A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett átvétele alkalmából beszélgettünk a BME-n 52 évet eltöltött áramlástechnikai gépésszel, a műegyetemi elektronikus tanulmányi rendszer meghatározó szakértőjével.

„A számítástechnika olyan újdonság volt, amiről csak most tudjuk igazán megmondani, mennyire megváltoztatta a világot. Az informatika elnevezéssel pedig a tartalma is átalakult, ami szintén óriási változást jelentett. Gyerekeink, unokáink már szinte ebédelni sem tudnak anélkül, hogy különböző kis ’kütyükön’ pillanatonként ne jönnének értesítések. E folyamat, azaz, az informatika kialakítását volt szerencsém követni és részt venni benne” – vallotta Tánczos László. A gépészmérnök és informatikai szakember több évtizedes oktatói, majd az oktatást kiszolgáló adminisztrációban töltött fáradhatatlan és meghatározó szakértői és vezetői tevékenységének, valamint a felsőoktatási intézmények tanulmányi rendszereinek bevezetésében játszott kiemelkedő munkájának elismeréseként vehette át a rangos kitüntetést.

Tánczos László 1940-ben született Budapesten. 1958-ban vették fel a BME Gépészmérnöki Karára, ahová elsősorban családi motiváció vitte: édesapja is itt végzett, majd nyugdíjazásáig a Ganz-MÁVAG osztályvezetőjeként dolgozott. Tánczos László már hallgatóként kapcsolatba került a számítástechnikával. Mivel vasútgépész szakos volt, a Ganzban végezte termelési gyakorlatát, ahol a vasúti vagonok felépítésére vonatkozó hosszadalmas és nehezen elvégezhető számítási feladatokkal találkozott. Akkor már volt némi gyakorlata a számítástechnikában és az ottani kollégákkal kezdte el e számításokat programozással megoldani. „Lassú, kicsi, de programozható gépek voltak, persze gépi kódokkal. Ez nem úgy működött, mint ma, amikor valamilyen programnyelvet használva a megfelelő szöveggel adjuk meg az utasítást, hanem a gép által végrehajtott utasításokat kellett beírni” – mesélt a kezdetekről. A diplomatervében a Ganznál alkalmazott számításos módszert programozta, hogy az számítógépen lefuttatható legyen. Attól kezdve hosszú évekig ezt használták a gyárban is a vagonok tervezésére.

Tánczos László pályáját végleg a számítástechnika felé terelte, hogy egy tudományos diákköri munka idején megismerte Gruber József professzort, akit máig „óriási példaképének” tart. „Számos programozási feladatot végeztünk Ural-1, Ural-2 számítógépekkel. Ott láttam azt, hogy az áramlástanban rengeteg az olyan feladat, amely csak sok számítási munkával végezhető el, vagyis programozásra vár.” Akkor került kapcsolatba Fűzy Olivér professzorral, másik példaképével is, akinek a tanszékén demonstrátori munkát végzett már utolsó hallgatói évében „nagy kedvvel és odaadással”.

Tánczos László 1963-ban szerzett diplomát, ezután a Vízgépek Tanszékre kapott kinevezést. 1963-1998 között tanársegédként, majd adjunktusként oktatott. Egyike volt a hidrosztatikus hajtóművek és hajtástechnika elterjesztőinek a tanszéken, és évekig ő adta elő e tantárgyat. Részt vett a legendás Pattantyús-féle általános géptan tankönyv korszerűsítésében is. „Nagyon szerettem oktatni. Emberi kapcsolatok alakulnak ki, és maga is fiatal marad, aki fiatalok között töltheti az idejét. Segítheti őket a problémáik megoldásában, közben pedig visszagondolhat a sajátjaira és összehasonlíthatja őket” – vélekedett Tánczos László, aki korábban az egyik áramlástechnikai tankör osztályfőnöke is volt. Egykori tanítványai közül ma többen a szakterület elismert szakemberei, esetenként egyetemünk oktatói is.

A tanszéken már a számítástechnika segítségével oldották meg például a szivattyú és turbinalapátok tervezésének áramlástani feladatait (pl. az optimális lapátformák kiszámítását). Egyetemi doktori dolgozatát 1986-ban természetesen ebben a témában (Örvényszivattyú járókerekek meridián áramképének meghatározása) írta, a védésen bemutatott megoldást a Karlsruhei Műszaki Egyetem is átvette és oktatta. A szakember nemcsak a német egyetem áramlástechnikai programfejlesztésében vett részt, de rendszeresen végzett informatikai fejlesztési munkákat Bécsben is, a BME Vízgépek Tanszéken pedig több tucat ipari megbízásos munka témavezetője volt.

Amikor a Basic, az első programozási nyelv a BME-n is megjelent az 1980-as évek közepén, ő addigra ismerte és használta azt. Így került bele abba a Vajna Zoltán professzor vezetésével megalakult csoportba, amely a hallgatók számítástechnikai oktatásának kereteit alakította ki (a VIK-en akkor még nem volt ezt kiszolgáló tanszék és oktatói gárda). Tánczos László írta meg az oktatáshoz szükséges Basic programozási tankönyvet. Bár a fejlődés hamarosan ugrásszerűvé vált, és az első programozási nyelvet ma már nem használják, ezzel kezdődött a számítástechnika oktatása a Műegyetemen.

