A BME Szociológia és Kommunikáció Tanszéke, valamint a Magyartanárok Egyesülete (ME) szervezett konferenciát Magyaróra a kommunikációról – kommunikáció a magyarórán címmel.

Bárány Tibor filozófus, médiakutató, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének adjunktusa a konferenciát megnyitó beszédében kiemelte, hogy az egyetem tanszéke és az ME harmadik alkalommal szervezett közös rendezvényt, de ez az első alkalom, hogy a konferenciát a Műegyetemen tartják. Schiller Mariann, az ME választmányi tagja beszédében a nyelvtantanítás előnytelen helyzetét hangsúlyozta, kiemelte az érettségiben elfoglalt méltatlan helyét, az alacsony heti óraszámokat.

A továbbiakban a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék tanárai adtak elő saját tanulmányaikból készült előadásokat.

Tófalvy Tamás "Poszt, indexkép, feliratkozás – Az újságírás platformizációjáról" a Telex tartalmainak és felületeinek elemzésén keresztül című előadásában azt vizsgálta, hogy az olyan tradicionális médiumok, mint a Telex, az Index, az Origo vagy a HVG, miként invesztálnak energiát és plusz költségeket abba, hogy további felületeken jelenjenek meg saját tartalmaikkal. Kiemelte, hogy az utóbbi években a kulturális és technológiai környezet átalakulásával a tartalmak jellemzően már nem közvetlenül, hanem közvetítő platformokon (YouTube, Facebook, TikTok, Instagram) keresztül jutnak el a közönséghez.

Gács Anna „Végességekről és végtelenségekről.” Betegségről szóló szöveges és képi önéletrajzi elbeszélések című előadásában arra kereste a választ, hogy napjaink médiakörnyezetében milyen tradíciókba illeszkednek az elmúlt években megszaporodó és könnyen hozzáférhető vált autopatografikus (a szó az autobiográfia és a pato [betegség] szavak összeolvadásából született) elbeszélések. Ezek az elbeszélések segíthetnek valamilyen fogódzót találni a betegség állapotában, segíthetnek értelmezni, feldolgozni a betegséget.

Patakfalvi-Czirják Ágnes „Szövegtapadás”. Populáris dalszövegek elemzési lehetőségei című előadásában a dallamtapadás jelenségéből (angolul earworm-jelenség) kiindulva alkotta meg a „szövegtapadás” fogalmát, hogy aztán ezen fogalmon keresztül társadalomtudományos megközelítést alkalmazva vizsgálja a populáris zene értékkonstruáló szerepét, kereskedelmi és politikai célokat betöltő funkcióját, azt, hogy 2010 óta a populáris zeneipar milyen átpolitizálódási folyamatokon megy keresztül. Az előadásban bemutatott kutatás, melyet Patakfalvi-Czirják Ágnes és munkatársa, Barna Emília végzett, egy nyolc vidéki városban felvett fókuszcsoportos interjúsorozatra épült.

A konferencia utolsó plenáris előadását Janky Béla tartotta "A témakeretezés paradoxonai: a beszélők szándékai és a befogadók értelmezései" címmel. Az előadás azt vizsgálta, hogy a különböző konnotációjú szavakkal hogyan lehet befolyásolni, manipulálni a befogadók érzelmeit.

Az előadásokat szemináriumok követték, ahol további BME-s tanárok mutatták be az egyetemen is tanított módszereiket.

Rajkó Andrea (Fenya) A tabu kényelmétől a dialógus kockázatáig a tanítás gyakorlatában címmel tartott szemináriumán a résztvevők megismerték a tabutémák változatait, a verbális, vizuális, cselekvési, gondolati és érzelmi tabuk típusait. Hasznos módszereket kaptak ahhoz, miként tematizálják ezeket tanórai körülmények között, hogyan teremtsenek támogató légkört a jellemzően félelmen alapuló tabukról szóló beszélgetésekhez. A módszerek kipróbálása mellett a résztvevők megfogalmazhatták dilemmáikat, kérdéseiket, ami segítette ennek az érzelmileg megterhelő témának a feldolgozását, a kommunikációs stratégiák kialakítását.

Einhorn Ágnes és Hamp Gábor MI-eszközök a magyarórán című szemináriuma a jelenlévők aktív részvételére épített. A szemináriumon kiscsoportos munkában a ChatGPT funkcióit is használva állították össze a mesterséges intelligenciával kapcsolatos „félelemlistájukat”, hogy aztán arról is gondolkozzanak, hogy a diákok figyelmét miként lehet felhívni az AI használatának lehetséges veszélyeire, illetve hogyan kell megtanítani őket a biztonságos alkalmazásra. Emellett tanórákon hasznosítható feladatokat is gyűjtöttek, amelyek a mesterséges intelligencia használatára építenek, különböző korosztálynak, különböző anyagrészekhez és tanulási célokkal.

A szociodráma élő műfaj. Így az Akciómódszerek a magyarórán című szeminárium nem hallgatóságra, hanem résztvevőkre épített. Blaskó Ágnes csoporttá alakította a társaságot, mely csoportok a foglalkozás során a kérdésekre adott válaszok nyomán újra- és újra átszerveződtek. Az intenzív 90 perces foglalkozáson a résztvevők megtapasztalhatták az akció dráma aktivizáló, bevonó, érintetté tevő módszereinek hasznosságát, a csoporttal való együttműködés erejét, miközben a reflexív részekben folyamatosan segítséget kaptak egy csoport dinamikus működtetésének motiválására.

A konferenciát a Műegyetem E, H, T és R épületeinek megismerése zárta. A Fiáth Heni által vezetett sétán résztvevők számos érdekes információt tudhattak meg az Egyetem történelmi hátteréről, építészeti sajátosságairól, a kampusz egyes épületeinek elnevezéseiről, az Egyetem parkjában lévő szobrokról és az európai szinten is egyedülálló tanreaktorról.

Az eseményről készült teljes cikk, illetve az előadások anyaga itt elérhető.

Forrás: https://magyartanarok.wordpress.com/-NTB

Fotó: Geberle B.