Szakmáról, idegen kultúrákról, tudományos életpályáról és az oktatói létről beszélt fizikushallgatók meghívására Moson Péter, a BME korábbi nemzetközi rektorhelyettese.

„Kutatás nélkül nincs jövő, ám egy ígéretes kutatás sem biztosíték a sikerre. Szorgalommal és alázattal kell törekedni az újdonság megalkotására. Különösen igaz ez az elméleti matematikusokra és fizikusokra, akik gyakran olyan problémák megoldásán dolgoznak, amelyek gyakorlati haszna néha csak évekkel, évtizedekkel később derül ki” – osztotta meg véleményét a hallgatókkal Moson Péter, a BME Természettudományi Kar Matematika Intézet címzetes egyetemi tanára, a Műegyetem korábbi nemzetközi rektorhelyettese, a TTK korábbi dékánja és intézetigazgatója. Matematikus és fizikus hallgatókkal találkozott a Magyar Fizikushallgatók Egyesülete (MaFihE) Műegyetemi Fizikus Helyi Bizottság (MFHB) „Tea és keksz a BME-n” című rendezvényén, amelyen a kutatásai, az oktatói pályája, az utazásai és a világról alkotott véleménye iránt érdeklődő fiatalokkal beszélgetett.

„A fizikai és matematikai elméleti kutatások mellett egyre nagyobb jelentőséget kapnak e két tudományágban azok a területek, amelyek eredményeit belátható időn belül alkalmazni lehet a gyakorlatban – elsősorban a gazdasági folyamatokban, elemzésekben is. A fiatalokat e lehetőségek széles tárháza is ösztönzi a pályaválasztáskor, ennek ellenére még mindig kevesen választják hivatásul a fizikus és a matematikus szakmát” – ecsetelte Moson Péter, világszínvonalúnak nevezve a BME matematikai és fizikai kutatásait valamint oktatási tevékenységét. Egyetértett a beszélgetésen részt vett hallgatókkal, hogy olyan területtel foglalkozhatnak, ahol „elvek és szabályok mentén minden logikusan magyarázható, lehetőség van értékteremtése, és új tudásra tehetnek szert”. A fiatalok szerint a mai „pénzorientált” világban sok középiskolást „elijeszt” e szakmától, hogy nem tudják, pontosan mivel foglalkozik és milyen megélhetési lehetőségei vannak egy matematikusnak vagy egy fizikusnak. „Sokakban az íróasztal mögött ülő és képleteket bűvölő szemüveges professzor képe él, ám ez a szakma ennél sokkal több lehetőséggel kecsegtet” – állítja Moson Péter. „El kell fogadni azt is, hogy a matematika és a fizika elméleti területeket kutat. Eredményeik gyakorlati hasznosíthatósága – jó eséllyel – később derül ki. Tudatosítani kell azt a természetes jelenséget is, hogy a hallgatók jelentős részéből nem lesz úttörő eredményeket elérő kutató, feltaláló, ám itt a Műegyetemen minden feltétel adott ahhoz, hogy a fiatalok a saját szakmájukat magas szinten művelő szakemberekké váljanak. Tudatos karrierépítéssel és szakmai tapasztalattal a birtokában nagyon jó eséllyel ’indulhat az életben’ egy BME-s diplomával rendelkező matematikus vagy fizikus, könnyen találhat állást a hazai és a nemzetközi munkaerőpiacon”. A BME oktatója e képzések egyik legnagyobb előnyét és hasznát abban látja, hogy a diákok komoly természettudományos alapokat szereznek a Műegyetemen. Úgy véli, hogy egy matematikus és egy fizikus „elméleti síkon kitalálja azt, amit a mérnök megalkot, tehát egy lépéssel előtte kell járnia. Ebben rejlik e hivatás felülmúlhatatlansága”.