Tánczos László a Gépészmérnöki Kar megbízásából vett részt a Neptun Hallgatói Információs Rendszer bevezetésének előkészítésében az 1990-es évek második felében. „Jól látszott, hogy erre igény van, mind oktatás közben a hallgatói létszám növekedésével, mind az adminisztrációs feladatok ezzel párhuzamos gyarapodása miatt, főleg a kreditrendszer bevezetése után. A papír alapú nyilvántartás nem volt folytatható” – nyomatékosította.

1999-ben az oktatási minisztérium megbízásából 10 fős munkacsoport alakult (ebben Tánczos László is részt vett), amely a bevezetendő országosan egységes (később mégsem egységes módon létrejött) elektronikus tanulmányi rendszer létrehozására jelentkező programkészítők szoftvereit vizsgálta. „Ebben élenjárt a BME, az itteni hallgatók és oktatók közreműködésével alakult meg az SDA Stúdió, amelynek tagjai kezdték kidolgozni a Neptun-rendszert. A munkacsoportban volt informatikus és oktatási adminisztrációval foglalkozó szakértő is, több száz megjegyzést tettünk, amelyeket a fejlesztő figyelembe vett.” Így született meg az a tanulmányi rendszer, amely folyamatos fejlesztésekkel azóta is működik felsőoktatási intézményekben.

„A BME meghatározó szerepet játszott a Neptun kialakításában. Az oktatási minisztérium támogatásával gesztorintézményként működtünk, vagyis a felhasználókat és a fejlesztőket itt, a Műegyetemen hoztuk össze, a problémákat havonta megbeszéltük, egyeztettük, ennek voltam a vezetője” – idézte fel Tánczos László. A szakember szerint nagy előnyt jelentett, hogy az érintettek még a fejlesztés előtt megvitathatták a fejlesztési igényeket. Ma ilyen jellegű összejövetel nincs, amikor új verzió készül a szükséges feladatokkal, a fejlesztő ismerteti a felhasználó intézményekkel, de csak a verzió kialakítása után. Fejlesztési igények nemcsak jogszabályi változásból erednek, a hallgatók is rendszeresen tesznek észrevételeket, felvetéseket, amelyek közül több meg is valósult.

„Ma ez a tanulmányi rendszer már nem olyan egységes, mint kezdetben, előfordul, hogy egyes igényeket csak adott intézmény számára valósít meg a fejlesztő, ilyen például a BME-n az a gazdálkodási rendszer, amellyel a hallgatói ki- és befizetéseket, a gyűjtőszámlát kezelik” – hozott egy példát Tánczos László. „Az MGR és a Neptun közötti kapcsolat kialakításának nehézségeit jelzi, hogy a pénzügyi feladatok formáját meghatározó kódok bonyolultabbak, ennek következtében a ki- és befizetési pénzügyi kódok száma nálunk nagyságrendileg több, mint más intézményekben. Ez a Neptunban speciális fejlesztést igényelt és a kifizetési pénzügyi listák elkészítését is megnehezíti"– tette hozzá.

Tánczos László 2002 és 2004 között a Központi Tanulmányi Hivatal (KTH) létrehozását előkészítő csoport munkájából is jelentős részt vállalt, ő dolgozta ki az informatikai rendszertervet, valamint irányította a kivitelezést is. 2006 végéig vezette az Egyetemi Informatikai Szolgáltató Központ (EISZK) igazgatóhelyetteseként a tanulmányi rendszer üzemeltetésére alakított csoportot. 2007 óta a Neptun üzemeltetése a KTH részeként működik, és Tánczos László tanácsadói munkájára azóta is számíthattak. Az ő javaslatára és munkájának eredményeként alkalmaztak a BME-n először irat- és ügyiratkezelő szoftvert a tanulmányi adminisztrációban. Ő irányította a közel 20 ezer hallgató személyi anyagának átköltöztetését is az egy évtizede alakult tanulmányi hivatalba. Jelentős érdemeket szerzett a KTH munkafolyamatainak kidolgozásában. Kiemelkedő szerepet játszott az adatszolgáltatásban az új elektronikus kérvénykezelő és a Felsőoktatási Információs Rendszer (FIR) számára. Tánczos László hozzáértése meghatározónak bizonyult a hallgatók zökkenőmentes beléptetését biztosító informatikai kapcsolat létrehozásában és a belépőkártyák rendszerének kidolgozásában a BME Sportközpont létesítésekor is, valamint az új diákigazolvány-rendelet egyetemi végrehajtásában és az ideiglenes igazolványok előállításában. A legutóbbi hónapokban pedig a BME-gyűjtőszámla átvitelét segítette a Magyar Államkincstárba – ismét önként.

Személyesen is nagy változást jelent 52 év után ténylegesen nyugdíjba menni – vélekedett Tánczos László, aki felszabaduló idejét a családi cégben rá váró feladatok és az unokái között tervezi megosztani. „Ezután sem fogok a fotelban ülni és a plafont nézni” – búcsúzott derűsen a Műegyetemtől több mint fél évszázad után.

-BK-

Fotó: Philip János, Takács Ildikó