Egységes fellépés és új szemlélet szükséges a Nemzeti Téradat Infrastruktúra megalkotásához.

„Ősidők óta stratégiai kérdés a térképészeti és általában egy adott objektumnak a térbeli elhelyezkedésével kapcsolatos információk kezelése” – emelte ki a szakterület jelentőségét Szabó György, az Építőmérnöki Kar Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék egyetemi docense, a Magyar Térinformatikai Társaság (Hungarian Association for Geoinformation, HUNAGI) főtitkára. A BME docense a közelmúltban megrendezett Informatikai Társadalom Parlamentjén tartott előadást „A nemzeti téradat infrastruktúra a tudásalapú társadalom alapvető komponense” címmel.

A nemzeti téradat infrastruktúra összetett fogalom: azokat a technológiákat, politikai döntéseket, szabványokat és humán erőforrásokat foglalja magában, amelyek a téradatok gyűjtéséhez, tárolásához, terjesztéséhez és felhasználásuk fejlesztéséhez szükségesek. Az infrastruktúra segédeszköze a térinformatika, amely meghatározó az élet szinte minden területén: sem az éghajlatváltozás, sem a nukleáris hulladék elhelyezése, sem a vízkészlet gazdálkodás vagy a digitális kommunikáció, a közterületi térhasználat szabályozása stb. nem értelmezhető e szaktudomány nélkül.

„A szovjet-amerikai szembenállás időszakára stratégiai szemlélet volt jellemző. A Szputnyik sokk után – amikor a fejletlennek tartott Szovjetunió a világon elsőként űrbe juttatott eszközzel megdöbbentette az amerikai döntéshozókat és az egyszerű állampolgárokat – az Egyesült Államok hatalmas forrásokat mozgósított a területre. A bipoláris rendszer megszűntével azonban megváltozott a helyzet az USA-ban is: a korábban külön-külön remek lobbi-pozíciókkal rendelkező intézmények – például a geológiai felméréseket végző USGS (US Geological Survey), vagy az óceánokat és a légkört kutató NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) – már nem pályázhattak a közpénzekért stratégiai érveléssel. E folyamattal együtt járt a Föld iránti globális felelősség gondolatának megerősödése – gondoljunk csak Al Gore kampányaira az éghajlatváltozásról –, valamint a számítástechnikai eszközök használata a mindennapokban. Végül a kormányzat létrehozott az állami, a helyi, az akadémiai és a privát szektor számára hozzáférhető, egységes ún. téradat infrastruktúrát (National Spatial Data Infrastructure, NSDI). Ez egy horizontális kiszolgáló rendszer, amely minden térbeli adatgazda forrásait összegzi és a potenciális felhasználók felé felkínálja. Tehát az igénylők közvetlenül fordulhatnak az adatokért, nem ékelődik közéjük valamely más szerv. Egy jó könyvtárhoz lehetne hasonlítani, ahol a könyvtáros begyűjt és gondoz minden forrást és örömmel szolgáltatja ki az érdeklődőknek, de soha nem szól bele az ’írók’ és ’olvasók’ tevékenységébe. A megszületését elősegítő szabályozás és az ezzel összefüggő tevékenységek sok tekintetben számunkra is – ahol hasonlóan széttagolt a struktúra – mintául szolgálhatnak.”

Európában a legtöbb ország saját stratégiájának megteremtését tűzi ki célul, harmóniára törekedve a kontinens saját rendszerével (Infrastructure for Spatial Information in the European Community, INSPIRE).

„A hetvenes évektől kezdve, amikor a műszaki célokra használható számítástechnikai eszközök megjelentek, több tudományterület ’csúszott egymásra’: a tradicionális méréstechnika (földmérés, térképészet); a mérés és ábrázolás világa az informatikán keresztül, a földtudományok; a jelenségek mérnöki modellezése, a vízmérnöktől, a közlekedésmérnökig” – ecsetelte Szabó György. „Újabban a gazdasági szempontok, a marketinges megközelítés is előtérbe került, hiszen az információnak ára is van.”

Az internet és az űrtechnika széleskörű elterjedése és a „hétköznapi ember” könnyebb hozzáférése a térrel kapcsolatos információkhoz egyfelől új mennyiségi és minőségi elvárásokat támasztott, másfelől a létrejövő adathegyek új befogadási, értelmezési és személyiségi jogi problémákat eredményeztek. „Mára az épített és a természeti környezettel kapcsolatos mindenfajta jogi, gazdálkodási körülmény annyira bonyolulttá vált, hogy a sokat emlegetett ’józan paraszti észre’ alapozott, a térnek a hagyományos mérnöki gondolkodásba beágyazott módszertana ritkán eredményes” – mesélte a docens. „Anekdotikus példával szolgál a Nyugati pályaudvar mellé tervezett Kormányzati Negyed megépítésének kudarca: azt gondolnánk, hogy az állam biztosan ismeri, milyen telkek és földterületek vannak a birtokában. Az építőknek már a Negyed kivitelezési terveit kellett volna készíteniük, amikor kiderült, hogy a beépítésre kerülő egyik telek nem az állam tulajdonában van, jogi státusza tisztázatlan és a tulajdonoscsere közel sem gyors és olcsó, ami – egyéb okok mellett – nagymértékben hozzájárult a terv feladásához.”

