Újabb ciklusát kezdte meg a BME tudományos és innovációs rektorhelyetteseként Levendovszky János, akit a Műegyetem intézményi céljairól kérdeztünk e két területen.

A felvételi jelentkezési időszakban beszélgetünk. A tudományos terület eredményei alapján miért ajánlja a BME-t a felvételizőknek?

A felvételizők elsősorban a képzések, illetve diploma megszerzése után a munkaerőpiacon történő elhelyezkedés esélyei alapján döntenek a továbbtanulásról. A felvételi során az is mérlegelendő, hogy a Műegyetem végzősei azért is versenyképesek az elhelyezkedés során, mert ez egyetem oktatói a szakterületük elismert kutatói, akik folyamatosan együtt dolgoznak vezető nagyvállalatokkal. Így a BME kutatóinak eredményei beépülnek az átadott tananyagba, a hallgatók pedig a legfrissebb és versenyképes tudáshoz juthatnak. Ráadásul számos olyan kutatási programunk van, amelyek több kar együttműködésében, a hallgatók és az oktatók közös munkájának is köszönhetően sikeresek. Itt említhetem a BME-n működő Nemzeti Laboratóriumokat, hiszen jövőformáló kutatási programok indultak az önvezető járművek, a mesterséges intelligencia és a kvantuminformatika területén.

A kiemelkedően tehetséges hallgatókkal az oktatók a tanulmányok kezdetétől külön is foglalkoznak, részükre a szakkollégiumok, valamint egyéb szakmai konzultációk is elérhetők. Ez segíti őket abban, hogy minél hamarabb bekapcsolódjanak a tudományos diákköri tevékenységekbe, szakmai és tanulmányi versenyekbe. A Műegyetemen elérhető ösztöndíjak rendszere pedig az egyetemi tanulmányok kezdeti időszakától a doktori képzéseken át támogatja a kiválóságot és a tudományos pályát választókat.

Rektorhelyettes úr, hogyan fogadta az újabb felkérést és milyen célokkal vágott neki a jelenlegi ciklusnak?

A felkérést örömmel fogadtam és megtiszteltetésnek éreztem, hogy munkámmal továbbra is segíthetem a Műegyetem hazai és nemzetközi elismertségét. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem immáron több mint 240 éves fennállása óta a hazai mérnökképzés és a tudományos igényű mérnöki kutatások vezető intézménye. Ennek megfelelően a Műegyetem érték, amelynek kutatási, fejlesztési és innovációs potenciáljának kiaknázása nagy lehetőségekkel kecsegtet, ám egyúttal komoly felelősséget is igényel. Ezért a rektorhelyettesi pályázatom fő célkitűzése, hogy tovább fejlesszem az egyetem KFI kompetenciáit, illetve segítsem azokat a folyamatokat, amelyek a magas szintű kutatási eredmények ipari hasznosulását biztosítják. Ennek a kereteit egyrészt a Rektori Pályázat (RP), másrészt az Intézményfejlesztési Terv (IFT) célkitűzései határozzák meg.

Melyek e stratégia legfontosabb sarokpontjai?

Három fő pillérre építettük fel az elkövetkezendő időszak főbb célkitűzéseit. Elsőként a tudományos minőség folyamatosságának biztosítására és továbbfejlesztésére. Ennek keretében támogatjuk a felfedező és alkalmazott kutatásokat, és igyekszünk elősegíteni az oktató-kutató kollégák és a hallgatók tudományos kiválóságainak további gyarapodását. Tovább kell erősítenünk a kutatási, fejlesztési és innovációs teljesítményeket is. Ide tartoznak a tudományos eredmények ipari hasznosulásai, a minél sikeresebb pályázati tevékenység, részvétel a nagy kormányzati és ipari projektekben, valamint a Horizon Europe programjaiban is. Harmadik pontként az egyetem társadalmi szerepvállalásának minél szélesebb körű elősegítése is a célunk, mégpedig egy hatékony, ipari partnerek bevonásával létrehozandó innovációs ökoszisztéma megteremtésével, amely további ipari kapcsolatok bővítését, és a piacon, a valós életben is megjelenő műegyetemi eredetű fejlesztések lehetőségét kínálja.

