Széchenyi-díjjal ismerték el a BME VBK professzorának a gyógyszerkémia és a kémiai biológia területén végzett iskolateremtő tevékenységét.

„Óriási megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztálya terjesztett fel a Széchenyi-díjra: pályatársaim jelentős része úgy értékeli, hogy hazánkban ez az egyik legmagasabb tudományos elismerés” – emelte ki Keserű György Miklós vegyészmérnök, az MTA TTK Gyógyszerkémiai Kutatócsoport vezetője, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (BME VBK) Szerves Kémia és Technológia Tanszékének egyetemi tanára, aki „a Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása, a gyógyszerkémia és a kémiai biológia területén elért, nemzetközileg is kiemelkedő eredményei, iskolateremtő tudományos tevékenysége elismeréseként” részesült a magas rangú állami kitüntetésben.

„Nagyon sokat jelentett számomra, hogy édesanyám ott tudott velem lenni az átadón. Szüleim mindketten gyógyszerészek, ők terelték érdeklődésemet a gyógyszerkutatói pálya felé” – hangsúlyozta a családi indíttatásra választott hivatásáról a díjazott, hozzáfűzve azt is, hogy a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tovább erősödött a kémia iránti érdeklődése, amit többek között a karizmatikus tanáregyéniségnek, Bankó Károlyné Teri néninek köszönhet. „Máig hálával gondolok rá: a pályájának második felében járt, amikor a korosztályomat tanította. Rutinos tanár volt, és ami legfontosabb, szerette a gyerekeket. Még azok is kedvelték az óráit, akik nem voltak annyira erősek kémiából” – emlékezett diákéveire a díjazott. Mivel szerette a matematikát és a fizikát is, így nem gyógyszerészként, hanem a Műegyetem vegyészmérnöki karán kezdte meg a tanulmányait 1986-ban.

„Már rögtön az első félév elvarázsolt – emlékezett –, a kémia a középiskolában ’csak’ egy tantárgy volt a sok közül, ám az egyetemen már világossá vált számomra, milyen sokféle kémia létezik. Ráadásul több időt tölthettem a laborban, ahol megtapasztaltam, milyen izgalmas és fontos a kísérleti megközelítés.”

Keserű György Miklós meghatározó élményként idézte fel a második évben kezdődő szerves kémiai stúdiumokat. A laborgyakorlatok során megkedvelte az új anyagok, molekulák előállításának lehetőségét. „Az egyik első preparátumom az aszpirin volt: bár ez a folyamat egy egyszerű reakció, de annak, aki nem csinálta korábban, csodálatos, elkötelező erejű élmény volt e kísérlet elvégzése” – idézte fel egyik első kísérletének perceit. A laborgyakorlatok hatására keresett tudományos diákköri témát is, így ismerkedett meg Nógrádi Mihály, a BME VBK Szerves Kémia Tanszék professzora vezette kutatócsoport munkájával. A rendkívül széles tájékozottságú professzor a biológiában és a molekulatervezésben is járatos szakember volt. Bár főként alapkutatóként tevékenykedett, részt vett a csontritkulás elleni osteochin gyógyszer kifejlesztésében: e sokoldalúsága példaértékű volt a fiatal tanítványok számára. A kutatócsoportban Keserű György Miklós természetes anyagok szintézisével foglalkozott. „A gyógyszerek jelentős része természetes eredetű, növényi, állati anyagokból származik. Már az egyetemi éveim alatt lehetőségem volt rápillantani arra, hogy a gyógyszerkutatás egyfelől izgalmas és érdekes tudományterület, másfelől társadalmi szintű felelősséget is vállal egy egészségesebb társadalom feltételeinek kialakításához” – ecsetelte.

A műegyetemi vegyészmérnök-képzésben akkoriban a harmadik év után üzemmérnöki államvizsga következett, ami a később bevezetett bolognai rendszerhez hasonlított. A kiváló tanulmányi és vizsgaeredményeknek köszönhetően a fiatal Keserű György Miklós egyéni tanterv szerint folytatta tovább tanulmányait, e mellett több idő jutott a laboratóriumi munkára, kutatásokra.

Keserű György Miklós az 1991-ben indult PhD-rendszerű képzés első műegyetemi hallgatói közé tartozott. Témája különböző távol-keleti mohafajokból izolált természetes anyagok mesterséges előállítása és vizsgálata volt. „Ebben az időszakban tanultam meg, hogy a szintetikus munka hosszadalmas, fáradságos tevékenység, méghozzá sok kihívással.” A célul kitűzött molekulák előállítása után szerkezetvizsgálati kutatásokba fogott, amihez bele kellett tanulnia a mágneses magrezonancia spektroszkópia (NMR) és a röntgenkrisztallográfia módszereibe. Mindezek előkészítették a szerkezeti modellezéssel összefüggő tudományos munkáját: e folyamat jelentősége részben abban rejlik, hogy egy molekula kémiai felépítése kapcsolatban áll a gyógyszer használhatóságát eredményező biológiai hatás létrejöttével, mivel e folyamat során a molekuláknak a szervezet valamely fehérjéjéhez, vagy más makromolekulájához kell kötődniük. A doktoránsként előállított anyagok döntő többsége antibakteriális hatást mutatott a különféle patogén mikroorganizmusokkal szemben, így a díjazott kutatónak a biológiai vizsgálatok módszereit is meg kellett ismernie. A fiatal szakember számára tehát a PhD-s évek lehetőséget teremtettek a szerves kémiában való fejlődésre, valamint más területek megismerésére is.

