Programja oktatásfejlesztési, tehetséggondozási, humánpolitikai, gazdasági és stratégiai céljainak részleteit osztotta meg a Vegyészmérnöki és Biormérnöki Kar új dékánja.

Szarka András tavaly nyáron kezdte meg első dékáni ciklusát a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (VBK) élén. 1999-ben biomérnökként végzett műegyetemi alma materében labordiagnosztikai szakirányon, majd a Semmelweis Egyetemen folytatta tanulmányait a molekuláris orvostudományi doktori iskolában, pato-biokémiai területen. Ez alatt az idő alatt sem szűnt meg kapcsolata a BME-vel: óraadóként tanított és közös kutatásokat folytatott a VBK szakembereivel. Két évig Antwerpenben kutatott, majd 2003-ban főállású oktatóként csatlakozott a műegyetemi karhoz. A 2010-ben indult kutatóegyetemi programban a biotechnológia terület kutatási vezetőjévé nevezték ki. 2015-től a VBK Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék tanszékvezető-helyettese lett. 2017-től gazdasági dékánhelyettesként is segítette a kar munkáját, 2021 júniusában pedig sikerrel pályázott a VBK dékáni posztjára.

Miért döntött úgy, hogy vállalja a kari vezetői feladatot?

Már műegyetemi hallgatóként és ifjú kutatóként is arra tanítottak egykori tanáraim és mentoraim, hogy a siker, legyen szó bármekkora apró eredményről, összefogással, egy közös célért küzdve érhető el. Hiszek abban, hogy ésszerű kompromisszumok mellett és együttes erővel merészebb álmokat szőhetünk, messzebbre juthatunk. Ebben a 20 éve követett szellemben pályáztam meg a dékáni pozíciót, és bízom benne, hogy törekvéseim mögött minél többen felsorakoznak majd. Szeretnék még többet tenni a kar, a képzéseink és az itt zajló kiemelt kutatási munka megerősítéséért és minél szélesebb körű elismertségéért.

Milyen célokkal vágott neki a megbízatásnak?

Dékáni programom kiemelt céljai között szerepelnek: az utánpótlás-nevelés, a tehetséggondozás, a minőségi képzés jegyében egy fókuszáltabb oktatási modell bevezetése, az alkotói munka megőrzése mellett ösztönözni kutatóinkat a tudományos munkára, szakembereink képzése és kutatási mobilitásának elősegítése, az ipari kapcsolataink ápolása, bővítése, piaci szereplőkkel közös alkalmazásközpontú kutatások indítása, emellett természetesen a kar szerepét szeretném erősíteni az egyetemen belül és az intézmény falain kívül is.

Hogyan látja a kar jelenlegi képzési rendszerét?

Kari szinten célunk a minőségi képzés feltételeinek biztosítása, amelynek egy része, hogy az oktatóknak kellő időt biztosítunk a tanórákra való felkészülésre, továbbképzésekre a naprakész tudás megszerzése érdekében, továbbá arra is, hogy konzultáljanak és időt szánjanak hallgatóik tehetséggondozására (TDK, szakdolgozat, diplomaterv vagy akár doktori munkák témáinál).

Oktatásszervezési oldalról még előttünk áll jó pár olyan intézkedés, amely maradéktalanul szükséges. Elsőként fókuszáltabb oktatási modellt vezetünk be: a pandémia csak megerősítette azt a problémát, hogy a 250-300 fős nagy létszámú hallgatói előadásokat és záróvizsga kurzusokat nem alapozhatjuk egyetlen oktatóra és tudására. Ezért a kar portfóliójában igen nagy létszámban jelen lévő 5-8 fős tanórák erőforrásait a nagyobb létszámú kurzusok irányába, továbbá a komplex és ipari relevanciájú projektfeladatokra fókuszáljuk. Szeretnénk minél több platformon bevezetni a modern, digitális oktatási technikákat, módszereket és jó gyakorlatokat. Méghozzá kettős céllal: szakértelmünket felhasználva érdemes lenne a karnak online kurzusokkal is megjelenni az „oktatási piacon”, továbbá a digitális platformok révén több külföldi, szakmailag elismert vendégoktatót is „fogadni” a műegyetemi kurzusokon. Fontos a nemzetközi jelenlét és ennek erősítése. Nemcsak a projekt-, hanem az oktatási tevékenységben is fontos az ipar visszajelzése, mégpedig azért, hogy az egyetem minél rövidebb idő alatt reagálhasson a piaci partnerek pályakezdő munkavállalókkal szemben támasztott elvárásaira.

Milyen intézkedéseket tart szükségesnek a hallgatói utánpótlás terén?

A minket választó továbbtanuló középiskolások a legkiválóbb diákok, országosan nálunk a legmagasabb a felvételi ponthatár. Azonban a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karon is szembe kell néznünk az alap-, a mester- és még a PhD-képzés terén is általánosan tapasztalható létszámcsökkenéssel.

