Az emberiség kulturális evolúciós fejlődésének eredetét és elméletét kutatja a BME GTK filozófusa, akit Bolyai János Kutatási Ösztöndíjban részesített az MTA.

„Másfél évszázad telt el Darwin ’A fajok eredete’ című művének megjelenése óta, ám az evolúció filozófiai értelmezése, azaz olyan összetett jelenségek, mint az emberi kultúra eredetének evolúciós magyarázata máig feltáratlan terület” – magyarázta Paksi Dániel filozófus, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Filozófia és Tudománytörténet Tanszék posztdoktori ösztöndíjasa, aki egyedüli műegyetemi filozófusként idén Bolyai János Kutatási Ösztöndíjban részesült (dolgozatának címe: „Az emergencia fogalma: a személyes tudás ontológiai megalapozása” – a szerk.).

„A mai nyugati kultúrában két meghatározó, ám egymásnak ellentmondó szemlélet terjedt el az emberiség eredetével kapcsolatban. Az egyik a keresztény világképre alapozó dualizmus (az Istentől származtatott lélek és a biológiai eredetű emberi test együttes létezése), a másik a természettudományok képviselte materialista monizmus, ami egyedül az anyagi természetű test létezését ismeri el. Kutatásaimban azokkal a filozófiai evolúciós elméletekkel foglalkozom, amelyek e két nézet között helyezkednek el” – fejtette ki Paksi Dániel, aki az emergencia (magyarul kiemelkedés) fogalmával magyarázza szakmai nézetrendszerét. E szerint az ember egy valós személyiség saját lélekkel és gondolatokkal, kialakulását és fejlődését nem lehet kizárólag színtiszta fizikai elveken alapuló statisztikai modellekkel leírni. „Az emberi elme, akár egy új gondolat vagy egy új kulturális érték megteremtése egy saját, a fizikai síktól elkülönülő evolúciós fejlődés eredményeként jöhetett létre” – határozta meg az emergencia fogalmát a BME díjazott filozófusa.

„A jelenség eddigi feltáratlanságának egyik oka, hogy a filozófusok jelentős része máig úgy véli, az evolúció vizsgálata inkább a természettudósok feladata, míg a természettudósok a saját szakmájuknak megfelelően az emberi fejlődés fizikai és nem filozófiai eredetére keresnek magyarázatot” – hangsúlyozta Paksi Dániel. Hozzátette, hogy az emergencia-kutatásnak egyedül az angolszász világban van hagyománya, ám az angolszász kutatók többsége csak a 19. századtól kezdve vizsgálja a fogalom eredetét. Úgy vélekedett, hogy kevés olyan tudós létezik, aki komolyan vette a kultúra evolúciós magyarázatát. Példaként említette Polányi Mihály magyar-brit kémikus-filozófust, aki szerint az emberi gondolat megjelenése és fejlődése szoros kapcsolatban van az emergenciával. Paksi Dániel azonban csak részben ért egyet a magyar származású tudós elméletével, akinek munkásságáról saját monográfiai kötetet is írt „Személyes valóság” címmel. Bolyai-ösztöndíjasként e kötet angol nyelvű átdolgozását tervezi, amelyet a támogatási időszak végére szeretne elkészíteni.

A díjazott elmondta, hogy még a nemzetközi irodalomban sem készült eddig olyan átfogó tanulmány, amely a kultúra evolúciós fejlődését mutatja be. Ösztöndíjasként filozófiatörténeti, feltáró és elemző kutatásaiban az emergencia eredetét és gyökereit az ókorig, Arisztotelész filozófiájáig visszamenőleg vizsgálja, és arra keres magyarázatot, hogy mi az emberi kultúra, hogyan alakult ki, és mely szempontok formálták a múltban. Paksi Dániel célja az emergencia fogalmának mélyebb megértése és egy új fogalommagyarázat megalkotása, amellyel új irányba szándékozik terelni a jelenség és egyúttal Polányi munkássága nemzetközi értelmezését. Újszerű tudományos eredményeinek összefoglalására egy magyar nyelvű kötetet tervez, amelyben az általa helyesnek tartott emergencia-fogalom mellett a jelenlegi álláspontokat is összegezné. (A kötet munkacíme: „Az emergencia fogalma” – a szerk.). E mellett ösztöndíjasként Dániel vállalta, hogy évente ún. emergencia-workshopokat is szervez, amelyek eredményeit egy harmadik kötetben publikálná.

Paksi Dánielt éppen különleges kutatási témája motiválta, hogy a BME-n kezdjen akadémiai karriert: egyedül a műegyetemi felsőoktatási műhely volt nyitott az evolúció- és emergencia-elméletek filozófiai kutatására. „A hagyományos értelemben vett bölcsészettudomány számára idegen ez a fogalom, így esélyem sem volt arra, hogy az eredeti képzési helyemen kezdjek kutatásokat” – fogalmazott az ELTE-n diplomát szerzett filozófus, aki a Műegyetemen egy korábbiakhoz képest új közegben, mérnökök között kezdett dolgozni. „A BME-n ma már sokkal szélesebb az oktatási paletta, a GTK-n számos, nem szigorúan vett mérnöki szak indult, ám mérnököket is tanítok” – fűzte hozzá Paksi Dániel. A műszaki diplomát szerzettekhez képest ugyanakkor egy filozófusnak sokkal kevesebb ipari lehetősége van a pályaválasztáskor. „A tudományos életpálya számomra magától értetődő volt. Egy olyan jelenséget kutatok, amely csak látszólag kizárólag filozófiai vonatkozású, ám számos tudományterületen, például az informatikában, a fizikában, a biológiában vagy a szabad akarat eredetének kutatásában is jelen van, csak különféleképpen nevezik, és máshogyan magyarázzák” – hangsúlyozta a BME díjazottja. „A látszat ellenére a mérnökök sem feltétlenül materialista meggyőződésűek. Általában igaz rájuk a rendszerszemlélet, szükségük van a keretek, a szabályok és a pontos cél ismeretére, hatékonyabban szervezik meg a tanulást, ám az egyén személyisége és korábbi, akár családból hozott élményei döntően meghatározzák a diákok hozzáállását a filozófiához” – tette hozzá, kiegészítve az elmondottakat azzal, hogy sokat tanul a hallgatókkal folytatott szakmai diskurzusokból is.

A most elnyert Bolyai-ösztöndíj óriási anyagi segítség és szakmai elismerés, és lehetővé teszi számára, hogy kutatásait elmélyítse. „Mindannyiunknak fontos kérdés, hogy kik vagyunk. Szüntelenül keressük a választ arra, hogy honnan ered a tudásunk, és mi vezetett ahhoz, hogy az ember értelmes lénnyé vált. A kutatásaimban erre keresem a magyarázatot” – összegezte a műegyetemi filozófus.

-TZS-