Műegyetemi fizikus professzor a főszereplője a hazai legnagyobb sajtófotó pályázat idei díjnyertes portréképének.

A relativitáselmélet szemináriumi oktatása közben a Műegyetemen készült az a fotó, amely a 42. Magyar Sajtófotó Pályázat „Emberábrázolás, portré (egyedi)” kategóriájának ezüstérmese lett 2024-ben. A felvétel központi szereplője Takács Gábor, a BME Természettudományi Kar (BME TTK) Fizikai Intézet Elméleti Fizika Tanszék egyetemi tanára, doktori iskola vezetője. A róla készült alkotás a Magyar Kultúra Magazin 2024/1. lapjában jelent meg abban az interjúban, amely különböző szempontok mentén mutatja be az idő fogalmát. A műegyetemi professzor elméleti fizikusként több más terület szakértője mellett az egyik interjúalanya volt az összeállításnak. Az írás díjazott fotóját Éberling András, a Magyar Nemzet képszerkesztője, fotóriportere készítette. (A fotós több pályamunkája is díjat nyert: az „Emberábrázolás, portré (egyedi)” kategóriában „Sándor János nyugalmazott színházi rendező”  című képe a kategória első helyezettje lett.) E téma kapcsán készült interjúban Éberling András elárulta, olyan portré elkészítésére törekedett, amely képes egy képbe sűríteni mindazt, amit az újságírók csak hosszas interjúkban, riportokban tudnak visszaadni. Szerencsére az interjúalanyok nyitottak voltak a fotógráfiai ötletekre és a fotós által preferált megörökítési formákra.

Éberling András: „Takács Gábor és a relativitáselmélet időfogalma” - 42. Magyar Sajtófotó Pályázat „Emberábrázolás, portré (egyedi)” kategória, 2. helyezés

(A 42. Magyar Sajtófotó Pályázat nyerteseinek névsora és alkotásaik listája a pályázat honlapján érhető el.)

A fotográfia a BME TTK Elméleti Fizika Tanszék szemináriumi termében készült. Takács Gábor éppen azt magyarázza, hogy a speciális relativitáselméletben az események egyidejűsége egyrészt a megfigyelőtől függ, másrészt bizonyos feltételek mellett a vonatkoztatási rendszer függvénye az is, hogy két esemény közül melyik történt előbb. A díjnyertes fotón egy téridő diagram, valamint a Lorentz-transzformáció alapján az időbeli sorrend relativitásának levezetése is látható.

A fentebb is említett interjúban a relativitáselmélet az idő fogalmával kapcsolatosan merült fel, emellett Takács Gábor professzor kitért még a termodinamika, a kvantumelmélet és a gravitáció idővel kapcsolatban betöltött szerepére is. „Az idő fogalmának mindig van aktualitása. Ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget, és fontos szerepet játszik a mindennapi életünkben is. Az idő a fizika egyik alapfogalma, így az idővel kapcsolatos kérdéskör, az idő mibenléte, a termodinamikai folyamatok megfordíthatatlanságának kérdése mind a modern fizika aktívan kutatott területei. Főként a gyakorlatban van kulcsfontosságú szerepe az idő minél pontosabb mérésének. Például a műholdas navigációs rendszerek esetében, amelyek a relativitáselmélet időről alkotott felfogása nélkül nem is működnének” – fogalmaz Takács Gábor, aki a témáról már más fórumokon is nyilatkozott, előadott: az M4 csatorna „Multiverzum” című műsorában beszélgetett a kérdéskörről, illetve a BME TTK Science Campus programjának keretében is tartott előadást az időről. (Ez utóbbiról a bme.hu  már korábban beszámolt egy Takács Gáborral készített interjúban – szerk.)

A fizikus professzor kiemelte, hogy a relativitáselmélet alapvető tudományterület az elméleti fizikusképzésben, és olyan érdekes témákat is érint, mint a relativisztikus paradoxonok (például a gyorsan mozgó űrhajóban lassabban telik az idő, méterrudak megrövidülnek, az ikrek különböző ütemben öregednek stb. – szerk.). Hangsúlyozta azt is, hogy a termodinamika újból egy nagyobb lendületet vett a fizikai kutatások élvonalában elsősorban a jelenleg is zajló kvantumtechnológiai forradalomhoz kapcsolódóan. A technológia fejlődésével ugyanis lehetővé vált a kvantumrendszerek közvetlen kontrollja, továbbá a folyamatok irányához kapcsolódó kérdések mélyebb szintű megértése. Takács Gábor is ez utóbbi területen folytat kutatásokat, és úgy tapasztalja, hogy a téma a fizikus hallgatók körében is népszerű. „Az idő alapvető szerepet játszik a kozmológiában is, ami engem mindig is érdekelt, hiszen világunk eredete fundamentális emberi kérdéseket feszeget. Annak ellenére, hogy még mindig rengeteg a megválaszolatlan kérdés, óriási előrehaladás tapasztalható e területen.”

A műegyetemi professzor hangsúlyozta, hogy a személyes oktatásnak különösen fontos szerepe van az olyan elmélyült tudást igénylő területeken, mint az elméleti fizika. „Egy téma jó könyveinek olvasása önmagában még nem elég. A videófelvétel ugyan segít a téma szélesebb körhöz való eljuttatásában, ám ilyenkor elvész az interaktivitás, nem alakul ki élő, nemegyszer akár parázs hangulatú diszkusszió sem. Ezzel szemben a személyes oktatás vezérfonalat nyújt, segít eligazodni vagy éppen fókuszálni a résztémák között, a hallgatók pedig feltehetik a felmerült kérdéseiket és megvitathatják dilemmáikat oktatójukkal. A tudomány az emberiség közösségi alkotása, és ennek elengedhetetlen részei a kérdések és a válaszok, a tudományos vita. A modern kutatásokban aktív oktatók olyan mély meglátásokat tudnak közvetíteni, amelyeket semmilyen írott irodalom nem adhat át. Egy ilyen szemináriumi vagy személyes részvételű kurzuson az oktató egy világképet is közvetít, átadja a legújabb információkat a fizikai kutatás módszereiről, az eredmények relevanciájáról, és abban is segít, hogy a hallgatók hogyan illeszthetik be az új ismereteket a már meglévő tudásukba” – nyomatékosította a mentor-tanítvány közötti kapcsolat fontosságát Takács Gábor.

TZS-KJ

Fotók forrása: Éberling András/Magyar Kultúra, pixabay.com