Hallgatóinkat olyan szakmaspecifikus gondolkodásmódra szeretnénk tanítani, amelynek birtokában képesek lesznek a még előre nem látható mérnöki, műszaki kihívások megoldására, jövőbeli technológiák fejlesztésére és alkalmazására. Ilyenek a digitális készségek, az angol nyelv ismerete, az együttműködés, a kooperáció és a komplex feladatátlátás képessége, amelyekre az iparközeli projektfeladatok adhatnak kiváló alkalmat. Utóbbi megvalósításában kulcsszerepet játszik az ún. blokkosított órarend, amellyel már az alapképzéstől kezdve becsatornázhatók a fiatalok a karon zajló kutatómunkába, elővetítve a PhD-képzésben résztvevők, majd ifjú kutatók és egyetemi oktatók utánpótlását. A blokkosított órarend azoknak a hallgatóknak is segítség, akik tanulmányaik mellett szívesen vállalnának szakmai gyakorlatot egy ipari vállalatnál akár heti 2-3 napon is.

Részlet Maria do Rosário Teixeira de Alva Sequeira Bragança Sambo, Angola felsőoktatási, kutatási, tudományos és innovációs területekért felelős minisztere BME-n tett hivatalos látogatásáról (2021. november 2.) – Laborbemutatót tart Szarka András (dékán, BME VBK)

Hogy áll a kar az oktatói és kutatói utánpótlással?

Sajnálatos módon a hallgatók mellett a fiatal oktatók, kutatók terén is csökken a létszám: mindössze három 60 év alatti egyetemi tanár kollégánk van a karon. Ennélfogva az utánpótlás-nevelés, a 28-35 év közötti kutatók motiválása az egyik legfontosabb részcélja a dékáni programomnak.

Az oktatáshoz hasonlóan a kutatás, a kari tudományos tevékenység terén is a mennyiség helyett a magas minőségnek kell mérvadónak lennie. Czigány Tibor rektor úr törekvéseivel összhangban a VBK-n a kiemelkedő színvonalú, ún. D1-es minőségű folyóiratokban történő publikálást célozzuk meg. Eredményeink jobb láthatósága mellett nagyobb eséllyel pályázunk a nagy hivatkozottságú (highly cited) írások közreadására vagy akár európai uniós pályázatokra is. Rangsorokban elfoglalt helyünket erősíthetik az ipari és pályázati megbízások, a saját szabadalmak, a külföldi hallgatók és vendégoktatók jelenléte, valamint a sikeres PhD-végzések arányának növekedése is. E téren azért még vannak teendők, nevezetesen: a fókuszált oktatási rendszerrel felszabaduló erőforrásokat utánpótlás-nevelésre, kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységre szeretnénk fordítani. Új programot szeretnék indítani a kari oktatói-kutatói utánpótlás-nevelésre. Sok tehetséges, PhD-fokozattal rendelkező fiatalt veszítünk el éppen amiatt, hogy az első posztdoktori vagy ifjú kutatói pályázatokon nem szerepelnek sikerrel. Az ÚNKP program kiváló szándéka ellenére csak korlátos kereteket biztosít a fiataloknak arra, hogy bérüket a megélhetési szintre hozzák fel. Egy olyan program beindításán dolgozunk, amely felkarolja ezeket a pályájuk elején járó kollégákat, akik kari segítséggel áthidalhatnák az önálló támogatásig és az első sikeres pályázatig eltelt időszakot. A tervek szerint éves szinten 2-4 millió forintra pályázhatnak azok, akiknek kutatási tervét forráshiány miatt elutasították, ám vállalják, hogy a következő évben egy továbbfejlesztett pályamunkával újra benyújtják kérelmüket a felhívásra, és közben részt vesznek a projektfeladatokba bevont hallgatók koordinálásában, oktatásában.

Kutatóként tisztában vagyok vele, hogy egy szakember termékenységének egyik kulcsa az alkotói szabadság. Ha ez hiányzik, kevesebb eredményre lesznek hivatottak a kollégák. Céljaim között van egy olyan munkahely megteremtése, ahol számos egyéb szempont mellett időt biztosítunk a tudományos munkára, az eredmények publikációira, és ezzel párhuzamosan az akadémiai fokozatok megszerzésére is. Utóbbival kapcsolatban humánpolitikai tervet állítottam össze: ennek részeként tovább szeretném folytatni az MTA doktori fokozat megszerzését elősegítő korábbi ösztöndíjpályázatot, és a lehetőségekhez mérten emelni a kari oktatói életpálya modellre szánt támogatás mértékét is.

Milyen jövőt szán az eddigi kari tehetséggondozó programoknak?

