Novák Lajos 1937. október 23-án született Barlahidán. Vegyészmérnöki diplomáját a BME-n szerezte. A BME Szerves Kémia Tanszékén kezdte oktató- és kutatómunkáját, először rövid ideig a Kőbányai Gyógyszerárugyár finanszírozásával, majd oktatói státuszban. Nagydoktori értekezésének 1985-ben történt sikeres megvédése után három évvel egyetemi tanárnak nevezték ki. 1994-től 2003-ig volt a Tanszék vezetője. 1999-től az MTA-BME Alkaloidkémiai Kutatócsoportot is vezette, és ez utóbbi tevékenységét 2007-ig folytatta. Az idén lett a Kar professzor emeritusa. Több évtizedes, igen sikeres oktatási tevékenysége nemcsak a szerves kémiai alapkollégiumok, speciális, illetve doktoráns tárgyakra terjedt ki, hanem aktívan részt vett, és jelenleg is részt vesz az angol nyelvű térítéses oktatásban is. Eredményes kutatómunkája legtöbb esetben fontos és aktuális ipari problémák megoldását segítette igen hatékonyan. Kiemelkedő oktatási és kutatási, valamint tudományszervezési tevékenységét számos díjjal tüntették ki, melyek közül kiemelendő az Akadémiai Díj, az Ipolyi Arnold Díj, a Zemplén Géza Díj és a Szent-Györgyi Albert Díj.

Novák professzor két tudományos szakkönyv, két tankönyv, öt jegyzet, több mint 140 folyóiratcikk és közel 50 szabadalom társszerzője, illetve társfeltalálója.