2022. január 21.
A rangos elismerés „magyar építészet és építőművészet” kategóriájának díjazottja lett az Építészmérnöki és az Építőmérnöki Kar két professzora.
A Prima Primissima díjat Demján Sándor a Vállalkozók Országos Szövetségének támogatásával 2003-ban alapította. Az elismerés célja a magyar értelmiség szellemi eredményeinek megőrzése, a hazai tudomány, művészet, kultúra és sport fejlesztésének erősítése egy olyan, hatalomtól és politikától független kitüntető cím adományozásával, amelynek megkérdőjelezhetetlen értéke van a közvélemény szemében.
A tíz kategóriában – magyar irodalom, magyar színház és filmművészet, magyar képzőművészet, magyar tudomány, magyar oktatás és köznevelés, magyar építészet és építőművészet, magyar sajtó, magyar népművészet és közművelődés, magyar zeneművészet, illetve magyar sport – megválasztott három-három Prima, azaz összesen harminc jelölt közül végül titkos szavazással kerül ki minden kategória Primissima díjasa, aki 2021-ben Kovács Csaba, építész, belsőépítész, a MOME Építészeti Intézetének vezetője.
A két Prima-díjas építész a Műegyetem oktatója.
„Ez az elismerés nem lezár egy életművet, hanem inkább megerősít minket a mindennapi dilemmák megoldásában” – válaszolta a bme.hu kérdésére Szabó Levente, a BME Építészmérnöki Kar (BME ÉPK) Középülettervezési Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, aki a közelmúltban kapta meg az építészet kategóriában a Prima- díjat. Hozzáfűzte, az elismerés sajátossága, hogy a jelöléseket ugyan szakmai grémium készíti elő, de szélesebb körű társadalmi elismerést is megfogalmaz, ami a Műegyetemnek, az Építészkarnak, valamint az általa másfél éve vezetett tanszék számára is nagyon lényeges.
Szabó Levente 1999-ben végzett a BME-en, ahol 2001-től tanít; 2020-tól pedig a Középülettervezési Tanszéket vezeti. A budapesti Móricz Zsigmond körtéri Gomba épületének megújítása, az ELTE Trefort-kerti emlékműve, a soproni Várkerület revitalizációja, a reformáció 500. évfordulójára készült Kálvin téri installáció vagy a régi budai Városháza rekonstrukciója egyaránt emblematikus alkotásai. Munkásságát 2018-ban Ybl Miklós-díjjal ismerték el, 2020-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Munkáiban a múlt rétegeit feltárva, azokat értő, kortárs módon kiegészítve az építészet és emlékezet gazdag kapcsolatrendszere bontakozik ki.
|
„Az építészetben számomra az a szép, hogy művelőjének egyszerre nagyon magasztos, nagyon fennkölt, emellett nagyon ’földhözragadt’ dolgokkal kell nap mint nap megbirkóznia. E kettőt egy cél érdekében teszi: szülessen egy alkotás, amiben egy idea, egy magasztos elképzelés és a funkció, a használhatóság és az anyagi valóság együtt van jelen. Minden feladatban, akár kicsi, akár nagy, akár a régmúlttal foglalkozik, akár jövőorientáltságú, az alaposság, a helyzet legpontosabb megismerése, feltérképezése jelenti számomra a tervezés alapját. Mindig az foglalkoztat, hogy valamilyen kulturális dimenzióba, kulturális beágyazottsággal tudjuk definiálni azt az építészeti tartalmat, ami aztán az épített térben megvalósul” – fogalmazta meg hitvallását az építész a Prima Primissima díjra jelölésekor. |
„Az építészi gyakorlatom ’kétlábú’: munkám egyrészt alkotó, tervező építészként a praxisban, épületek, tervek formájában manifesztálódik. Másfelől az egyetemi munka is fontos számomra: az elmúlt másfél évben tanszékvezetőként ez különösen meghatározóvá vált. Az életműdíjaknál nem nagyon lehet szétválasztani, hogy az életmű mely szegmensét ismerik el. A gondolkodásomban és a napi feladatok végzése során én magam sem tudom szétválasztani ezeket. Alkotó építészként oktatom a hallgatókat, de tervezői tevékenységemet is meghatározza az egyetem kontextusa” – fogalmazott a díjazott, kiemelve, hogy a pandémiás időszak alatt főként a diákokkal való kapcsolattartás minősége változott meg. Ezt főleg akkor érzékelte, amikor szeptemberben újra személyesen találkozhatott a hallgatókkal.
Szabó Levente a közelmúlt fontos munkájaként emlékezett a Középülettervezési Tanszék 75 éves születésnapjára kiadott tanulmánykötetről és az ahhoz kapcsolódó kiállításról.
„Ha nem ezen a tanszéken végzek, nem itt válok doktorandusszá, és nem itt kezdem fiatal oktatóként a pályámat, nem lettem volna része annak az alkotóközösségnek, amelyben oktatóvá válhattam, és amely a tervezőként elért eredményeimet is inspirálta szellemi értelemben. Ez a kétpólusúság, a tervezői munka melletti egyetemi háttér – reményeim szerint – a következő években is büszkeségre okot adó munkák megszületését fogja segíteni” – zárta gondolatait a Prima díjas építész.
