Idén a föld- és a víztudományok álltak az MTA Közgyűlése utáni programok részeként rendezett tudományos ülés fókuszában.

„Lényegesnek tartjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia közösségét tájékoztassuk a Paks-II projekt elmúlt évének történéseiről” – hangsúlyozta Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézet egyetemi tanára, aki eddig a projektet a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztosként felügyelte, a „Telephelyvizsgálat a nukleáris biztonság szolgálatában” című előadásában, amely a „A Paks II atomerőmű telephely-vizsgálatának tudományos eredményei” című ülést nyitotta meg. A professzor emlékeztetett arra, hogy az Akadémián éppen egy éve tartott rendezvény idején még csak a telephely engedélyezésével kapcsolatos kutatások részeredményei voltak ismertek, ezért akkor főként módszertani kérdéseket jártak körül. Azóta a telephely-engedélyezés bonyolult folyamata lezárult, majd idén márciusban – lakossági konzultációk eredményeit is figyelembe véve –az Országos Atomenergia Hivatal kiadta a Paks II projekt telephelyengedélyét.

„Azért fontos külön kiemelni és bemutatni a projekthez kapcsolódó földtudományi vizsgálatok kimenetelét, mert ilyen volumenű, átfogó kutatási program nem gyakran történik, a régióban sem” – mutatott rá az előadások tematikáját alkotó földtudományi felmérések jelentőségére a professzor.

A telephely-engedélyezéshez kötődő vizsgálati program legfontosabb feladata, hogy felfedje a telephely jellemzőit, a tervezés során figyelembe veendő veszélyeztető hatásokat a nukleáris létesítmény releváns környezetéből. A lehetséges veszélyeket a szakemberek számszerűsítik, és igazolják, hogy a létesítést kizáró körülmények nem állnak fenn. A jelenlegi szabályozások előírják, hogy új atomerőművek esetében a természeti eredetű veszélyeket egy per százezer éves, míg a külső emberi eredetűeket egy per tízmillió éves visszatérési időig kell jellemezni és figyelembe venni a tervezés során. A természeti eredetű veszélyek jellemzését, és a kapcsolódó tervezési adatok meghatározását segítették a földtudományi vizsgálatok.

„A nukleáris létesítmények tervezése speciális feladat: nem elég meghatározni a mértékadó terheléseket, hanem széleskörű kezdeti események okozta eseményláncok által támasztott kihívásokat kell tudni műszaki eszközökkel kezelni” – ecsetelte a professzor. „Alapvető biztonsági célkitűzések, hogy a reaktorban lejátszódó láncreakciót hatékonyan szabályozni lehessen, a létesítmény mindig hűthető maradjon, és a radioaktív anyagot minden körülmények között a létesítményen belül lehessen tartani.”

A tervezéskor széleskörű tudás és tudományos módszertan segít abban, hogy az ún. komplex üzemzavar elhárítására is szülessen műszaki megoldás.

A telephelyvizsgálat nagy része a speciális, helyi adottságokkal kapcsolatos veszélyforrások felmérésére vonatkozik. A professzor előadásában külön kitért a földtani jellegű veszélyek sajátos – és a közvéleményt is komolyan foglalkoztató – esetére, azaz a földrengésre, amikor a kialakuló vízszintes erőhatás súlyosan károsíthat egy nem megfelelően tervezett építményt. Egyes helyeken a földrengés hatására felszíni elvetődés is kialakulhat, ami veszélyeztetheti az épület alátámasztását. A tervezés során figyelembe kell venni azt, hogy a telephely releváns környezetében milyen intenzitású földrengések és milyen gyakorisággal alakulhatnak ki. A földrengés tenger mellett cunamit, szárazföldön potenciálisan talajfolyósodást okozhat: utóbbi ugyan előfordulhat Paks környékén is, de az ma már a szakmai vizsgálatok eredményeként bevált mérnöki eszközökkel kezelhető.

Aszódi Attila az előrelátó tervezés példáiként említette a 2004-ben pusztító cunamit túlélt madrasi atomerőművet, valamint azt a közvélemény által kevéssé ismert tényt, hogy a hat évvel ezelőtti fukushimai baleset közelében fekvő három másik atomerőmű túlélte az eseményeket, az ott fekvő atomerőművi blokkok nem károsodtak jelentős mértékben. „A Fukushima-I atomerőműtől mindössze tizenkét kilométerre található Fukushima II-es atomerőműben részben az eltérő méretezési elveknek köszönhető, hogy el tudták kerülni a katasztrófát: a telephelyet magasabbra építették, a biztonsági rendszerek elhelyezését jobban megtervezték. A telephelyjellemzők helyes meghatározása, a meghatározott jellemzők alapján történő megfelelő tervezés, illetve a biztonsági rendszerek megfelelő elhelyezése rendkívüli módon befolyásolja tehát, hogy egy kezdeti esemény bekövetkezését követően milyen következményekkel kell számolni. Számunkra az volt a feladat, hogy a paksi beruházás tekintetében a telephelyjellemzőket és a vonatkozó tervezési adatokat kellő körültekintéssel határozzuk meg”. A hallgatóság kérdéseire a professzor elmondta, hogy a kiberbiztonsággal, a nagy utasszállító repülőgép létesítményre történő esetleges zuhanását, valamint a régi és az új blokkok együttes üzemeltetésével összefüggő hatásokat is figyelembe veszik az új blokkok tervezésekor.

„A Paks-II projekt keretében megvalósított víztudományi kutatásaink kétirányú folyamatot eredményeznek: a mérésekből, gyakorlati tapasztalatokból megszületett elméleti tudás idővel visszahat a jövőbeli alkalmazásokra is” – hangsúlyozta Józsa János, az „Atomerőmű a Duna mellett” című előadásában. A BME rektora beszámolt azokról a modern hidrodinamikai modellezési eljárásokról, amelyeket a Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék kutatói alkalmaztak a létesítendő blokkok tervezésére mind árvíz, mind alacsony vízállás esetére. A javasolt eljárás több évtizedes vízhozam-idősorok statisztikai feldolgozásával segít meghatározni az árhullám vízhozamát és tartósságát, hogy a létesítmény a százezer évenként egyszer előforduló csúcsárvízszinttel szemben is ellenálló legyen.

A BME rektora rávilágított a kiterjedt kutatómunkára: a dunai hordalék-elkeveredéstől az örvénystruktúrák vizsgálatán át a jégtorlódás kialakulásáig.
Józsa János rámutatott az akadémiai összefogással a közelmúltban létrejött Nemzeti Víztudományi Program számos olyan elemére – például a szélsőséges árvízi állapotok becslésére, illetve a Duna hazai szakaszának hidro- és morfodinamikájára, vagy az ökológia kérdéskörére –, amelyek segítik a Pakssal kapcsolatos további kutatásokat is. „Nagyon fontos a mederváltozások ok-okozati összefüggéseinek jobb megismerése: e munkában kulcsszereplők vagyunk a közelmúltban elnyert Danube Sediment konzorciumi projekt révén – hangsúlyozta a BME rektora.

HA - TJ

Fotó: Takács Ildikó

Kiemelt kép forrása: MVM Paks II. Zrt.