A tőkepiaci kockázatok és hozamok előrejelzését kutatja a hallgatók körében is nagy elismertségnek örvendő oktató, a BME GTK Bolyai-ösztöndíjas kutatója.

„Szeretek tanítani. Nagy óraszámban oktatok, szinte már össze sem tudom számolni, hogy eddig hány diáknak tartottam előadást az egyetemen. A tudásátadás öröme tart itt a BME-n, a kutatási tevékenység pedig egy újabb motiváció” – vallotta Ormos Mihály, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Tudományok Intézet Pénzügy Tanszék frissen kinevezett egyetemi tanára, a tanszék Pénzügy szakcsoportvezetője, akit tudományos és oktatói tevékenységéért több alkalommal is díjaztak. A hallgatóktól 2010-ben „A Kar kiváló oktatója”, 2012-ben pedig a „Kari Hallgatói Díj” elismerést kapta. Kutatásait az MTA 2015-ben 3 éves Bolyai János Kutatási Ösztöndíjjal jutalmazta (dolgozatának címe: „Tőkepiaci eszközök árazódása” – a szerk.).

„A tőkepiaci eszközök árazása az elmúlt fél évszázadban vált ennyire aktuális témává” – emelte ki a GTK oktatója, aki arra keresi a választ, hogy a befektetési lehetőségek hozamai hogyan alakulhatnak, és hogyan lehet ezen értékeket pontosabban előre jelezni. „Az árfolyam- és hozamfolyamatok első ránézésre jól strukturált sztochasztikus folyamatoknak tűnnek, ám az előrejelzésük korántsem ilyen egyszerű” – vetette fel a díjazott. A pénzügyi tranzakciókban résztvevőket ugyanis számos hatás éri, mielőtt befektetési döntéseket hoznak. A közgazdaságtan e folyamat modellezéséhez „leegyszerűsíti” az emberi tényezőt: a befektetőt egy tökéletesen racionális lénynek értelmezi, feltételezve, hogy a megfelelő információk birtokában képes objektív előrejelzésre és feltételes valószínűségbecslésekre. „A gyakorlat számos alkalommal cáfolta ezt az elméletet, hiszen az ember ennél bonyolultabb és összetettebb lény, és kockázatos helyzetben nem feltétlenül hozza meg a közgazdasági értelemben vett racionális döntést” – tette hozzá Ormos Mihály. Pontosan e szempontok miatt nehezen kutatható ez a terület. „A pszichológiai tényezők az érzelemközpontú emberi viselkedést tekintik mérvadónak, és azt feltételezik, hogy a kockázatos helyzeteket, valamint a befektetőt ért sokkhatásokat nem lehet kizárólag racionálisan modellezni.”
A kutató munkáját bonyolítja, hogy kísérleteihez olyan tőkepiaci adatok és adatbázisok szükségesek, amelyek értékpapír-titoknak minősülnek, ezért nem nyilvánosak. Éppen ezért vásárolt a tanszéke kutatási célra információt, és e mellett egy saját, Magyarországon egyedülálló adatbázist állított össze tőkepiaci tranzakciókból. Ormos Mihály ezen adatok felhasználásával végez elemzéseket a befektetői döntések folyamatáról. „A saját adathalmaznak vannak előnyei és hátrányai. Előnye, hogy olyan adatokkal rendelkezünk, amelyekkel más kutatóintézetek nem. Hátránya, hogy túl speciális információkat tartalmaz, ezért a tudományos közösség sokszor vonakodik attól, hogy elismerje a kapott eredmények valóságtartalmát.”

Mihály kutatásainak másik iránya a tőkepiaci eszközök és hozamok becslése. „Az eddig ismert elméletek szerint a hozamok a befektetési lehetőségek kockázatai szerint alakulnak. Ezek a kockázatok sokféleképpen megragadhatók és vizsgálhatók. Az érvényes elméletek többsége valamilyen egyszerű statisztikai mérőszámot (például szórást vagy varianciát) alkalmaz” – ecsetelte a GTK pénzügyi szakértője, aki szerint a befektetők többsége nem végez statisztikai alapú becsléseket, azaz, az érvényben lévő elméleti modellek sem feltétlenül állják meg a helyüket. Ormos Mihály e közgazdasági dilemmát is vizsgálja, és a nem szórás- vagy variancia-alapú modelleket kutatja. Alternatív kockázati mértékek alkalmazásával próbálja előrevetíteni a hozamok pontosabb becsülhetőségét, azaz, a hozamok jobb leírhatóságához szükséges kockázati mértéket.

A kutató célja, hogy tudományos munkája által minél mélyebben értse az árfolyam- és hozam folyamatokat, így pontosabb becslést tudjon végezni. Elméleti kutatásokat folytat, így azok nagy valószínűséggel nem befolyásolják közvetlenül az aktív piaci befektetők munkáját, ám elképzelhetőnek tartja, hogy eredményeit a jövőben a gyakorlatba is átemelik.

Bolyai-ösztöndíjasként a támogatási időszakban nagy hangsúlyt fektet a publikálásra. Hozzátette, hogy a közgazdaságtanban egy-egy tudományos publikáció megírása és megjelenése között akár 2-3 év is eltelik, így a tudományos folyóiratokban csak időtálló témákat fogadnak be.

Ormos Mihály a gépészmérnök végzettség megszerzése után döntött úgy, hogy szakterületet vált, és végül a közgazdaságtanban váltja valóra elképzeléseit. Az óráira mindig nagy körültekintéssel készül, és igyekszik naprakész információt átadni a diákoknak. Közgazdász- és mérnökhallgatókat is oktat, az a tapasztalata, hogy e két szakterület tanulói között nincs komoly különbség, „ugyanúgy érdeklődnek a pénzügyi folyamatok iránt”.

Nagy megtiszteltetésként tekint az MTA Bolyai-ösztöndíjára, a tanítás mellett a kutatás jelenti számára azt a „többletet”, amely itt az egyetemen tartja. Akadémiai díjazottként még inkább meggyőződése, hogy megkezdett kísérleteit folytatnia kell, és mindent meg kíván tenni azért, hogy a pályázatában vállaltakat sikerre vigye.

TZS - TJ