Szántay Csaba akadémikus, a tanszék vezetője, a PhD-tézise jól sikerült házi védésén javasolta Keserű György Miklósnak, hogy dolgozatát célszerű lenne egyenesen a kandidátusi fokozathoz benyújtani az MTA bizottságához. (A PhD-rendszer bevezetése után pár évig még lehetőség volt erre – szerk.)

„A kandidátusi fokozat megszerzéséhez formálisan több publikációra volt szükség, mint a PhD-hoz,  azonban akkorra már viszonylag sok cikket publikáltunk. A TDK-nak is köszönhetően lényegében már hallgatóként, 1987-ben megkezdhettem a tudományos pályát: így történhetett, hogy 1991-ben végeztem, és 1993-ban megvédtem a kandidátusi disszertációmat, amit 1994-ben fogadott el a Műegyetem PhD-nak. A TDK szerencsére mind a mai napig nagyon jól működik, az utánpótlás szempontjából kulcsfontosságú tehetséggondozó intézménynek tartom. Magam is sokat profitáltam belőle. Számos diákomnak TDK témavezetője voltam és vagyok, egyesek közülük országos győztesek lettek.”

Keserű György Miklós a diploma után a Horvai György professzor vezetésével megalakult Kémiai Informatika Tanszéken Magyari Zoltán posztdoktori ösztöndíjat kapott. 1996-ban csatlakozott a Chinoin Zrt. kollektívájához, ahol 1999-ig növényvédőszer-kutatólabort vezetett, majd újabb váltás következett pályájában.

„Szerencsés időpontban kerültem a Richter Gedeon Nyrt-hez: új kutatási területek nyíltak meg, így végül a számítógépes gyógyszertervező, majd a nagy áteresztőképességű tesztelő részleg vezetésére kaptam felkérést. A vállalatnál elsősorban a központi idegrendszer betegségeinek kutatásával foglalkoztunk. Büszke vagyok, hogy részese lehettem a Richter-kutatói közösségének, amely a jelentős piaci sikert is hozó antipszichotikus hatású Cariprazine-t fejlesztette” – értékelte az időszak kiemelkedő eredményeit a kutató. Hozzátette azt is, a számítógépes gyógyszertervezés területe rendkívüli változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A gyógyszermolekulák működésük során a szervezet makromolekuláinak megfelelő helyére illeszkednek. „Ma már számítógépes modellek segítségével, kísérletek elvégzése nélkül több tíz- sőt százmillió molekula lehetséges illeszkedését tudjuk racionális idő alatt megvizsgálni. Az ún. virtuális szűrés módszerével pedig fókuszálni tudjuk az előállítás erőforrásait olyan molekulákra, amelyek esélyesek arra, hogy gyógyszerként használhatóak lesznek” – emelte ki Keserű György Miklós.

Az elmúlt években a számítógépes gyógyszertervezésben a mesterséges intelligencia és a gépi tanulási módszerek új távlatokat nyitottak meg e szakterületen: a már előállított molekulák szerkezetéből és sajátosságaiból a még elő nem állított molekulák tulajdonságaira is lehet következtetni.

A szakember kiemelte, hogy kutatásainak egy része nem vezetett patikában kapható készítmények megszületéséhez, ám ezek a vizsgálatok megmutatták számára, hogy a gyógyszerfejlesztés igazi csapatmunka. „Annyira komplexek az emberi szervezet problémái, betegségei és patológiás folyamatai, hogy különböző szakterületek elkötelezett és felkészült művelőinek együttműködése kell a megértésükhöz és az erre épülő sikeres munkához.”

A Széchenyi-díjas tudós hálás azért, hogy Richter Nyrt. vezetése nemcsak a tudományos kutatómunka eredményeinek publikálását sőt egyetemi órák tartását is támogatta.

„Folyamatos maradt a kapcsolatom a Műegyetemmel, a Gyógyszertervezés tantárgyat 1993 óta tartom: a kurzus tematikája természetesen több átalakításon ment keresztül azóta. A vállalat nagyon korán felismerte, hogy az oktatás win-win szituáció, hiszen így a különféle gyakorlatok, diákköri és diplomamunkák, PhD-kutatások révén később remek tudású munkatársak kerülnek ki a hallgatók közül” – mesélte a professzor.