Mit ért az oktatók, kutatók és hallgatók tudományos kiválóságának gyarapításán? Milyen intézkedések mentén képzeli el ezt a programpontot?

Egy egyetem kiválósága nagyrészt az ott dolgozó oktatók, kutatók és a hallgatóinak a kiválóságán alapul. A tudományos minőségnek ez a személyes aspektusa. Oktatóinkat és kutatóinkat arra kívánjuk ösztönözni, hogy vegyenek részt minél több pályázatban, fordítsanak lehetőség szerint minél több időt a kutatásra, eredményeik publikálására, és pályázzanak a nemzetközi kutatói kiválóság egyik mércéjének tekinthető ERC felhívásokra. A BME eddig is kiválóan szerepelt olyan hazai kiírásokon, mint az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj vagy az MTA Lendület Program, és szeretnénk megőrizni, sőt, megerősíteni itteni szerepünket. Reményeink szerint ezek egy olyan kutatói-akadémiai pálya fontos állomásai, amelyek egyúttal oktatóinkat és kutatóinkat az MTA doktora cím elérésére is ösztönzik.

Az Egyetemi Habilitációs Bizottság és Doktori Tanáccsal karöltve olyan tehetség-karrier program megalkotása a célunk, amelyben a már meglévő programok (ÚNKP ösztöndíjak, Kooperatív Doktori Program, doktoranduszok állami ösztöndíja) a finanszírozás szempontjából is kiegyenlítettebbekké válnak. Az egyes felhívások nyújtotta támogatások mértékének közelítése ugyancsak hozzásegíthet ahhoz, hogy valamennyi fiatal kutató megtalálja helyét egy akadémiai karrier kezdetén. Bízunk benne, hogy ezzel a még kidolgozandó intézkedéssel is növelni tudjuk majd a PhD-hallgatóink számát.

A tudományos kiválósághoz kapcsolódó törekvéseinket segíti a Pro Progressio Alapítvány tudományos közleményekhez kapcsolódó felhívása is, amellyel elsősorban a Nature és a Science folyóiratokban való megjelenést, valamint a magas impaktfaktorú és legtöbbet idézett publikációkat díjazza az alapítvány. Ezt azonban érdemes teljes intézményi publikációs stratégiává kiterjeszteni azzal a céllal, hogy a minőségi publikációkat az egyetem támogatással is elismerje. E stratégia részleteiről a Tudományos Tanáccsal közösen zajlanak az egyeztetések.

Fontos megjegyezni, hogy a BME publikációs tevékenysége magas színvonalú, idézettsége is jó. Ám a publikációs tevékenységet célszerű lenne a nemzetközi rangsorkészítők szempontjai alapján finomhangolni annak érdekében, hogy ez a tudományos teljesítmény még hatékonyabban látható legyen a külvilág számára, kitérve az egyre nagyobb súllyal jelenlévő open access publikációkra is, hiszen a nyílt tudomány jegyében ez is elvárás.

Mit gondol az oktatói-kutatói utánpótlás helyzetéről az egyetemen?

Ez olyannyira fontos kérdés, hogy nagymértékben meghatározza az intézmény jövőjének alakulását. Ezért a korábban említett intézkedéssel az egyetem vezetése azon dolgozik, hogy az oktatói, kutatói életpályában rejlő lehetőségeket vonzóvá tegye a kutatói és tudományos munka iránt érdeklődő fiataloknak. Meglévő oktatóinkat is ösztönözni szeretnénk az akadémiai előrelépésre, amelynek csúcsa az MTA doktora cím megszerzése. Összegyetemi oktatói létszámra vonatkoztatva 10,89% az MTA doktora címmel rendelkezők száma, amellyel a BME a hazai élmezőnyben jár. Ám, ha az életkori adatokat is figyelembe vesszük, kiderül, hogy e címmel rendelkezők mindössze 36%-a 50 év alatti. Nagy szükség van az oktatói-kutatói állomány fiatalítására, ezért egy kiszámítható és elérhető tudományos eredményeket prognosztizáló karriervonal kiépítése a célunk a BME-n.

