A BME Gépész Szakkollégium rendezvényén műegyetemi doktoranduszok mutatták be a hallgatóknak a posztgraduális képzésben rejlő lehetőségeket és a kutatói életpálya előnyeit.

„Doktoranduszként egyrészt a saját kutatási területünkre szakosodott specialisták vagyunk, másrészt pedagógusok, publicisták, kutatók és projektmenedzserek is. Sokrétű és szerteágazó feladataink vannak, kutatótársainkkal egy olyan szoros, családias és összetartó szakmai közösségben dolgozunk, amely az első perctől kezdve magával ragadott minket” – fogalmazták meg a BME Gépész Szakkollégium „Doktoranduszként a BME-n” című rendezvényének vendégei: Benedek Tamás (GPK, Áramlástan Tanszék), Czampa Miklós (GPK, Gyártástudomány és –technológia Tanszék), Józsa Viktor (GPK, Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék) és Károly Dóra (GPK, Anyagtudomány és Technológia Tanszék). A beszélgetést Gulyás András, az Áramlástan Szakosztály vezetője moderálta, a rendezvénynek a Kármán Tódor Kollégium aulája adott otthont.

„Ez az életpálya olyan alagúthoz hasonlít, amelynek ismerjük az elejét, tudjuk, hogy mi vár minket a végén, ám az odáig vezető út rejtélyes és kihívásokkal teli. Pont ez a csodálatos ebben az életformában” – ecsetelték a fiatalok, akik szerint egy kutató sok kudarcot megél a pályája során, tíz ötletéből átlagosan egy hoz sikert. „Sok múlik azon, hogy egy tudós hogyan éli meg ezeket a fordulópontokat. A legfontosabb, hogy ne veszítse el lelkesedését, és belássa, hogy a tehetség önmagában nem elegendő a sikerhez. A kutatói életpályájára különösen igaz, hogy kiemelkedően jó eredményeket szorgalommal, kitartással és motiváltan lehet elérni” – fejtette ki Benedek Tamás.

„A kutatómérnököt a környezetünk mélyebb megismerése és az új megalkotása vezérli. Valahol mindannyian azért választottuk ezt a pályát, hogy teret adjunk a bennünk rejlő alkotásvágynak. Nem utolsósorban annak, hogy tudásunkat átadjuk a fiatalabb generációnak” – hangsúlyozta Józsa Viktor.

A meghívott fiatalok pályaválasztásában a tanítás lehetősége is szerepet játszott. Benedek Tamás egy professzorához hasonlóan azt vallja, hogy „az ember úgy érti meg igazán a dolgokat, ha többször megpróbálja elmagyarázni azokat”. Károly Dóra mindig is ki akarta próbálni a tanítást, és szerencsésnek tartja magát, amiért az egyetemen egy már érett és a tudásra nyitott közösségben oktathat. „Az „életszagú” tanításban hiszek, azaz, a gyakorlati ismeretekben az elmélet mellett, az őszinte kapcsolatokban és azokban a fiatalokban, akik a tudást értéknek és lehetőségnek tekintik. Örömmel tölt el, hogy a műegyetemi hallgatóim ilyen emberek.” Hozzátette, hogy a doktoranduszoknak nem tanítják az oktatás módszereit, így sokat kell behoznia annak, akinek nincs adottsága vagy korábbi előadói tapasztalata. Ám Józsa Viktor szerint megéri a fáradozás: „fiatal oktatóként a hallgatói sikerek ösztönzően hatnak, legyen szó akár diplomaterv, szakdolgozat, egyéb önálló feladat konzultálásáról vagy gyakorlat tartásáról”.

A szakmai est közönségét többek között az is érdekelte, hogy a doktoranduszi életpálya biztos megélhetést jelent-e. A meghívottak kifejtették, hogy a PhD-hallgatói ösztöndíj összege mindössze egy alapvető megélhetést biztosít, ám kevés az önálló egzisztencia megteremtéséhez és a családalapításhoz.

„Ezt az életpályát a tudomány és az alkotás iránt elkötelezettek választják, akiket hajt az ismeretlen megismerése. Ez a tudat arra sarkall mindannyiunkat, hogy jobbak legyünk, és mérnökként olyan alkotásokat hozzunk létre, amelyek az emberek hétköznapjait jobbá és könnyebbé tehetik” – foglalta össze Czampa Miklós. Úgy véli, hogy társaival szerencsés helyzetben vannak az alkalmazott tudományok kutatóiként, hiszen a jelentős tőkével rendelkező iparnak szüksége van az egyetemen koncentrálódó tudásra, így a doktoranduszok szakértelmére is, akik részt vehetnek a tanszékek ipari megbízásaiban. Az ösztöndíjukat e projektmunkákkal és a fiatal kutatóknak meghirdetett ösztöndíjakkal is kiegészíthetik.

Czampa Miklós szerint azonban „a pénz nem minden”: „egyetemi kutatóként felbecsülhetetlen az óriási alkotói szabadságunk, amelyre a piacon, alkalmazottként kevesebb lehetőségünk lenne. Számomra nagyon fontos, hogy a kutatásaimban azzal foglalkozom, ami igazán érdekel, amit igazán a magam „gyermekének” érzek. E mellett előny az is, hogy az ipari projektmunkákból sok új ismeretet szerezhetünk, szélesíthetjük a perspektívánkat és számos olyan új kapcsolatot építhetünk ki, amelynek hasznát vehetjük jövőbeli kutatásainkban”. A pódiumbeszélgetés meghívottjai mind hisznek abban, hogy a tudományos életpálya „jó befektetés”. Példaként említették, hogy bizonyos ipari, főként kutatás-fejlesztési munkakörök betöltéséhez elengedhetetlen a tudományos előélet, ami a felhalmozott tudást tekintve felér akár több évnyi ipari munkatapasztalattal is. Hozzátették, hogy a projektmunkákban a fiatal kutatók a vállalati oldalon ismert helyzetek és problémák megoldásában is tapasztalatot szerezhetnek, hiszen közösek az érdekeik, a határidők, a munkamódszerek és az együttműködési fórumok a céges partnerekkel.

A meghívott doktoranduszok mindannyian a kutatási területük, a tanítás és az egyetemen megismert szakmai közösség miatt döntöttek úgy, hogy a Műegyetemet választják hivatásuk helyszínéül. A csábító külföldi kutatói lehetőségek ellenére hosszú távon a hazai tudományos közösség tagjaiként szeretnének érvényesülni. Józsa Viktor szerint a magyar tudósok óriási előnye a tudományos sokoldalúság. „A külföldi doktoranduszok többsége szinte kizárólag egy adott témára koncentrál, ott viszont nagy eredményeket érnek el. Magyarországon ezzel szemben gyakorlatiasabb a doktoranduszképzés: az ipari problémák megoldása és az oktatás révén szélesebb területen mozgunk, így tudásunk jellemzően általánosabb” – vélekedett.

Az est végén a meghívott doktoranduszok arra bíztatták a hallgatókat, hogy ha már fontolóra vették a tudományos életpályát, mielőbb válasszanak először egy nagyobb területet, amely érdekli őket, ismerjék meg minél alaposabban és kezdjék el a kutatásaikat. Kérjék oktatóik iránymutatását, e mellett használják ki a lehetőségeket, hogy a munkájukról a tudományos közönség előtt számolhatnak be: a Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) vagy a MSc-képzésen megkezdett kutatás jó alap lehet a doktori témákhoz.

-TZS,TJ-

Fotó: Takács Ildikó