Januárban több zsebméretű műhold is sikeres Föld körüli pályára állt, köztük a SanoSat-1 nevű nepáli műhold, amelynek kifejlesztésében a BME VIK szakemberei is részt vettek.

Mindemellett gőzerővel zajlik az MRC-100 nevű, minden eddiginél bonyolultabb műegyetemi műhold fejlesztése.

2022. január 13-án Elon Musk Space-X vállalkozása keretében fellőtt Falcon-9 rakéta közel 100 műholdat helyezett Föld körüli pályára, köztük az első nepáli szatellitet is. Igazi tudományos áttörésnek számít, hogy a fellőtt eszközök közül 21 példány a PocketQube (PQ) családba tartozik. (A PocketQube - PQ a „CubeSat” típusú műholdak egy olyan új csoportja, amelynek szabványosított méreteit a Morehead State University és a Kentucky Space állította össze. Az 1 PocketQube szerkezetek fő jellemzői: méretük nem haladhatja meg az 5×5×5 centimétert, míg tömegük legfeljebb 250 gramm lehet – szerk.) „A januárban fellőtt 21 műhold között számos azonos méretű a magyar SMOG-P-vel (5 cm-es élhosszúságú kocka), míg a legnagyobb most felbocsátott testek 5x5x15 cm-esek. Ez utóbbi méretben egyetemünkön is készül egy új szatellit MRC-100 néven” – tudtuk meg a legújabb fejleményekről Gschwindt Andrástól, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (BME VIK) Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék címzetes egyetemi docensétől, a Műegyetemi Űrkutató Csoport alapítójától, egykori vezetőjétől, aki űrtechnológiai kutatásaival, különösen a CubeSat és a pikoműholdak fejlesztésében elért eredményeivel a hazai űrkutatás nemzetközi hírnevét erősítette.

A műegyetemi kutató büszkén számolt be arról, hogy a kar közreműködött a januárban űrbe küldött első nepáli műhold kifejlesztésében. „Rakesh Chandra Prajapati, a mindössze néhány főből álló nepáli mérnökcsapat motorja évekkel ezelőtt meglátogatta a BME VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszéken működő kis műholdfejlesztő csapatunkat. Tapasztalataink mellett abból a lelkesedésből is átadtunk neki, amely a műegyetemi társaságot mindig is jellemezte. Hozzánk hasonlóan nepáli mérnöktársunk csekély anyagi lehetőségek mellett nagy álmokat dédelgetett. Egy olyan SMOG-P méretű műhold létrehozására vállalkozott, amelyre akkoriban még nem volt példa a világűrben. Korábbi szakmai sikereinket ismerve tőlünk szeretett volna tanulni, mi pedig örömmel fogadtuk őt” – idézte fel a nepáli szakmai kapcsolat kezdeteiről Gschwindt András. Megosztotta azt is, hogy az ázsiai csapatot a szponzorkeresésben is segítették: a műegyetemi mérnökökhöz hasonlóan a nepáli műholdfejlesztést is szponzorként támogatta az Azurspace cég. „A nepáli műholdra szánt 4X4 cm-es napelem cellákat a korábbi, kisebb szatellitjeinknél használt technológiával vágattuk kisebbre.”

A műegyetemi kutató érdekességként a nepáli műhold további magyar vonatkozásáról elmondta, hogy a SanoSat-1 jeleit a világon először a Piszkés-tetőn lévő csillagászati megfigyelő helyen található műhold vevőállomáson észlelték.

A SanoSat-1 piko-műhold Nepál űrkutatásba történő bekapcsolódásának első állomása. Az ország első szatellitjének az űrben lévő sugárzás mérésén kívül az is célja, hogy a nepáli egyetemi hallgatókat, mérnököket bevonja az űrkutatásba, ösztönözze őket az űrtechnológia területén végzett tudományos, mérnöki munkára. A piko-műhold a kereskedelemben is kapható, az amatőr projektek számára is elérhető alkatrészekből épült. Az ilyen és ehhez hasonló projektek szerte a világon népszerűsítik az amatőr rádió- és műholdtechnológiát a tudományos munka és az újszerű technológiák iránt érdeklődő hallgatók és amatőr szolgáltatók körében. „Alapvetően technológiai kísérletnek nevezhetjük, amelynek célja a tervezés, a megvalósítás és annak megfelelőségének ellenőrzése a világűrben. Ha ez sikerül, belevághatunk bonyolultabb műholdak konstrukciójának tervezésébe is” – fűzte hozzá Gschwindt András.

(A nepáli műholdról további érdekességek az alábbi honlapon olvashatók.)

Gschwindt András elárulta, hogy a BME-n a Műegyetemi Rádió Clubbal (MRC) együttműködésben készül az MRC-100 névre hallgató, 5x5x15cm-es nagyságú új műhold. Neve a 2024-ben 100. évét betöltő Műegyetemi Rádió Club (MRC) iránti tiszteletet tükrözi. „Az eddig készült műholdjaink közül ez lesz a legbonyolultabb” – vetette fel a készülő berendezésről a VIK kutatója. Az új szatellit alapvető célja a Föld körüli elektroszmog széles frekvenciasávban történő vizsgálata, a SMOG-P és SMOG-1 méréseinek folytatása, valamint egy új helyzetstabilizáló rendszer kipróbálása. „Több adatot is szeretnénk lehozni a fedélzetről, mindezt tervezetten a mikrohullámú tartományban lévő frekvenciasávban valósítjuk meg. Ehhez bővítjük az E épület tetején lévő vezérlőállomásunkat. A működését biztosító rendszerek mellett öt egyetemet hívtunk meg a projektbe azzal a céllal, hogy készítsenek kis helyen elférő, nagy bonyolultságú áramköröket, amelyeknek űrbeli viselkedését a műholdról lesugárzott adatok alapján követhetik. Két önálló vállalkozás, nevezetesen: a 27G és a H-ion Kft sugárzás-, illetve anyagvizsgálatokat tervez végezni a fedélzeten. Szponzoraink közül meghatározó az MRC által pályázaton nyert, startolási költségeinket fedező Egyesült Államokbeli alapítvány támogatása, valamint a Külkereskedelmi és Külügyminisztérium. Az MRC-100 a jelen tervek szerint ez év végén kerül pályára Elon Musk Falcon-9-es rakétája fedélzetén. Mint minden eddigi fejlesztésünk, ez is a hallgatók széles körű bevonásával, valamint az induló űrmérnök-képzésbe integrálva zajlik” – árult el további újdonságokat a műholdfejlesztési munkálatokról Gschwindt András.

TZS-HA

Fotók forrása: Gschwindt András