Az állami ünnepségsorozat részeként a Műegyetemen prominens vendégekkel és a történelmi évfolyamok diákjainak részvételével tartották meg az október 23-i ünnepi megemlékezést.

Az eseményt megelőzően a Nemzeti Örökség Intézete által a Műegyetem rakparton, a Központi épület mellett található 1956-os emlékműnél szervezett ünnepségen vett részt Czigány Tibor rektor és Verseghi-Nagy Miklós kancellár, akik a korábban elhelyezett koszorúknál főhajtással tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt. Az eseményen beszédet mondott Móczár Gábor a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, és Dr. Kiss Tamás, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások szövetség elnökségi tagja.

A koszorúzáson a Diósdi Női Kar működött közre. A tiszteletadáson 1956 emlékét aktívan ápoló szervezetek képviselői főhajtással emlékeztek a 67 évvel ezelőtti eseményekre, majd az emlékműtől közösen vonultak át a Műegyetem Központi épületének aulájában rendezett ünnepségre.

A megemlékezés kezdetén a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar előadásában az ünnepi díszbe öltözött aulában elhangzott Himnusz, majd a rektori beszéd következett. Czigány Tibor az egyetem rektora tavalyi beszédében a forradalom kilenc műegyetemista hősi halottjáról emlékezett meg. Ez évben az oktatók műegyetemi forradalmi bizottságának tagjairól szólt. A 22 tagú bizottság 1956. október 30-án a diákság melletti kiállás céljával alakult meg. Követelték a szovjet csapatok kivonását, az ország kilépését a Varsói Szerződésből, és szabad választások kiírását. Politikai céljaik mellett a felsőoktatás terén is megfogalmazták követeléseiket: az egyetemi autonómia visszaállítását, valamint a hatalmi szóval kettéválasztott Műegyetem újraegyesítését. A forradalom leverése után a forradalmi bizottság minden tagját különböző retorziók érték. A rendszerváltást sajnos csak 13-an élték meg közülük. Czigány Tibor hatuk: Taki Ferenc elnök; Fekete Tamás, titkár; Mosonyi Emil, Kollár Lajos, Csonka Pál, és Sinay Gábor életútját, a forradalom utáni sorsát ismertette. A bizottság legfiatalabb – 22 éves - tagja Sinay Gábor tanársegéd volt, aki a diáksággal tartotta a kapcsolatot.  Neki is köszönhető, hogy a fiatalok éjszaka nem mentek ki az utcára, ahol provokátorok várták őket. Sinay Gábort a forradalom leverése után elbocsájtották, Gillemot professzornak köszönhetően tudott elhelyezkedni a Fémipari Kutatóközpontban, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. 1998-ban 72 évesen hunyt el. „Szeretném elmondani, hogy amikor az oktatói forradalmi bizottság tagjainak emlékművét koszorúzzuk meg, mindig friss virágot találunk ott, amelyet Sinay Gábor felesége helyez el, aki most is itt van. Köszönjük, hogy nemcsak férje, de a szabadságharc emlékét is ápolja.”- mondta Czigány Tibor.

Czigány Tibor beszéde a BME YouTube csatornáján megtekinthető.

A rektor beszédében két akadémikusról, Sólyom László volt köztársasági elnökről, és Vajna Zoltánról, a BME Gépészmérnöki Kar korábbi dékánjáról külön is megemlékezett. Sólyom László annyira szívén viselte a műegyetemi '56-os megemlékezést, hogy köztársasági elnökként ez alkalomból minden évben ünnepi beszédet mondott a BME-n. Vajna Zoltánnak köszönhető, hogy a műegyetemi emlékünnepség az állami ünnepségsorozat része lett. Czigány Tibor rektor Vajna Zoltán professzor kedvenc írójának, Wass Albertnek a szavaival zárta beszédét: „Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig és bizonyságtevés csüggedések ellen."

Kerekes Ákos, a kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem hallgatója köszönetet mondott, amiért külhoni magyarként, a Rákóczi Szövetség által meghívott 3 ezer határon túli egyetemistát és középiskolást képviselve emlékezhet és tiszteleghet az '56-os fiatalok hőstettei előtt.

Dömötör Csaba miniszterhelyettes, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára megkülönböztetett tisztlettel köszöntötte az akkori események jelenlévő résztvevőit. Felelevenítette, hogy a mából visszatekintve milyen ártatlannak tűnően kezdődött e falak között a forradalom és szabadságharc. A menza nem kapott elég alapanyagot, a diákok éhesek voltak, a kollégium túlzsúfolt volt- Ezekről a problémákról volt szó a diákgyűlés kezdetén, innen jutottak el az egyetemisták a szovjet csapatok kivonulásának és a demokratikus berendezkedés követeléséig. A miniszterhelyettes nemcsak megemlékezett a Műegyetem 9 hősi halottjára, hanem fel is idézte haláluk körülményeit. „1956 küzdelme minket is kötelez. Bármilyen rázós utat elviselünk, bármilyen terhet felvállalunk, bármilyen ellenerővel szembe szállunk, csakhogy a magyarok jövőjét biztonságban lássuk. Köszönjük hogy mutatták és azóta is mutatják az utat, köszönet a Műegyetem zászlóvivőinek, köszönet 1956 minden ismert és ismeretlen hősének! Isten éltesse a szabad és független Magyarországot!”- zárta ünnepi beszédét Dömötör Csaba.

Az ünnepi rendezvényen Beethoven zeneműve, a forradalom jelképévé vált Egmont-nyitány taktusaira koszorúzta meg a Műegyetem hősi halottjainak emléktábláját Magyarország kormánya nevében  Dömötör Csaba miniszterhelyettes, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára.

Czigány Tibor rektor, Verseghi-Nagy Miklós kancellár, a Rákóczi Szövetség képviseletében Csáky Csongor elnök, és Kerekes Ákos a kolozsvári egyetemista elhelyezték az emlékezés virágait.

A Nemzeti Örökség Intézete nevében Móczár Gábor főigazgató koszorúzott. A Szabadságharcosokért Közalapítvány nevében Dr. Sömjéni László Géza elnök, a BME EHK képviseletében Lévai Imre fejezte ki tiszteletét. A megemlékezést a Szózat közös eléneklése zárta.

Az 1956-os történelmi évfolyamok hallgatói ezt követően a K épület Dísztermében tartott fogadáson vettek részt.

A Duna-parton a megemlékezők a BME Központi épülete előtti LED-kivetítőn is figyelemmel kísérhették az egyetemi ünnepi eseményeket. A rendezvények zárásaként az intézmény elől a korábbi évekhez hasonlóan fáklyás felvonulás indult a Rákóczi Szövetség szervezésében. Több ezren vonultak az 1956-os forradalom és szabadságharc másik emblematikus helyszínére, a Bem József térre, hogy megkoszorúzzák a hős tábornok szobrát. A menet elején korhű, Csepel típusú teherautó szállította platóján a fáklyát tartó vagy nemzeti színű zászlót lobogtató fiatalokat.

KJ

Fotó: Geberle B.