A téradatkezelés problémáinak összetettsége sokszereplős megoldást igényel: a kormányzati felelősségvállalás, a korszerű adatpolitika, az új szemléletű oktatás, a szakterület képviselőinek egységes fellépése és a felhasználók érdekeinek hatékony képviselete mind hozzájárulhat ehhez. E megoldásokat kereste a kilencvenes évek közepén megalakított HUNAGI, amely nonprofit ernyőszervezetként azóta is szakmapolitikai szerepet tölt be és képviseli az országot a nemzetközi fórumokon is. „Észre kell vennünk, hogy a világ túllép rajtunk: a szekértábor logika, a közös fellépés hiánya miatt Magyarországot még egyes kelet-európai országok is megelőzik a téradatok egységes kezelésében” – figyelmeztetett a főtitkár. „Hiányzik a nyitottság, a hazai szervezetek bizalmatlanok, izoláltak, nem kooperálnak. A társaság egyik központi törekvése a széttagoltság leküzdése.”

A másik cél a szemléletformálás, amely az új típusú oktatás felkarolását és az új eszközök megismertetését foglalja magában. „Detrekői Ákos volt az egyik első olyan BME-s döntéshozó, aki hadat üzent a régi, kizárólag a szűk szakmai tartalomra koncentráló mérnöki szemléletnek” – emlékezett a néhai rektorra Szabó György. „A hagyományos iskolázottságú mérnök sok esetben nem gondolkodik el egy műszaki fejlesztés vagy termék – pl. egy híd – tágabb kontextusán, hanem csak a termék tökéletességére koncentrál. Az egykori vezető jól tudta azt, hogy egy mérnöknek pénzügyi vagy jogi ismeretekre is szüksége van – ezért is kardoskodott a társadalom és gazdaságtudományi kar (ma: BME GTK) megszületése mellett. Hasonló stratégiát kell követnünk a térrel kapcsolatos adatkezelés rendkívül gyorsan fejlődő világában is.”

Az oktatás és az új eszközök kreatív alkalmazásának sikere lemérhető a szaúd-arábiai Jazani Egyetem diákjai számára szervezett műegyetemi nyári egyetemi programon. A 2006-ban alapított intézmény, melynek napjainkban 16 kara és mintegy 50000 hallgatója van, aktívan keresi a világon legjobban bevált tudományos és oktatási módszereket. Diákjai már második éve jönnek a BME nyári kurzusaira. „Nem akadémiai leckéket adunk nekik, hanem nyílt, egy klikkeléssel arab nyelvű felhasználói interfészre váltó szoftvereket felhasználva (QGIS, GRASS) gyakorlatias és otthon is folytatható térinformatikai képzést nyújtunk” – emelte ki a kutató. A BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék ICA-OSGeo-ISPRS Laboratóriuma része a „Geo for All” laborhálózatnak, amely nemzetközi szakmai szervezetek kezdeményezéseként vált nyílt, oktatásra és kutatásra szánt műhelyek szövetségévé. A komoly mérnöki modellezésre is lehetőséget nyújtó Open Street Map segítségével pedig használni tudják Szaúd-Arábia térképi adatait és domborzatmodelljét a műszaki gyakorlatban és az oktatásban.

„Ezek a nyílt programok és adatok teljesen átértelmezik az adatkezeléssel kapcsolatos korábbi elképzeléseket. Költséghatékonyságuk miatt lényeges a Nemzeti Téradat Infrastruktúrába történő beágyazásuk is.”  Az Open Street Map például a Wikipédiához hasonló, bárki által szerkeszthető adatbázis, amely a legfrissebb adatokat tartalmazza arról, hogy – egyebek között – hol vannak a közelmúltban megnyílt – vagy bezárt – üzletek, múzeumok, stb. Fejlesztői közé lényegében a Föld teljes lakossága beletartozhat. „Nem fogják megvárni, amíg az ’okosok’ kitalálják a legmodernebb tartott megoldásokat, adatbázis-frissítéseket. A tér szűkös közösségi erőforrás, amellyel okosan kell gazdálkodnunk” – összegezte Szabó György egyetemi docens, a HUNAGI főtitkára.

-HA-

Fotó: Philip János