Öt mérnök nemzedék hagyományait folytatja Bendzsel Miklós a BME Diszpolgára. Multidiszciplináris törekvései a gépészmérnökségtől a Magyar Formatervezési Tanács létrehozataláig vitték.

Ön a Műegyetem Gépészmérnöki Karán diplomázott, néhány évvel később már mérnök-közgazda diplomát szerzett a MKKE-n, ezt követően pedig közgazdaságtudományi egyetemi doktori címet.  

Mi volt a pályamódosítás oka, motivációja?

Meggyőződésem, hogy a tanulmányaim organikus ívet alkottak: rendszerelemző és -tervező gépészmérnökként végeztem, később iparszakos mérnök-közgazda oklevelet, majd innovációmenedzsment és tervezés tárgyú disszertációval doktori címet szereztem. Máig gazdasági műveltséggel és döntéshozói gyakorlattal is rendelkező gépészmérnökként tevékenykedek, tartós vezetői gyakorlattal, immár tanácsadóként és szakmai civil testületek irányításában. Azonban hozzá kell tennem, hogy olyan személyiségek hallgatója lehettem a Műegyetemen, mint Gillemot László, Heller László, Strommer Gyula, Szentmártony Tibor, később Ladó László.

Tehát inkább úgy fogalmaznék, hogy a saját multidiszciplináris törekvéseim találkoztak a műszaki problémamegoldás társadalmi, vállalkozási és érvényesítési kihívásaival, s ezek eredményes kezelése az elhivatott mérnökség mellett csakis alapos gazdasági, jogi felvértezettség birtokában lehetséges.

Pályája során mit profitált a BME-s tanulmányaiból? 

Sokgenerációs mérnökcsalád (öt nemzedékben több mint tucatnyi egyedi tehetség: tervezők, városüzemeltetők, professzorok, kutatók, vállalatvezetők és szakdiplomaták) sarjaként egyfelől a klasszikus méretezési, konstrukciós és folyamattervezési figyelmes fegyelmet hasznosíthatom mindennaposan, másrészt a rendszertani, modellezési eszköztár folyamatos frissítése iránti készség és kíváncsiság segít állandóan.

Életpályája döntő részében különböző magas beosztásokban itthon, illetve az Európai Szabadalmi Szervezetben a szellemi tulajdon védelmével foglalkozott.  

Hogyan összegezné tapasztalatait, ez elmúlt évtizedekben hogyan változott a szellemi tulajdon védelme itthon? 

Kiváló mestereim és példaképeim voltak, legkivált Bogsch Árpád, a genfi ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezetének negyed évszázadig sikeres főigazgatója. Ösztönzésük és a magyar szabadalmi, védjegy és szerzői jogi kultúra megalkuvásmentes hazai művelése kiváló starthelyzetet biztosított az iparjogvédelem számára az európai uniós csatlakozás időszakában. Ebben a folyamatban 1997-2016 között hivatali elnöki, illetve ezzel párhuzamosan 2010-2016 között az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának elnökhelyettesi tisztségét tölthettem be.

A világszínvonalú szabályozás, az elismert hatósági munka, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának erőfeszítései versenyképes, innovációbarát közeget alakítottak ki az elmúlt két évtizedben, de a versenyképességi rangsorokban még adósai vagyunk a feltalált, kikutatott, fejlesztett eredményeink piaci hasznosításában a talentumaink és ráfordításaink által méltán keltett várakozásoknak. E téren friss programokkal rukkol ki az NKFIH, a Neumann János Program keretei között pedig számos új elem fogja sarkallni az IP-tudatos egyetem-gazdaság közötti kapcsolatok hatékonyságát, a jó gyakorlatok és a fogékony újítások iránti nyitottságot.

A Műegyetem nemzetközi és hazai teljesítményi összehasonlításban egyaránt az európai élvonalban van, s mind érzékenyebb tudatosságot mutat a megfelelő partnerekkel való piacosításban is. Mindezt örömmel tapasztaltam a Műegyetem Támogatói és Baráti Köre, vagy a Csonka Jánosnak és Heller Farkasnak szentelt alapítványok korábbi elnökeként is.

Fotó forrása: INNOTÉKA/Reviczky Zsolt felvétele

Mi került előbb az érdeklődési körébe, a formatervezés, vagy a hamisítás elleni küzdelem?  

Mint az értéktervező és -alkotó folyamatok természetes eszköze, számomra mindig is motiváló és izgalmas komponens volt a formatervezés, a design thinking organikus magyar gyakorlatának ösztönzése. Ezért is kezdeményeztem még 2001-ben a Magyar Formatervezési Tanács létrehozatalát, a nemzeti díjak és ösztöndíjak rendszere mellett a képzés és a nemzetközi megméretkezés fejlesztését, a Budapest Design Hét felfuttatását.

Személyes örömöm, hogy egyik fiam, Tamás terméktervező gépészmérnökként ér el sikereket az orvosi műszergyártás, valamint többek között a sport- és hajózási termékosztály nemzetközi berkeiben. Ide kívánkozik még az első kérdésünkre adott válaszom hátterét illusztráló nagyhatású finn példa: 2010-ben Helsinkiben egyesült az ottani Műegyetem és a Közgazdasági és Iparművészeti Főiskola AALTO Egyetem néven, a világhírű építész és designer, Alvar Aalto nevét választva védjegyül.