„A BME-s hallgatók érdeklődők és komolyan veszik az oktatást”, vélekedett Moson Péter, hozzátéve, hogy mégis egyre nehezebb a feladata annak, aki ezt a pályát választja. „Természetszerű, hogy a hallgatók először mindig azokat az ismereteket sajátítják el, amelyeket előttük már kitaláltak. A tudomány fejlődésével az elsajátítandó tudás mennyisége és nehézsége is fokozódik, egyre magasabb lesz a mérce.” Felhívta a figyelmet arra, hogy a legtehetségesebbeknek is szükségük van egy tapasztalt tudományos vezetőre, oktatóra, aki iránymutatást ad a nekik szakmai pályájukon. „Véletlenszerű eseményekből nem várt eredmények születhetnek hosszú távon” – elevenített fel egy emléket. „Fiatal oktató voltam, amikor egy a Gépészmérnöki Karon tanuló matematikus mérnökhallgató fordult hozzám azzal, hogy TDK-dolgozatot szeretne készíteni, és a segítségemet kéri. Éppen akkor készítettem egy orosz matematikai kötet fordítását. Többek között matematikai példák voltak benne. Ezek megoldására kértem fel a diákomat, aki olyannyira kedvet kapott a témához, hogy végül kutatási területeként is választotta. A kezdeti szárnypróbálgatások után hamar megmutatkozott a tehetsége, az USA-ban tanult tovább, később a Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzora, majd ezt megtartva 3 évre hazatérve Morgan Stanley Magyarország Matematikai Modellezés Központ első igazgatója lett. Jelenleg az Eidgenössische Technische Hochschule (ETH Zürich) professzora. Ő Haller György, akit tudományos karrierje kezdetén több műegyetemi oktatótársammal (elsősorban Stépán Gábor akadémikussal, a GPK egyetemi tanárával) együtt segítettünk” – emlékezett vissza Moson Péter, aki számos hazai tehetség pályájának indulását támogatta a Műegyetemen. Büszke arra, hogy a BME-n tanít: tett és ma is tesz azért, hogy a külföldi tapasztalatszerzés lehetősége minél több hallgató előtt megnyíljon. Pályája egyik meghatározó állomásaként tekint azon erőfeszítéseire, amelyeket a műegyetemi Erasmus és Campus Hungary ösztöndíj-lehetőségek kiszélesítéséért tett. (A bme.hu korábban készített interjút Moson Péterrel az Erasmus+ program bővüléséről, és a Campus Hungary lehetőségeiről is.)

„Összetett szakma a miénk” – vallotta Moson Péter. „Egyszerre vagyok oktató, kutató és menedzser is. Mindig az élet alakította, hogy e három szerepem közül éppen melyikben kellett leginkább helytállnom”. Úgy fogalmazott, hogy mindig megcsinálta, amit kellett, és minden körülmények között próbált megfelelni a követelményeknek. „Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy minden munkámban örömömet leltem.” Szakmai pályafutása jelentős részét a Műegyetemen töltötte, ám úgy tartja, hogy sosem volt unalmas az élete. Mindig is a magyar tudományos pályán képzelte a jövőjét. „Felnőtt életem közel negyedét éltem le külföldön diákként, kutatóként, egyetemi vezetőként, és Ausztrália kivételével bejártam a világot.” Úgy véli, hogy a külföldi kapcsolatok fontosak, olyan tapasztalatokra tehet szert egy fiatal, melyeket a későbbi pályája során hasznosíthat és tovább bővíthet. Sok rövid külföldi utazása mellett Moson Péter hosszabb időt (összesen kb. 10 évet) oktatott és kutatott Oroszországban, Kanadában, Belgiumban és Franciaországban. „Élveztem, hogy azt és úgy kellett tanítanom, ahogyan más országokban szokás. Belecsöppentem egy másik világba, sok módszertani mintát megismertem, ezeket itthon is igyekeztem követni az óráimon. Hallgatóként is olyan területet választottam a külföldi tanulmányaimhoz, amely itthon kevésbé volt ismert” – fogalmazta meg a többek között differenciálegyenletek kvalitatív elméletével foglalkozó oktató. A beszélgetésen felhívta a hallgatók figyelmét arra, hogy nem szabad mellőzni a matematikához vagy a fizikához szorosan nem kapcsolódó kurzusokat sem. „A fiatalok olyan ismeretekre is szert tesznek az általános műveltségen túl, amelyeknek később, munkavállalóként vehetik hasznát.” Az est végén arra kérte a diákokat, „ne engedjék, hogy a határok gátat szabjanak a tudásnak, mert akkor lehet valaki versenyképes, és emelkedhet ki a középszerűségből, ha több kultúrában is otthon van, azaz, földrajzilag és kulturálisan is otthonosan mozog másutt is, miközben egyedi képességekre, tudásra tesz szert”. Azzal az üzenettel bocsájtotta útjukra a fiatalokat, hogy végezzék el a Műegyetemet, amely kiváló alapot ad későbbi karrierjükhöz. Menjenek külföldre, tanuljanak tovább, és az ott megszerzett ismereteket hozzák haza. Fektessenek energiát a nyelvtanulásba és az informatikába, mert „ezek nélkül ma lehetetlen létezni.” Amit pedig rutinszerűen, a humort sem nélkülözve tanácsol a mindenkori felnövekvő nemzedékek tagjainak: tanuljanak meg gépkocsit vezetni!

TZS - TJ

Fotó: Takács Ildikó