A Műegyetem megkapta a kártérítési összeget a 4-es metró építtetőjétől, és azt a műemléképület kárainak helyreállítására fordította.

A Műhely újság az elmúlt években folyamatosan informálta olvasóit a CH épületet ért, a metróépítés következtében keletkezett károk ügyében. Az eseményeket figyelemmel követő cikksorozatuk ezzel a végéhez érkezett. Az elvégzett munkálatokról, az épület jelenlegi állapotáról Faigl Ferenccel, a CH épületet használó Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dékánjával beszélgettek.

Több éve kezdődtek el a munkálatok a Gellért téri állomás megépítésénél. Mi történt 2008-ban?

Hat évvel ezelőtt nyáron meglepve láttuk, hogy a metróépítés következtében kb. 5-6 cm-t megsüllyedt a CH épület a K épület felüli oldalán, ami miatt meg is csavarodott maga az egész ingatlan. Ennek következtében szorultak az ajtók, megrepedeztek a csempék stb.
Többek között a gyorsan jelentkező statikai problémák miatt is Dr. Pokol György dékán úrral és a GMF munkatársaival – én akkor dékánhelyettesként – próbáltunk intézkedni, hogy a veszélyeket elhárítsuk. A lépcsőházban védőtetőt építtettünk, hogy az esetlegesen lehulló álmennyezet ne okozzon balesetet; asztalosokat hívtunk, hogy javítsák a szoruló nyílászárókat. Emellett kb. három éves küzdelem kezdődött a metró beruházóval, hogy kártérítést kapjunk. Hosszas tárgyalás után peren kívüli megegyezés született a BME és a beruházó között, melynek értelmében több mint 600 millió forint kártérítési összeget kapott a Műegyetem.

Miért egyeztek meg peren kívül a beruházóval?

A BME szakértői lényegesen nagyobb összegű kárt állapítottak meg, melynek része volt a süllyedésből eredő károk elhárításán felül a műemlék épület állékonyságának csökkenése, valamint a felújításhoz kapcsolódó költözködés, ideiglenes laboratóriumok bérlésének költsége. Ha perre került volna a sor, az hosszú ideig elhozódhatott volna, és mindeközben az épület állapota folyamatosan romlott volna tovább. Ez egyrészt többletköltséget jelentett volna a helyreállításnál és a használhatatlanul veszélyessé vált volna az épület. Az egyezségben kapott pénz úgy fedezte a szükséges felújítások költségét, hogy nem egy ütemben, az épületben működő tanszékek ideiglenes elköltöztetésével valósítottuk meg a munkákat, hanem több szakaszban úgy, hogy egy kari ütemterv szerint épületen belül költöztettük a hallgató- és kutatólaborokat, műszereket. Ez persze rendkívül nagy türelmet, áldozatkészséget követelt meg munkatársainktól és mindeközben el kellett viselniük a felújításokkal járó zajt, port, időszakos víz- és áramkimaradásokat is.

Mire költötték el a pénzt?

Egy 100 éves műemléképület felújítása speciális figyelmet és eljárást igényel, ez alapvetően mindenhol megjelent a költségekben. A pénzt egyrészt az épület statikai állóképességének helyreállítására és megőrzésére költöttük. Például a harmadik emeleten, a Duna parti oldalon lévő folyosón vendégfödémet kellett építeni, mert a megcsavarodott gerendák terhelését csökkenteni kellett. Ez többek között azzal is járt, hogy egy kb. 40 cm-es vastagságú feltöltést, sitt réteget is el kellett távolítani az eredeti födémről.

Másrészt olyan kárelhárító munkákat végeztünk, amelyek az élettartam rövidülést minimalizálják. Ehhez az egyetem beruházási osztályának szakemberei segítségével a műemléki jelleget is figyelembe vevő tervek készültek, amiket meg is valósítottunk. Az egyik legfontosabb eredmény, hogy a műszaki felmérést követően az épület alagsorában és falaiban eltört régi szennyvízvezetékeket kicseréltük. Ez elég nagy munkának bizonyult, mivel az alagsori folyosókat kb. 2,5 m mélyen ki kell bontani, majd ott új gyűjtőcsatornát elhelyezni és bekötni az összes lefolyót. Ezzel elértük, hogy alulról nem ázik az épület. Olyan munkákra is költöttük, amelyek a CH épület használatát könnyítik. Az épületben lévő laboratóriumok, tantermek és irodák felújításáról van itt szó, valamint a süllyedés miatt leesett csempék, elrepedt csövek miatti beázások okozta károkat kijavítottuk.

Olyan munkálatokra is futotta a kártérítési összegből, amelyek nem a metróépítés következtében keletkezetek?

Nem. Ami annyira közvetlenül nem függ össze a metrókárral, az a Gellért téri homlokzat felújítása. De mivel az épület és a nyílászárók elmozdulása, vakolatomlás miatt hozzá kellett nyúlni a homlokzathoz, akkor költöttünk arra is, hogy legalább az épület frontja is megszépüljön.

Elég volt a 600 millió a károk helyreállítására?

Nem, sőt! Az egyetemnek is és a karnak még több tízmillió forinttal be kellett szállni a költségekbe.

Mit ért a több tízmillió forint alatt?

Az összeg a szakértői, tervezői díjakkal együtt közelíti a 100 milliót.

Terveznek további felújításokat?

Idén kb. 80 millió forintot fogunk áldozni a CH épület Duna parti homlokzatára. A pénz jelentős részét a kar állja.

Mennyi volt az az összeg, amit az egyetem megbecsült valós kárértéknek?

Kb. milliárdos. A 600 millió és eközötti összeget azzal spóroltuk meg, hogy nem költöztettük ki az épületből az ott működő tanszékeket. Ahogy korábban említettem, ott tudtunk spórolni, hogy nem egyszerre, egy év alatt, hanem több év alatt, ütemezetten valósítottuk meg a helyreállító munkákat.

Mielőtt elkezdődött volna a metróállomás építése, az egyetem tervezte a CH épület valamilyen mértékű felújítását? Erre különített el összeget?

Az egyetem intézményfejlesztési tervében mindig vannak létesítményfejlesztési programok. Sajnos az elmúlt időszakban soha nem volt akkora állami támogatása a Műegyetemnek, hogy ezeket maradéktalanul megvalósíthatta volna. Főleg az utóbbi években, a gazdasági válságban volt így, amikor nominálisan csökkent évről évre a BME költségvetési támogatása. Így aztán mindig csak tűzoltó munka folyik. Ez történt volna a CH épületben is.

A kapott kártérítéssel és a még ráköltött egyetemi forrásokkal együtt most hátrébb van-e az egyetem az épület állapotát tekintve, mintha a metrót el sem kezdték volna építeni?

A metróépítés okozta károk elhárítása kapcsán elkészült az épület részletes műszaki felmérése, majd ennek mentén az épület állékonyságát, használatát veszélyeztető hibák kijavítása, amelyek összességükben javítják az ott dolgozók munkafeltételeit. Ugyanakkor a kárelhárításokhoz elengedhetetlenül kapcsolódó, de egyetemi és kari forrásokból fedezett munkálatok több, az épületben folyó munka szempontjából fontos egyéb felújítástól vonta el a pénzt. Ilyen elmaradt beruházás például a Budafoki úti oldalon a harmadik emeleti padlásfödém szigetelése, amely hosszú ideje problémát jelent a karnak.

Írta: Szabó Orsolya

Fotó: Baki Mihály, Philip János

A cikk a Műhely XII/6. számában jelent meg.