A hamisítás elleni küzdelem minden felvilágosult nemzetgazdaság és nemzetközi gazdasági csoportosulás kötelessége és önérdeke. Ebben is értünk el komoly eredményeket, a prevenció és a fogyasztási tudatosság eredményei, a NÉBIH kiterjedt működése vagy egy 2020-ban napvilágot látott kézikönyvünk: Ocsút a búzától. Műtárgyhamisításról magyar szemmel, tanúskodnak erről. Sajnos a 2022-es kormányalakításkor a háttérbe szorultak a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) Európa és világszerte elért vívmányai, bízom az igen időszerű visszaépítésükben.

A Richter Gedeon Nyrt. elnöki és a KIM miniszteri tanácsadósága mellett a Magyar Mérnökakadémia elnöke, illetve kurátor-elnöke a Gábor Dénes-díjat ápoló NOVOFER Alapítványnak. 

Mi a titka, hogyan jut mindenre ideje?

Bizonnyal érzékelhető, hogy viszonylag távolabb eső területek is mélyen foglalkoztatnak. Ezzel jár, hogy a szabadidő, a kikapcsolódás megtermékenyítő szakaszai pihentető voltuk mellett gyakran hasznos háttérstúdiumok egyben … Ráadásul kellő találékonysággal, jó alkotótarsakkal és izgalmas családi tapasztaltcserékkel az új gondolatok is láncreakciót indítanak el …

Fotó forrása: INNOTÉKA/Reviczky Zsolt felvétele

Szellemi tulajdon védelme után mi a második legkedvesebb területe: az innováció, a művészetek (hamisítás elleni küzdelem) vagy a tehetséggondozás? 

Egy nagyobb egység keretében ezek akár komplementerei is egymásnak. Mindazonáltal a tehetségtámogatás olyan szívügyünk sokakkal együtt, amit a MISZ országos ifjúsági innovációs versenyének negyed évszázadig tevékenykedő bírája és mentoraként, vagy az említett NOVOFER középiskolai és egyetemi ösztöndíj kuratóriumaként tetemes ráfordítással űztem és gyakorlunk.

Átvitt értelemben, valójában a tanári hivatásra is érvényesen igazolódik Horatius mondása Artificem commendat opus: Az alkotót alkotása dicséri.

Hobbi vagy munka a festménybecsűsség, a szakkönyvírás, és mennyire tartja magát borszakértőnek?  

Az előbbieket szenvedéllyel űzött munkának, nélkülözhetetlen szellemi gyakorlatnak tartom … a borral való élet pedig olyan áldásos tapasztalat, amelyet gyarapítani igen, de bevégezni soha sem lehet!

Milyen jelentőséget tulajdonít a kitüntetéseknek, a különböző elismeréseknek? Minden elismerés egyenlő értékű, vagy azért van olyan, aminek különösen örült?

A jó vezetői gyakorlat a pozitív visszacsatolást kiemelt eszköznek, mi több, erkölcsi parancsnak tartja, méltán. Saját magamra vonatkoztatva megvallhatom, hogy az engem ismerő közösségek elismerései töltenek el leginkább büszkeséggel: a Műegyetemet pedig ilyennek tartom.  

Fotó: Kiss Viktor

Milyen érzés az Alma mater díszpolgárának lenni?

A piarista diákságom után 1976-ban kaptam meg a gépészmérnöki oklevelet. Már a gimnáziumi nyarakon a Kar Gépműhelyének nyári gyakornoka lehettem Nagyapám, Kazinczy László professzor határozott kívánságára. Amikor hallgatóként gyakorlatot teljesítettem azon a helyen, amely valamiképp Csonka János kísérleti örökét is jelképezte a számomra, addigra már a soktonnás szerszámgépekkel, megmunkálóközpontokkal bánni képes, a kis esztergagépekkel pedig jól boldoguló tanonc voltam.

2008-ban, személyes ismerkedésünk folyamán tudtam meg Pavlics Ferenctől, az USA-beli GM és NASA holdjáró- konstruktőrétől, hogy 1952-56 között Nagyapám hívására az Ő tanársegédeként kezdte egyetemi gépészmérnöki pályáját. Az ilyen élmények adtak, valamint az idei tavaszi műegyetemi Állásbörze impozáns kínálata kölcsönzött muníciót ehhez a büszke viszonyhoz …

Több mint fél évszázados kapcsolat, ragaszkodás fűz az Alma Mater-hez, és megtiszteltetés a neves díszpolgár elődeimhez csatlakozhatni.

Felidézné valamelyik hallgatói emlékét a műegyetemi évekből?

Bővebben értelmezem a kérdést.

Először Miklós nagybátyám MAFC-kosaras szerelése és az edzésekről hozott történetei vontak be a műegyetemi bűvöletbe, ami aztán folytatódott …

1973-ban a matematika szigorlatomat Farkas Miklós professzor megajánlására az Auditorium Maximum termében a Bolyai-Lobacsevszkij féle komplex algebra tétel bizonyításáról tartott előadásommal teljesíthettem.

2000 szeptemberében édesapám, Bendzsel Sándor az ünnepi évnyitón vehette át gépészmérnöki aranydiplomáját, ahol is egyszersmind gépészhallgatói esküjét tette unokája, Tamás fiam.

Rektori Kabinet Kommunikációs Igazgatóság-KJ