A világ legjobb labdarúgó játékvezetőinek választott Kassai Viktor és Kulcsár Katalin osztotta meg élményeit a BME-n, a korábban szervezett Liska Hetek sztárvendégeként.

„Akkor beszélnek rólunk, ha hibázunk. A jó bírói teljesítmény magától értetődő és szinte természetes, egy átlagos mérkőzés után inkább a nagy népszerűségnek örvendő játékosok kerülnek az érdeklődés középpontjába. A bíróra úgy tekintenek, mint a játék kötelező „tartozékára” – fogalmazott Kulcsár Katalin futballbíró, aki korábban a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Liska Tibor Szakkollégiumának meghívott vendége volt, és akit tavaly a világ legjobb női labdarúgójáték-vezetőjének választott meg az IFFHS (The International Federation of Football History & Statistics, magyarul Nemzetközi Labdarúgás-történeti és -statisztikai Szövetség – szerk.). Párja, a szintén meghívott Kassai Viktor futballbíró, akit 2011-ben a világ legjobb, míg 2013-ban és 2016-ban a világ harmadik legjobb játékvezetőjének választott meg ugyanez a szervezet, az IFFHS. Mindketten részt vettek világbajnokságon és vezettek UEFA Bajnokok Ligája döntőt.

„A játékvezetők többségét szülői példa sarkallja arra, hogy a kipróbálják magukat futballbíróként. Szerettem a focit, ám játékosként nem voltam elég tehetséges ahhoz, hogy sokra vigyem” – árulta el Kassai Viktor. Egyik példaképe édesapja, Kassai István, aki több évtizeden át foglalkozott labdarúgójátékok vezetésével. Bírói felmenőkkel büszkélkedhet Kulcsár Katalin is, ám édesapja mindent megtett azért, hogy lebeszélje a lányát erről a pályáról. „Ez nem lányoknak való szakma”– idézte édesapját, aki féltette lányát azoktól a negatív játékosi és szurkolói véleményektől, amelyekkel a futballbírók szembesülnek a mérkőzéseken. „Lelkileg nagyon megterhelő a folyamatos szitkozódás és kritika, és aki ezt nem bírja, annak nem való ez a szakma” – állítják mindketten egybehangzóan. „Minél magasabb szintű, azaz magasabb osztályban játszódik egy mérkőzés, annál inkább a játékra összpontosítanak a futballisták, és háttérbe szorul a bírói tevékenység kritizálása” – osztották meg a különbségeket részletezve.

Katalin és Viktor fiatalon találkoztak a futballal, kisgyermek koruk óta ebben a világban éltek, részesei voltak e közösségnek. Katalin női és férfi futballmeccseket is vezet. Az elmúlt közel 20 évben kialakult játékvezetői stílusa, és megtalálta a szakmai személyiségét. Egy korábbi interjújában úgy fogalmazott, hogy „nőként – ahogyan egy női menedzsernek is – mindig többet kell bizonyítania, mint a férfitársainak”. Minden alkalommal smink és lakkozott köröm nélkül érkezik a mérkőzésekre, öltözködésében konzervatív. Úgy látja, hogy a női labdarúgás fejlődik Magyarországon, ám még mindig kevés a női bíró, ezért jó eséllyel pályázik a legjobbak közé, aki ért a szakmájához.

„Ebben a szakmában nem lehet tippelni. A játékvezető a bírói csapat feje, ő hozza meg a végső döntéseket és felelősséggel tartozik a csapatáért” – nyomatékosította Kassai Viktor. Hozzátette, hogy a pályán néha „sok szemmel” is nehezen követhetők az események, a játékvezetőnek gyors tanácskozás után kell mérlegelnie, majd döntést hoznia. Néha becsúszhatnak hibák: „ebben a szakmában akkor foglalkozik veled a sajtó, ha hibázol. Ha nem történik veled semmi rendkívüli, és ’csak’ teszed a dolgod, nem kerülsz a figyelem középpontjába.” A hallgatókkal a máig vitatott videóbíró előnyeiről és hátrányairól is szót ejtett. Az eszközt ellenzők szerint a futball szerves része a bírói, azaz, az emberi hiba lehetősége, és ha hibázhatnak a játékosok vagy az edzők, akkor ez alól a játékvezetők sem kivételek, ezért a videóbíró csorbítja a sportág emberi oldalát. Ezzel szemben a videóbíró-pártiak az objektív, tiszta játék mellett teszik le voksukat. (Kassai Viktor a FIFA történetében először, 2016 decemberében, egy Japánban megrendezett klubvilágbajnokságon használta először a videóbírót – szerk.)

A szakmai gyakorlat mellett fontos a fizikai állóképesség, hiszen a játékvezetők futva követik a labda útját másfél órán át, e közben a játékhelyzetekre is aprólékosan figyelnek. Okosan kell beosztaniuk az erejüket, e miatt minden nap edzenek, általában futnak vagy erőnléti gyakorlatokat végeznek. Állóképességükről rendszeres felméréseken tesznek tanúbizonyságot. Érdekesség, hogy például a FIFA (The Fédération Internationale de Football Association, magyarul Nemzetközi Labdarúgó-szövetség – szerk.) a kötelező teszteken túl további felméréseket követel a játékvezetőktől, és a világbajnokság közeledtével is gyakoribbakká válnak a számonkérések. A fizikai edzések mellett a játékvezetők az elméjüket is trenírozzák, készülnek a mérkőzésekre, felvételről elemeznek korábbi meccseket, megfigyelik a játékosokat, a bírói döntéseket, és igyekeznek levonni a tanulságokat, hogy éles helyzetben jól döntsenek.

Hallgatói kérdés nyomán esett szó a bírói korrupció gyakoriságáról is. Mindkét sportszakember megerősítette, hogy pályafutásuk alatt egyetlen alkalommal sem próbálták megvesztegetni. „A játékvezető a saját sikeréért küzd a pályán, a neve, a becsülete a tét, és sok év szakmai munkája nem csorbulhat egy ’bunda’ miatt. A mi szakmánkban keménynek, igazságosnak és fedhetetlennek kell maradni” – jelentették ki.

Katalin és Viktor úgy gondolja, hogy a mérkőzésvezetés igazi közös munka, a siker az egyéni képességeken túl azon is múlik, hogy a játékvezetői csapat tagjai képesek-e az együttműködésre. Öt bíró tartózkodik egyszerre a pályán, mindegyikük fejmikrofont használ. Egymás között egységes és minél rövidebb szavak használatában állapodnak meg, aminek szemléltetésére egy gyakorlati példát is bemutattak: kétesélyes leshelyzetnél a gólbírók csak abban az esetben jeleznek a játékvezetőnek, ha a les gyanúja valóban beigazolódik.

Végül elmondták még, hogy a nehézségek ellenére mindketten örömüket lelik a hivatásukban, nyitottak a minden játékvezetői meghívásra, amelyben a fejlődés lehetőségét látják.

TZS - TJ

Fotó: Takács Ildikó