„Évente több ezer ügyért és mintegy 15 milliárd forint kifizetéséért vagyunk a felelősek” – mondta a bme.hu-nak Csőke Rita, a Jogi és Munkaügyi Osztály vezetője.

Csőke Rita korábban a Jogi Csoport első embere volt. Az elmúlt években jogászként közreműködött a BME szinte minden kiemelt jogi ügyében. Tavaly komoly váltást jelentett az új összevont Jogi és Munkaügyi Osztály vezetése, amelyre 2013 őszén kapott kinevezést: „Jelenleg 34-35 ember munkájáért vagyok felelős, ami háromszor annyi beosztott kollégát jelent, mint korábban.” Két, profiljában és munkamódszerében különböző szakmai csapat került egy szervezeti egységbe. Az osztály egyik része a Jogi Csoport, amely az egyetemen a szerződések és szabályzatok véleményezésével, készítésével, valamint a jogi tanácsadással foglalkozik. Az osztályhoz tartozik a Közbeszerzési Csoport, valamint harmadik részként a Munkaügyi Csoport, amely felelős azért, hogy minden műegyetemi alkalmazott időben kapja meg a fizetését, és a költségeket a gazdálkodási rendszerben a megfelelő helyre könyveljék, továbbá a munkaügyi adatok rendben legyenek. Csőke Rita szeptemberben azt a feladatot kapta, hogy az összevont osztályon hatékony, átlátható és a gördülékeny működést elősegítő folyamatokat hozzon létre és vezessen be.

„A tavaly szeptemberi szervezeti átalakulás számomra is komoly változást hozott. Új feladatokat kaptam, amelyek másféle szemléletmódot, új módszereket, és az eddiginél jóval több informatikai támogatást igényelnek” – számolt be feladatairól Csőke Rita. „Szeretek emberekkel, emberek problémáival foglalkozni. Az új feladatkörben elsőként azzal kellett szembesülnöm, hogy ha az ember havi sok ezer személyi kifizetéséért felelős, az egyes egyének problémáira sokkal kevesebb ideje jut. Hirtelen ott találtam magamat a rendszerek, a folyamatok, az embertömegek között. Ezt eleinte nehéz volt feldolgozni. Később aztán felismertem, hogy a munkaügyi területre is igaz az, hogy minden tömeget egyének alkotnak, egyének - és családjaik - kapják a fizetést, a bejövő papírok mögött ezúttal is emberek vannak, a maguk életével, sorsával. Ezt tudni kell meglátni, és ezért vállalni a felelősséget. Mindössze meg kellett találni azt a módot, ahogyan a feladatok emberközeliek, és ezáltal szerethetőek tudtak maradni. Számomra az emberi aspektus nagyon fontos, e nélkül nem tudnám végezni a munkámat” – tette hozzá az osztály vezetője.

„A munkámra mindig is úgy tekintettem, mint egy logikai „játékra”, amelyben meg kell találni a megoldást a különböző labirintusokon keresztül” – mondta el Csőke Rita hozzátéve azt, hogy a vezetői munkája mellett ma már jóval kevesebb ideje jut a „jogászkodásra”. „A megnövekedett vezetői feladatok arányaiban ugyanis a jogi szakmai munkám rovására terjeszkednek. Ezt azonban nem bánom, mert ezzel más típusú kihívások is megjelentek az életemben. A jogászság számomra mindig egy kreatív, agyalós feladat, míg a munkaügyi terület vezetése a maga adminisztratív, lebonyolító, tömeges jellegével egészen más hozzáállást és módszereket kíván. Ez nagyon érdekes kettősség. Új területeket tanulok meg, új képességeket fedezek fel magamban, ami még sokszor nehéz, azonban a siker felemelő érzés. Máshogy lett izgalmas, színes és kihívásokkal teli az életem. Szerencsés vagyok, mert sorra gyönyörű feladatokat kaptam a Műegyetemtől” – összegezte az új területtel kapcsolatos gondolatait a vezető jogtanácsos.

Csőke Rita a Műegyetem Master of Business Administration (MBA) képzésére is járt, ahol vezetői ismereteket is elsajátított. Úgy véli, hogy „senki sem születik főnöknek”. Szerinte a vezetést is tanulni kell – részben az iskolapadban, a nagy részét pedig a gyakorlatban. „Szerencsésnek érzem magam, hogy a széles körű egyetemi környezetben olyan vezetőkkel és más kollégákkal dolgozom, akik elismerik a tudásomat, de ami még ennél is fontosabb, egyenrangú partnernek tekintenek és szakmailag megbecsülnek. Az együttműködés sokszor nem egyszerű. Elkerülhetetlen, hogy időnként nem egyezik a véleményünk a kollégákkal, esetleg konfliktusok alakulnak ki köztünk. Ez azonban nemcsak a vezetői megbízatás, hanem a jogászi pálya természetes velejárója is, így ezt már megszoktam” – mesélte a közel fél éve kinevezett osztályvezető.

„Hogy milyen női vezetőnek lenni? Nem tudom, mert sosem voltam férfi vezető. Nem tudom, hogy férfiként ez mennyiben lenne, lett volna más. Azt tudom, hogy megküzdöttem az eredményekért, beletettem mindent, amit tudtam, tudok, és az elismerés sem maradt el. Úgyhogy azt gondolom, végül is mindegy is: nőként értem el, amit, és nőként elértem, amit” – mondta el Csőke Rita.

„Nőként, anyaként és vezetőként ugyancsak kihívás megtalálni az egyensúlyt. Nagyon szeretem a munkámat, amelyet az egyedül nevelt, 13 éves lányom már a kezdetektől megtapasztalt. Már négy hónaposan végigült egy tárgyalást, és volt olyan szerződéskötésünk is, amelyen a hivatalos dokumentumok sok-sok oldalát ő pecsételte végig, de aludt már az íróasztalom alatt is az irodámban a télikabátomon” – emlékezett vissza a korábbi évekre Csőke Rita. „Amikor feltettem neki a kérdést, hogy szerinted én hogyan tudom összeegyeztetni a magánéletemet a munkámmal, a válasza egy széles mosoly mellett csak annyi volt, hogy „anya, te sehogy sem”. Én azért ennél jobbnak látom a helyzetet, bár kétségtelen, hogy nem vagyok egy „szabványanyu”. A kettőnk közötti anya-gyermek kapcsolatban inkább arra törekszem, hogy minőségi időből töltsünk minél többet együtt, és amikor szüksége van rám, akkor mindig ott legyek. Ha együtt vagyunk, akkor viszont jöjjön az a forgószél és pörögjön az élet! Ezt mindketten nagyon élvezzük” – zárta gondolatait a Műegyetem vezető jogtanácsosa.

-TZS-

Fotó: Szántai György (Műhely)