Ugyanakkor az egyetem a hallgatói révén válik „többé” mint egy kutatóintézet: az oktatók és a diákok közötti interakció jelenti azt az intellektuális „pluszt” és inspirációt, ami csak egy egyetemen van jelen. Részben e kapcsolaton múlik az is, hogy egy oktató a saját kutatómunkája iránti elkötelezettségével, tapasztalatai átadásával vagy a felkínált témákkal vonzóvá teszi-e a fiatalok számára a kutatói életformát és az egyetemi karriert. Az érdeklődő és TDK-zó hallgatók köréből akár a jövő generációjának egyetemi oktatói nőhetnek ki, hiszen itt jelenik meg az a sajátos és bensőséges kollegiális oktatói-hallgatói viszony, amely inspirációt ad és a leghatékonyabb tudásátadást biztosítja. Szeretnénk minél több ilyen lelkes oktatót és hallgatót az egyetem falain belül tudni.

Hogyan értelmezi az egyetem és az innováció kapcsolatát? Miben rejlik ma az innováció ereje, jelentősége?

Az innováció azért nagyon fontos, mert az innováció nélküli tudomány hasznos ugyan a világ megismerésében, ugyanakkor kutatóként, tudósként, mérnökként kötelességünk arról is gondoskodni, hogy ezek a felismerések a társadalom számára is hasznosíthatók legyenek. Különös felelősséget jelent ez a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek, hiszen az intézmény neve is erre a feladatra predesztinál bennünket.

Az innováció, a tudástranszfer – amely a tudományos eredményektől az ipari és társadalmi hasznosulás irányába visz – jelentősége abban áll, hogy a gazdaság teljesítményének növelése révén mindannyiunk életminőségének javításához is hozzájárul. Ebben rejlik az innováció ereje. Szerencsére az egyetemen a tudományos tevékenységünk spektruma az alapkutatástól egészen az ipari hasznosulásig terjed. Ez kivételes lehetőségeket ad, hiszen kevés felsőoktatási intézmény büszkélkedhet a kiválóság ilyen széles tartományával. Különösen fontos ez manapság a tudásintenzív, ún. „diszruptív technológiák” korában (pl. Mesterséges Intelligenica, Ipari Digitalizáció), ahol az innovációhoz tudományos kompetenciákra van szükség. Ez a vállalatok nagy részénél (pl. a KKV szektorban) nincs jelen, hiszen túl nagy anyagi erőforrásokat igényelne. Ezért fontos, hogy az ipari együttműködéseket a „nyílt innováció” felé tereljük, amely során a vállalati fejlesztések tudásintenzív részét az egyetemre szervezik ki. Ez mindkét fél számára gyümölcsöző koncepciót eredményez. Ezt támogatja a kormányzatilag finanszírozott műegyetemi Science Park kezdeményezés, vagy a Felsőoktatási Ipari Együttműködési Központ (FIEK) és Kompetencia Központ projektek is. A kapcsolódó innovációs folyamatok egységes menedzselésére a FIEK szervezeti egységgé is vált, amely növeli az egyetem innovációs potenciálját. A Műegyetem a korábbiakban is törekedett erre, ám a sokfajta ipari kapcsolatokból fakadó innovációs folyamatok menedzsmentjéhez nem feltétlenül kapcsolódtak egységes eljárások és folyamatok. E téren a BME jó irányba halad: vannak új szabályzataink, amelyek az ipari jogvédelemért, az innovációs folyamataink egységes és szabványos szintre emeléséért felelősek. Ennek is köszönhető, hogy 2021-ben 10 nemzeti és 9 nemzetközi szabadalmi bejelentés született a BME részéről. A FIEK részeként működő Z10 startup inkubátorba pedig közel 200 ötlettel jelentkeztek a műegyetemi startup csapatok, amelyek közül az érettebb üzleti kezdeményezések már mintegy 200 millió forint befektetést vonzottak.

