Az első magyar mérnöknő, Pécsi Eszter 103-éve, születésnapján, március 8-án vette át oklevelét. Ez a nap akkor már a nők nemzetközi ünnepe is volt.

Míg Európában elsőként Svájcban, 1871-ben nyílt meg a műszaki felsőoktatás a nők előtt, Magyarországon 1895-ben engedélyezték először nők felvételét egyetemekre, kivéve a jogi és a műszaki területet. Ez utóbbi korlátozás feloldására csak az 1918. december 7-én kiadott kultuszminiszteri rendelettel került sor.

Pécsi Eszter Kecskeméten született Pollák Eszter néven, 1899. március 8-án. Szülei a zentai származású Pollák Mór lisztkereskedő és a nagykőrösi Szántó (Schäfer) Sarolta voltak. A család 1900-ban változtatta a nevét Pécsire. Eszter lánytestvérei közül Vilma és Margit orvosok lettek, Berta tanárnő, Rózsa maradt otthon. Bátyja, Illés 1913-ban szerzett mérnöki oklevelet a Műegyetemen.

Pécsi Eszter 1915-1918 között a berlin-charlottenburgi Technische Hochschule hallgatója volt, de tanulmányait már a Műegyetemen fejezte be, mérnöki oklevelét születésnapján, 1920. március 8-án, a nők közül elsőként  vette át.

Szorgalom, bátorság, együttműködés és humor jellemezte az első magyar mérnöknő, Pécsi Eszter életét, aki statikus mérnökként az első fővárosi vasbeton épület tervezője, önálló mérnöki iroda első női alapítója volt. 1958-ban külföldre távozott. 1965-ben elnyerte „Az év legjobb statikusa” címet azért a különleges alapozási módszerért, amelyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki.

1975. május 4-én New Yorkban hunyt el, hamvait hazahozták és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Kecskeméti szülőházán 2000-ben, budapesti Szent István parki házuk falán pedig 2001-ben helyeztek el emléktáblát. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen termet neveztek el róla, az első nő számára kiadott mérnöki oklevél 100. évfordulóján. 

KJ