Keserű György Miklós 2013-ban vállalta el az MTA Természettudományi Kutatóközpont (MTA TTK) vezetését, jelenleg ugyanitt a Gyógyszerkémiai kutatócsoportot vezeti. Az intézmény fizikai közelsége tovább erősítette a BME és az MTA kémikusai között régóta fennálló kötelékeket. „A kutatók közül sokan tanítanak a Műegyetemen, és hallgatók is szép számban jönnek hozzánk dolgozni.” A kutatócsoport vezetője elárulta, több európai uniós pályázatot is elnyertek a műegyetemi doktorképzéssel közösen: e képzés jó hírét viszik a már itt végzett, Nyugat-Európából érkezett hallgatók is. A közelmúltban pedig a Műegyetemmel közösen kaptak lehetőséget Nemzeti  Gyógyszerkutatási és Fejlesztési Laboratórium létrehozására. A nemzeti laboratórium alapvető célja, hogy az egyetemeken és kutatóintézetekben keletkező tudományos eredmények minél gyorsabban és hatékonyabban megjelenjenek a gyakorlatban.

A Széchenyi-díjas tudós a járványhelyzetet az elmúlt időszak legnagyobb szakmai kihívásaként értékelte.

„A Műegyetemen sokan feltettük a kérdést, hogyan tudnánk segíteni a helyzeten azzal az eszköztárral, amivel rendelkezünk? Jelentős eredmények születtek: a lélegeztetőgép és a maszkminősítő labor mellett a gyógyszerfejlesztést sem hanyagoltuk el. A COVID-fertőzöttek ellátását segítő favipiravir konzorciumunk segítségével több mint 200 000 ember kezeléséhez járult hozzá. Személyes pályámon azért volt fontos ez az állomás, mert a gyógyszerkutatásnak két fontos ága van: az első esetében a kutatások új gyógyszermolekulákat eredményeznek, ilyen típusú munka vezetett például a cariprazine felfedezéséhez. A másik esetben a már lejárt szabadalommal rendelkező, ún. generikus gyógyszerek előállítását végezzük a lehető leggazdaságosabb, leghatékonyabb módon. Az e módon, itthon készült favipiravir a magyar ellátásbiztonsághoz elérhető áron járult hozzá: ez a generikus fejlesztések igazi kihívása és értéke is. Megtanultam azt is, hogy mindkét típusú tevékenységnél fontos a csapatmunka” – emelte ki a kitüntetett kutató, hozzátéve, a tehetséges fiatalokkal végzett munka is nagyon nagy motivációt jelent számára.

„Általában végzős gyógyszervegyész-mérnökökkel találkozom, akik az utolsó félévüket töltik, és már szinte ’készen’ állnak az egyetemen túl életre: inspiráló látni az érdeklődésüket. Oktatóként végigkísérjük pályafutásukat és érdeklődésük fejlődését. Jelenleg a laborunkban 40-en dolgozunk: a csapat fele BSc- és MSc-hallgató, háromnegyedük a BME-ről jött. Tíz PhD-hallgatónk van: ők kivétel nélkül műegyetemi kötelékekkel rendelkeznek, tanítanak is. Élő kapcsolatunk van a fiatalokkal: ők jelentik az egyetemi és akadémiai közeg vérkeringését” – hangsúlyozta Keserű György Miklós, akit büszkeséggel tölt el, hogy egy volt és két jelenlegi munkatársa is elnyerte a Junior Príma díjat, egy további tanítványa pedig már az MTA doktora lett.

„Egy jó kutatónak legfontosabb tulajdonsága a kíváncsisága, az érdeklődése, a játékos problémamegoldás iránti szeretete. Ezek fontosságát nem megkérdőjelezve véleményem szerint még egy lényeges dolog kell a sikerhez, méghozzá az elkötelezettség. Vagyis egy erős motiváció arra, hogy azt a munkát, ami végzek, a lehető legjobb tudásom szerint hajtsam végre. Elkötelezettség amellett, hogy fejlődjek a szakterületemen. Elkötelezettség egy projekt, egy téma mellett. Elkötelezettség az intézmény, és tágabb értelemben azok mellett az emberek mellett, akikkel együtt dolgozom. E nélkül úgy érzem, nem lehet eredményeket elérni, még akkor sem, ha ma már egyre nehezebb elfogadnunk azt, hogy ’kötjük’ magunkat valamihez, ami a mindenkori szabadságunkat talán gátolhatná. Véleményem szerint ez az eredmények egyik legfontosabb záloga” – fogalmazta meg oktatóknak, kutatóknak és hallgatóknak egyaránt szánt üzenetét Keserű György Miklós Széchenyi-díjas gyógyszerkutató.

HA-TZS

Fotó: Geberle B.