A FIEK mellett az innovációs folyamatok további fejlesztésében az Innovációs Tanácsé a stratégiaalkotó szerep. Az innováció szempontjából ugyancsak fontosak még azok a nagyprojektek (TKP2021, KK, Nemzeti Laboratóriumok), amelyekben az innováció teljesítendő indikátorok formájában is megjelenik. Ezek egyre tudatosabbá teszik a Műegyetemet a saját eredményei, illetve a tudásvagyona hasznosításában, és hozzájárulnak ahhoz is, hogy megőrizzük tudományos vezető szerepünket a régióban.

Mennyire mutat egységes képet a Műegyetem az innováció és a tudományos eredmények kezelése terén?

Szerencsére számos nagyszerű egyetemi kiválósággal, műhellyel, szakemberrel és eredménnyel büszkélkedhetünk. Ezek az eredmények azonban – az egyes egységek eltérő történelmi fejlődése okán – az egyetem különböző, és egymástól valamelyest elszigetelt tudományos műhelyeiben jöttek létre. Ezen változtatni szeretnénk már csak azért is, mert napjaink egyre égetőbb globális kihívásai (például a zöld átállás, az ipari digitalizáció, fenntarthatóság stb.) fokozott inter- és multidiszciplináris megközelítést igényelnek. Ezzel a kihívással a BME-nek is meg kell birkóznia, meg kell találni annak a módját, hogyan tudja felfűzni a tudományos eredményeit a globális kihívásokra, és hogyan tudja hatékonyan egyesíteni az eddig kari szinten működő különböző tudományos kompetenciákat. Ezt segíti a „hálózatosodás”, amely a nagy projektek (FIEK, Kompetencia Központ, a Műegyetem által gondozott 3 Nemzeti Laboratórium stb.) közös végrehajtása során a különböző kutatócsoportok hatékony együttműködésére és rugalmas kommunikációjára ösztönzi az egyetemet. Így komplex és sokrétű eredmények születhetnek. Ezek a projektek elősegítik az egyetem átállását olyan működési módra, amelyben a karok és a tanszékek közötti tudásáramlás rugalmasabban valósulhat meg, és tudatosabban, átfogóbban fejleszthetők a kompetenciák.

Rektor úr programjának fontos részét képezi a Műegyetem helyének erősítése a nemzetközi rangsorokban. Mit gondol erről a kérdésről? Milyen esélyei vannak a BME-nek?

Magyarországon a szakterületi rangsorokban élenjáróak vagyunk, sőt a globális rangsorokban pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem mellett a legrangosabb hazai intézményként tartanak minket számon. A nemzetközi rangsorokban, mint például a Quacquarelli Symonds (QS), a Times Higher Education (THE) New Europe Ranking, az Academic Ranking of World Universities (ARWU) - közismert nevén a „Shanghai-lista” - lenne még lehetőségünk az előrébb lépésre, amely egyben fenntartói és felsőoktatási ágazatpolitikai elvárás is. A listákon való helyezésnek nagy ereje – még ha az indikátorok kiszámolásának a módja néha torzítja egy kicsit a valóságot – hogy egyetlen szám formájában jeleníti meg az egyetem teljesítményét.

Ez sok esetben mérvadó, hiszen a külföldi diákok ez lapján választanak intézményt, továbbá a fenntartó és más piaci szereplők számára is fontos jelző. A listák összeállításánál sokat nyom latba a publikációk minősége, a külföldi kutatók véleménye rólunk, a külföldi hallgatók létszámának aránya és a külföldi vendégprofesszorok száma is. Ezen paraméterek javítására egy határozott stratégia kidolgozásával és végrehajtásával lehetőségünk van, ezért a rektori ciklusban ez is fontos feladat.

TZS-HA

Fotó: Geberle B., Philip János