Az idei TDK házi fordulója után Veress Árpád, az Egyetemi Tudományos Diákköri Bizottság elnöke értékelte a hallgatói műhelymunkákat és a verseny pedagógiai hatásait.

„A hazai értelmiségi képzés és a felsőoktatási tehetséggondozás egyik jelentős állomása a tudományos diákköri tevékenység, amelyben a hallgatók az alapképzésen elsajátított ismereteiken túl mélyítik el tudásukat egy-egy szakterületen” – fogalmazta meg Veress Árpád, a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar Vasúti Járművek, Repülőgépek és Hajók Tanszék egyetem docense, és az Egyetemi Tudományos Diákköri Bizottság (ETDB) elnöke.

„A Műegyetem lételeme, hogy gondoskodjon a kutatói utánpótlásról: az iparban helytálló mérnökök mellett az újdonságok iránt fogékony és az ismeretlen felfedezése iránt elhivatott kutatókat is képezzen” – vallotta a műegyetemi oktató, aki szerint a tudományos munkát érdemes minél korábban, már a hallgatói évek alatt elkezdeni, és az egyik első állomás lehet egy TDK-pályamű készítése. Úgy véli, hogy a megmérettetés nagyszerű lehetőség arra, hogy a diákok önálló műhelymunkát végezzenek, mélyebben ismerjenek meg egy-egy szakterületet, az ott használatos eszközöket és kutatási módszereket. Mindemellett a több hónapos felkészülés közben kialakuló „mentor és tanítványa kapcsolat” hosszabb távon akár közös kutatási projektekben kamatoztatható. „A TDK konferenciára történő felkészülés és a tudományos eredmények bemutatása közben a hallgatók felmérhetik saját, az oktatók pedig tanítványaik képességeit, ösztönözve őket arra, hogy a kutatói életpályát válasszák hivatásuknak” – hangsúlyozta az évente megrendezett tehetséggondozó program egyik hosszú távú céljáról Veress Árpád. Kifejtette, hogy a TDK keretében zajló szakmai munka a doktori képzés és a kutatói karrier előfutára lehet. „Haszna” több fronton beigazolódik: a diákok a TDK-pályaművüket a diplomatervükhöz és akár a szakdolgozatukhoz is felhasználhatják, a TDK-n elért helyezés többletpontot jelent a felvételin a mester- és a doktori képzésre, és bizonyos állások betöltésekor is előny kovácsolható a korábbi kutatások idején szerzett tapasztalatokból.

„A közös kutatói munka sajátos együttműködést követel meg a diákoktól és az oktatóktól egyaránt. A hallgató egy segítőt, ugyanakkor egy ellenőrző szerepét is betöltő mentort kap maga mellé, a tanár pedig egy olyan tanítványra tesz szert, akinek sikere a tehetségén és az elszántságán túl nagymértékben függ az oktató szakmai és pedagógiai támogatásától” – jegyezte meg Veress Árpád, aki több éve pártfogolja diákjait a TDK-pályaművek elkészítésében. „Nagyon büszke vagyok a tanítványaimra. Pedagógusként az egyik legnagyobb érték és elismerés, amikor a hallgatóim sikereket érnek el részben arra a tudásra alapozva, amelyet a közös munkában adtam át nekik. Oktatóként óriási felelősségünk van az utánpótlás-nevelésben. Ez az egyik fő dolgunk, részben azért vállaljuk ezt a munkát, hogy a fiatalabb generációnak továbbítsuk az ismereteinket, bennük és az ő munkájukban is megvalósuljanak azok a tudományos eredmények, amelyekért, és amelyeken mi, oktatók munkálkodunk” – tette hozzá a KJK docense, megerősítve, hogy a kutatói munka együttműködésre, egymás elfogadására és igényességre neveli a hallgatókat.

„Évről évre emelkedik a TDK-felhívásra benyújtott pályaművek száma és színvonala, ami azt bizonyítja, hogy a diákok komolyan veszik feladatukat, és felismerték a sokszor kimerítő és fáradságos kutatói munkával együtt járó előnyöket” – hangsúlyozta Veress Árpád. Kifejtette, hogy az elmúlt 10 évben közel negyedével több hallgató jelentkezett a TDK-ra és mutatta be tudományos dolgozatát a szakmai zsűri előtt. Az évek alatt az alap- és mesterszakosok aránya nem változott, még annak ellenére sem, hogy a konferencia egybeesik a mesterszakos felvételi időszakkal, ami a továbbtanulásra készülő alapszakos hallgatóknak jelentős többletterhet jelent. „Egyre több olyan tudományos dolgozattal találkozunk, ami előrevetítheti egy doktori kutatómunkában való részvétel lehetőségét, továbbá szakmai publikációk és konferencia-megjelenések is létrejöhetnek az adott téma feldolgozásából” – összegezte. Úgy vélte, hogy fáradhatatlanul kell népszerűsíteni a rendezvényt a diákok körében. „Kevés olyan érdeklődő hallgatónk van, aki ugyan még nem írt TDK-dolgozatot, ám a közönség soraiban részt vesz a rendezvényen.  Jelentős tudást és tapasztalatot szerezhet az, aki a társai előadásait megismeri. A kurzusokon közvetítetteknél mélyebb ismeretre tehet szert a hallgató egy-egy témában, és nagy reményeket fűzünk ahhoz is, hogy egy-egy ilyen alkalom meghozza a diákok kedvét arra, hogy tudományos munkába kezdjenek.”

Veress Árpád példaértékűnek nevezte az egyetem és a hallgatói képviselet összefogását a diákok ösztönzésében az önálló tudományos műhelymunkára. Az Egyetemi Hallgatói Képviselet (EHK) a konferencián előadott dolgozatonként 20.000 forinttal, idén összesen körülbelül 10 millió forinttal támogatta a rendezvény küldetését. E mellett az egyetem, a Pro Progressio Alapítvány, piaci vállalatok, civil szervezetek, magánszemélyek és egyéb szponzorok is pártfogolják a rendezvényt. A verseny legjobbjai karonként egy-egy Rektori Különdíjat kaphatnak vagy a Pro Progressio Alapítvány kari különdíjasai lehetnek. Az 1987-ben alapított TDK emlékplaketteket pedig olyan oktatóknak és kutatóknak ítélik oda, akik sokat tettek a diákok neveléséért a tudományos munkára, és szabadidejükben is foglalkoztak a hallgatói kutatásokkal, így is segítve tanítványaikat a díjazott dolgozatok elkészítésében.

A házi forduló nyomán szekciónként a két legjobbnak minősített dolgozat képviseli majd a Műegyetemet 2017-ben, a kétévente rendezett Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK). „A BME-s hallgatók rendre kiemelkedően szerepelnek a TDK csúcsrendezvényén, a résztvevők harmada végez dobogós helyen. Mindez bizonyítja a műegyetemi tehetséggondozás magas színvonalát, az oktatók és a diákok elhivatottságát a tudományos tevékenységek iránt” – zárta gondolatait az idei házi forduló értékelésekor Veress Árpád bizottsági elnök.

TZS  - TJ

Fotó: Baki Mihály