény organikusan vesz körbe. A szerkezet merevítő dúcait olyan lécvázakkal látták el, amelyekre a diákok alkotásait tűzhetik ki. A lépcsős közösségi térbe fűszerkerteknek otthont adó magaságyásokat terveztek, míg a kültéri oktatóhely mellé olyan kisebb doboz építményeket szántak, amelyekkel a környezetünk megismerésével és védelmével kapcsolatos ismeretekre tehetnek szert a gyerekek.
|
„Érett, realista és a helyzetet jól átlátó alkotásokat nyújtottak be a pályázók, ám kétségtelenül a nyertes páros mezőnyből kiemelkedő tervei győzték meg a zsűrit arról, hogy mellettük tegyék le voksukat. Tervüket áthatja a jövő generációi iránt érzett felelősség” – méltatták tanítványaikat Sugár Péter, a BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) Lakóépülettervezési Tanszékének egyetemi tanára, valamint Dankó Zsófia, a tanszék adjunktusa, akik szakmai mentorként segítették a pályázatra nevező műegyetemi fiatalokat. Mindketten elmondták, hogy a tanszék több szociális és társadalmi felelősséggel kapcsolatos kezdeményezésbe is igyekszik bevonni az építészmérnök hallgatókat. Korábban például kiírtak tervpályázatot egy VIII. kerületi hajléktalan szálló felújítására és bővítésére. „Elkötelezettek vagyunk abban, hogy egyetemi keretek között segítsük a szociálisan rászorulókat. A hallgatókat e feladatokba bevonva ’érzékenyítjük’, és arra sarkalljuk őket, hogy sajátkezű építések révén egyfajta önkéntességet is gyakoroljanak. Ezzel azt szeretnénk megmutatni a leendő építészeknek, hogy úgy tudnak másoknak segíteni, ha egyúttal saját személyiségüket is építik, fejlesztik. Bátorítjuk őket a közösségi, társadalmi felelősség irányába, tanítva nekik az építészet egyik legfontosabb küldetését, a közjó szolgálatát” – fogalmazták meg a fiataloknak szóló tervpályázatok céljáról a műegyetemi oktatók. Úgy vélik, a szárnyaikat bontogató leendő építészmérnökök számára rendkívüli élmény, amikor terveik megvalósulnak, sőt, ők maguk is részt vehetnek a kivitelezés folyamatában. „Ilyenkor közvetlenül megtapasztalhatják az anyagok, a technológiák valóságát, átélhetik, milyen az, amikor a vonalak életre kelnek és fizikailag megtapasztalható matériákká, terekké válnak. Fontosnak tartjuk, hogy biztosítsuk ezt a lehetőséget a műegyetemi képzésünkben, ahol úgy tanítunk építészetet, építészeti tervezést, hogy nincsenek igazi műtermeink, nincsenek műhelyeink, ahol a diákok modellezhetnek, valóságos anyagokkal dolgozhatnak. A megvalósítás pedig a hallgatótársakkal, igazi csapatmunkában történik, ahol a szakmai tudásátadás mellett a fiatalok egy közös célért működnek együtt, miközben egy csapattá válva életre szóló közösségi élményt szereznek” – ecsetelték a hallgatói tervpályázatok további célját és előnyeit a BME építészmérnök oktatói, akik hasonló felhívások megszervezését prognosztizálták a közeljövőben. |
Az ökotanterem megvalósítását koordináló szakmai zsűri bírálata szerint Krisztina és Szabolcs egy olyan jól kidolgozott pályaművet nyújtottak be, amelyet végül a részletek kidolgozását követően szinte változtatás nélkül épülhetett meg. A nyertesek hallgatótársaik bevonásával valósították meg az iskolai ökotantermet. Mindenki részt vett az építkezésben, aki magáénak érezte a projektet, mindezt a COVID idején, rengeteg ebből fakadó bizonytalanság és akadály közepette. Ám ez sem tudta megtörni a műegyetemisták elkötelezettségét, akik végül a 2021/2022-es tanév kezdetére befejezték a szabadtéri tanterem építését. A társak mellett a fiatalok számíthattak egyetemi oktatóik szakmai támogatására is. A mentorok véleményezték a hallgatók statikai és épületszerkezeti megoldásait, valamint a helyszíni koordinálás mellett vállalták a műszaki és egyéb (például munkavédelmi) felelősséget az építésen, továbbá segítettek a fizikai kivitelezésben is.
Krisztina és Szabolcs a bme.hu kérdéseire válaszolva elmondták, hogy örömmel és várakozásokkal telve fogtak bele életük az első közös munkájába, első pályaművük elkészítésébe. „Sokat dolgoztunk az alatt az egyébként szűkös másfél hónap alatt, amely a rendelkezésünkre állt. Reméltük, hogy a tervek kidolgozásába fektetett energiánk és lelkesedésünk meghozza gyümölcsét, ám nem gondoltuk, hogy megnyerjük a pályázatot. Fantasztikus meglepetés volt! Örömmel vetettünk bele magunkat a megvalósításba és köszönettel tartozunk a barátainknak, a tanárainknak és az önkénteseknek, akik nélkül az ökotanterem nem valósulhatott volna meg. Reméljük, hogy az iskolás fiatalok is annyi örömüket lelik majd benne, mint amekkora lelkesedéssel készítettük számukra” – zárta gondolatait a tervpályázat nyertes építőmérnök párosa, akik a közelmúltban sikeres záróvizsgát tettek, elkészítették és megvédték diplomamunkájukat. Jelenleg mindketten egy építészmérnöki irodában gyakorolják a Műegyetemen megszerzett tudásukat.
TZS-HA
Fotók: Józsa Krisztina és Szilágyi Szabolcs