A főváros hőhullámokkal szembeni sérülékenységét vizsgálja a Műegyetem MTA Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjjal kitüntetett oktató-kutatója.

„Robbanásszerűen megnőtt a klímaváltozás - egyre erőteljesebben érezhető - hatásaival foglalkozó kutatók száma. Az első éghajlatváltozással kapcsolatos sérülékenység-elemzések még csak bő két évtizede jelentek meg, a terület mára ’forró’, aktívan kutatott témává vált. Az aggasztó helyzetet valamelyest orvosolhatja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, ám szinte ugyanolyan jelentőséggel bír az is, mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni a megváltozott éghajlati feltételekhez” – fogalmazott Buzási Attila, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (BME GTK) Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszékének tanszékvezető-helyettes egyetemi docense. „Az emberiség egészét tekintve gigatonnányi mértékű az olyan (káros) anyag, amely közvetlen vagy közvetett hatást gyakorol bolygónk életére. Jövőnk szempontjából meghatározó, hogy képesek vagyunk-e alkalmazkodni olyan új jelenségekhez, mint például egy térséget érő hőhullámok.” Buzási Attila a főváros 23 kerületének klímasérülékenységét és azok térbeli egyenlőtlenségét vette górcső alá, vizsgálataiban olyan összefüggésekre világított rá, melyek a tudatosabb helyi tervezéshez szolgálhatnak fontos támpontként. Kutatásait és az Urban Climate című folyóiratban megjelent értekezését a Magyar Tudományos Akadémia Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjjal ismerte el.

Módszertana, amelyben különböző távérzékelési adatok számszerűsítésével, a legfrissebb KSH közlésekkel, összesen 12 indikátor (például gazdasági-társadalmi mutatók, zöldterületekkel kapcsolatos adatok, felszínhőmérséklet, területhasználat aránya) felhasználásával feltérképezte Budapest kerületeinek hőhullámokkal szembeni érzékenységét és azok egyenlőtlen területi eloszlását. Megállapította, hogy a sérülékenység a budai oldalon alacsonyabb, a pesti oldalon lévő kerületek jóval érzékenyebbek a hőhullámokra. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy három dél-pesti kerület (XVII., XVIII. és XXIII.) kiemelkedően jó értéke rámutat egy érdekes térbeli differenciálódásra is.

Buzási Attila a környezetmérnök alapképzés elvégzését követően a BME GTK a regionális és környezeti gazdaságtan mesterszakán tanult tovább. A diploma megszerzése után úgy döntött, a Műegyetemen épít oktatói-kutatói karriert, itt találta meg ugyanis azt a szakmailag és kollegiálisan is kiemelkedő légkört, ahol otthon érezte magát, és ahol fejlődhet. 2017 őszétől adjunktusként, 2021-től docensként dolgozik az azóta már kibővített nevű BME GTK Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszéken. Magyar és angol nyelven oktat, továbbá ő dolgozta ki a rendszeresen teltházas „Klímaváltozásról – mesterfokon” című tárgy tematikáját és felépítését.

A fiatal szakember közel egy évtizede kutatja a városi fenntarthatóság különböző résztémáit, már diákként foglalkoztatták e terület nyitott kérdései. Mesterszakos hallgatóként 1. helyezést ért el az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK).

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás iránt PhD-hallgatóként kezdett érdeklődni. Az elmúlt 3-4 évben a klímaadaptáció egyik szűkebb területe, a hőhullámok elemzése és e téma interdiszciplináris kihívásai foglalkoztatták. Tavaly az „OTKA” fiatal kutatói kiválósági program egyik műegyetemi nyerteseként további teljesítéseket vállalt a témával kapcsolatos dilemmák részleteinek feltárásában.

A közeljövőben a sérülékenységi vizsgálatokat (a fővárosnál alkalmazott módszertanhoz hasonló elv mentén) több hazai nagyvárosra is szeretné kiterjeszteni. További lehetséges kutatási irány a városi fenntarthatóság és az alkalmazkodóképesség közötti elméleti és gyakorlati összefüggések feltárása, regionális elemzése, az eredmények figyelembevétele a (város)tervezési dokumentációk összeállításakor.

Buzási Attila óriási megtiszteltetésként tekint a nemrégiben elnyert akadémiai díjra. „A díj egyrészt szakmai nívó, hiszen az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága vett részt a bírálati folyamatban, másrészt presztízs kitüntetés, mert az MTA neve garancia a legmagasabb tudományos minőségre, és belépő is a további kutatási sikerekhez. Tanszékünkön kiemelt jelentőséggel tekintünk a tudományos élethez való aktív kapcsolódásra, amely különböző kutatási ösztöndíjak, pályázatok útján ölt testet: a jövőbeli pályázatoknál a szakmai bírálók minden bizonnyal máshogy néznek az emberre, ha a neve mellett már szerepel legalább egy MTA-s elismerés.”

TZS-KJ

Fotó: Geberle B.