„Nagyon meglepett a díj elnyerése, őszintén szólva nem számítottam rá, és megtisztelő érzés volt számomra” – hangsúlyozta a bme.hu kérdésére Patonai Dénes, a BME Építőmérnöki Kar (ÉMK) Építőanyagok és Magasépítés Tanszék professor emeritusa, az építészet kategória másik műegyetemi kötődésű Prima díjasa.
A díjazott 1968-ban végzett a BME Építészmérnöki Karán. Az IPARTERV-ben kezdte pályáját a Gulyás, Rimanóczy irodán. Nevéhez fűződik többek között a balatonfűzfői fedett uszoda, a badacsonytomaji borászati üzem, a budapesti Buda Square irodaház, több lakópark és lakóépület tervezője. Az Ybl- és Csonka Pál-díjas építészmérnök sportépítészet terén elért eredményei a középület tervezés fontos részét képezik. Az UIA Sport és Szabadidő Bizottságának évtizedek óta a magyar képviselője. 1992-től a BME ÉMK Magasépítési Tanszékén volt tanszékvezető, egyetemi tanár. A Vásárhelyi Pál, ill. a Breuer Marcell doktori iskolák oktatója. 1997-2001 között a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke. Aktív sportoló, vitorlázásban magyar bajnok.
|
„Úgy érzem, az építészet abban más az ipari megvalósítással szemben, hogy humánus tereket tud létrehozni, amelyekben az emberek jól érzik magukat. Ez évezredek óta nagyon lényeges szempont: lehet szakrális tér, lakás, iroda, magáénak, otthonának kell, hogy érezze az ember. Büszkén vállalom, hogy építészmérnök vagyok, nem csak építész, és nem csak mérnök. Ezt azért tartom fontosnak, mert a mérnökök a valóságban nem a reflektorfényben élve, de nagyon lényeges dolgokat hoznak létre, pl. egy város teljes infrastruktúráját, amit használunk. Mi, építészek, erre gyöngyszemeket helyezünk el. A kettő így függ össze: van egy egyszerű, mérnöki realitás, és van egy olyan emocionális érték, ami az egészet kiegészíti, teljessé teszi” – fogalmazta meg hitvallását az építészmérnök a Prima Primissima díjra jelölésekor. |
„Miután az aktív nagy tervezőirodai munkásságomat feladva, néhai Kollár Lajos akadémikus professzor úr felkérésére jöttem a Műegyetemre oktatónak, fontosnak tartottam, hogy az életem és szakmai munkásságom során felgyűlt tapasztalatokat meggyőzően átadjam a fiatalabb generációnak” – fogalmazott a professzor, kiemelve, két vezérelv vezette pályáján. Egyfelől tudatosan törekedett a világ megismerésére. Kelet- és Nyugat-Európa, emellett az észak-európai államok után az Egyesült Államok, Kína és Dél Amerika kulturálisan eltérő fejlődésének feltérképezését és mozgatórugóinak felismerését alapvetően fontosnak tartotta és tartja mind a mai napig, mely természetesen összefügg e régiók gazdasági fejlődésével, felemelkedésével, külön útjaik megértésével.
Másfelől a szakmai munkássága során a tömör, a lényegre törő, felesleges sallangoktól mentes, a divatmotívumoktól letisztult formanyelven való mondandó megfogalmazására törekedett.
„Utóbbiban nagy szerepet játszottak tanáraim az általános iskolától kezdve a középiskoláig, majd az egyetemem át végül a munkahelyemen tehetséges főnökeim – Maráki Ferenc rajztanár, Szalai Zoltán festőművész, Kertész Ferenc matematika tanár, Török Ferenc tanársegéd, majd a Nemzet Művésze, Gulyás Zoltán ’csak’ Ybl-díjas építész, aki hagyta saját építészeti értékrendem kifejlődését. Sorsfordító közreműködésük nélkül az életem nem alakulhatott volna így, ahogy alakult” – emlékezett nagy hatású oktatóira, mestereire Patonai Dénes, hozzátéve „az egyén egy képlékeny anyag. Hogy mivé alakul, az sokban függ a képzésétől, a történelmi és személyes környezetétől, és természetesen a saját személyiségétől. De a legfontosabbat ne felejtsük ki, egyéni tehetségét. E nélkül a szorgalom és a kitartás semmit sem ér, ezt nem fogja tudni a digitális világ soha beszorítani, mert ez egy kiismerhetetlen tökéletlenség, melyet csak az egyén, mint ember tud produkálni: a technika erre képtelen. Nos, célom ennek a tehetségnek a felismerése és terelgetése, hogy nálam még sokkal nagyobb eredményeket tudjanak elérni és kiadni magukból” – összegezte gondolatait a díjazott.
HA-TZS
Fotók: Képkocka, Philip János