Szerencsés vagyok, amiért egy jól kiépített, programokban gazdag és már komoly eredményeket elért palettát vehettem át elődömtől. Mindezeket a továbbiakban is szeretném folytatni. Ilyen a Gyerekegyetem, az általános iskolásoknak szóló Szántay Csaba Verseny, a VeBio Tehetség Csoport szombatonkénti foglalkozásai (Szakmai napok), a középiskolásoknak szóló szakmai napok, a partneriskolák diákjai számára rendezett foglalkozások, laborgyakorlatok, a Kémszámtábor és az Oláh György középiskolai kémia verseny. Kiváló munkát végez a BME Szent-Györgyi Albert Szakkollégium (SzASz), az elsőéveseket segítő mentorok köre, akikkel továbbra is a jó kapcsolat ápolására törekszem. Szeretnénk megőrizni a TDK mozgalom és a kari doktori képzés magas színvonalát, emellett preferálom, hogy tanítványaink részt vegyenek nemzetközi tehetséggondozó programokban is, kari szinten ismerjünk meg és vegyünk át innen is jó gyakorlatokat.

Dékánként hogyan látja a VBK szervezetét? Szükségesnek tart módosításokat a jelenleg fennálló struktúrában?

Gazdasági dékánhelyettesként jócskán volt rálátásom a kar bonyolult, időnként idő-, papír- és energiapocsékló adminisztrációs környezetére, amely a VBK oktatási és innovációs potenciáljára is rossz hatással van. Egy rugalmas, egyszerűbb szervezeti működés hatékonyabban szolgálná a kar küldetését. A kutatók és az oktatók adminisztrációs terheinek minimalizálása mellett a papírmentes iroda szemléletének bevezetése, az elektronikus ügyintézés környezetvédelmi és gazdasági szempontból is elodázhatatlan. Az adminisztrációnak, a válaszadásoknak rövid határidőn belül meg kell történniük, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a 21. században az oktatást vagy a kutatást bármilyen formában gátolja az adminisztráció hiánya vagy lassúsága. Egy olyan gazdasági és adminisztrációs ügyeket kezelő szervezetet szeretnék kiépíteni, amelyben a „jó gazda, jó gazdálkodás” szemléletével a karhoz tartozó ügyeket helyben kezeljük. A VBK gazdasági adminisztratív feladatainak közvetlen koordinálására a kari gazdasági titkári tisztséget szeretném bevezetni.

Hogyan látja a kar infrastrukturális adottságait?

A műegyetemi karok közül a VBK az egyik leginkább technológiaorientált és laborintenzív terület, ennek ellenére a két legpatinásabb, ám legrégebbi és a campus egészét tekintve legelavultabb épületeiben vagyunk jelen (F, Ch). Az ilyen környezet sajnos nem teszi lehetővé, hogy a szakmát a magunktól elvárt, 21. századi színvonalon végezzük. Hosszú távon az egyetlen megoldás egy új kari épület kialakítása. Remélhetőleg sikeresen szerepelünk az RRF pályázaton, és az új műszerekre alapozott meghatározó tudományos tevékenységek helye már a leendő Science Park épületben lesz. Ezzel párhuzamosan egy új, a karon végzett kutatási tevékenység színvonalához méltó kari épület létrehozásán fogok dolgozni. Ehhez erősíteni kell a kar lobbi tevékenységét. A VBK helyét, szerepét és együttműködési lehetőségeit bővíteni szeretném nemcsak a többi műegyetemi karral, hanem az intézmény falain kívüli ipari partnerekkel, alumni BME-s tagokkal és partner felsőoktatási intézményekkel egyaránt.

Milyen kapcsolatra törekszik a kollégákkal?

Több mint 20 éve tanítok és dolgozom a Műegyetemen. Oktatóként és vezetőként is mindig arra törekedtem, hogy a teljes közösséget bevonjam a kar vérkeringésébe, és az információ mindenkihez időben eljusson. Dékánként erre nagyobb lehetőségem és befolyásom nyílik. Egyik első intézkedésként tematizáltam a kari fórumot: ezen a platformon a szükséges témák rövid ismertetése után minden résztvevőnek lehetősége van a véleménynyilvánításra, a jó és rossz tapasztalatok megbeszélésére. Célom, hogy kötetlen párbeszéd alakuljon ki a kar vezetése és a kollégák között. Dékánként is igyekszem megőrizni azt a személyt, aki voltam és vagyok: szívesen oktatok, szeretek órákra járni, távolságtartás nélkül beszélgetni a kollégákkal és a hallgatókkal, meghallgatom a problémákat és arra valamilyen módon igyekszem megoldást találni. Komoly kihívások elé állított és állít minket a pandémia, amely sok egyéb mellett az emberi kapcsolatok rovására is megy. Egy olyan vezető szeretnék lenni, aki nem az elefántcsonttoronyban ül, hanem mindig nyitva áll ajtaja azok előtt, akik nyitottak egy őszinte beszélgetésre.

TZS-HA

Fotók forrása: Hegedűs Bence és Vészi Blanka